Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-31

p A nemzetgyűlés 31. ülése 1946. tehette a békeértekezlet, bogy még nem volt a magyar kormány békecéljainak tudomásában és ismeretében. Ezt az önök lapja,, mé lyen t. kisgazdapárt, és a kormány által kinevezett párisi magyar követ jelentette ki. Nines okunk kételkedni benne; a miniszterelnök úrnak azt az állítását tehát, hogy idejében tudták a bétoeeélokat a nagyhatalmak, Áuer Pál magyar követ megcáfolta. (Kováts László (pk): Ezek tények!) De azt mondja tovább a mélyen t. miniszterelnök úr, tegnap, csütörtökön mondotta, hogy az ellőtte való pénteken — ma van 10-ike, tehát ma 'egy hete, pénteken, 3-án — már ismertek voltaik a magyar békecélok Parisban. Azután azt mondja, hogy kint van Auer Pál követünk, kiment már Kárász gazdasági szakértő úr és úton van, talán mára, 10-ére meg is érkezik Parisba Kertész István, a békeelőkészítés vezetője. (Gyöngyösi János külügyminiszter: S a román delegáció kint van?) A miniszterelnök urat idézem. A külügyminiszter úrral nem vitatkozhatom, mert idáig <a magyar békecélok érdekében és a magyar békecélokról Ötnegyedéve sohasem nyilatkozott a nemzetgyűlés előtt. (Némethy Jenő (pk): Ez így igaz!) Maradok a miniszterelnök úrral való vita vonalán. (Vásáry József (pk) : Nem érdekelte a nemzet lelke! —SulyokDezső fok): Néma gyermeknek anyja sem érti szavát!) Itt tehát a következő mozaikkockák vannak a miniszterelnök úr ama védekezésével szemben, hogy kint ismerték a békecélokat s hogy a magyar kormány azokat idejében eljuttatta. Először is három békedelegátust nevezett meg. Az egyik, Auer Pál, egy-két nappal május 1-je előtt érkezett, a másik. Kárász, kiérkezett azután és a harmadik úton van. Ugyanakkor a négy nagyhatalom döntő tényezője, iái négy külügyminiszter május 1-én megérkezett, éspedig nem váratlanul és bejelentés nélkül Parisba, hanem előre meg volt mondva, hosszas huza-vona volt a nagyhatalmak között, hogy megkezdijék-e május 1-én, hogy odamenjenek-e a. béketárgyalásokra, hogy ott a volt csatlósállamok békéjéről, itehát Magyarország, Olaszország és a többiek békéjéről tárgyaljanak, és igenis megállapították, hogy ott lesznek és május 1-én megkezdik ia tárgyalásokat. (Zaj a szoeiáldemokratavárt oldalán.) Ha tehát a magyar kormány csak május 3-án — mint a miniszterelnök úr mondotta — hozta tudomására a 'nagyhatalmaknak azt, hogy mik a magyar békecélok, akkor ezzel igenis beismeri, hogy elkésettt azok ismertetésével. Különben is hogyan számíthatott arra, honnan tudhatta azt a magyar kormány, hogy hat május 1-én megkezdik a békekonferenciát, illetőleg a négyhatalmi értekezletet, akkor a csatlósországok közül melyiknek az ügyétí veszik előre? Csak aznap dőlt el, hogy Olaszországét veszik elő és Olaszország ügyét tárgyalgatták több mint egy héten át. Azonban éppúgy megtörténhetett volna, hogy május 1-én előveszik a magyar béke ügyét és akkor nem lett volna kint Parisban megfelelő olyan békedelegáció és olyan békeelőkészítés, amely a magyar kormány békeálláspontját ismertetni tudta voln'ai. (Kováts László (pk): Ezek tények!) De mélyen t- Nemzetgyűlés! Mond egy másik nagyon súlyos beismerő mondatot is a mélyen t. miniszterelnök úr, és ezt megint ne vegye úri fölénynek. Megpróbálom, hogy évi május hó 10-én, pénteken. 6 leszálljak vagy húsz centiméternyire, mint amennyire az Üristen növelt és halkan,, szerényen mondom, amit mondok. Ajzt mondja a miniszterelnök úr: vájjon, ha kiment vo-llma a békedelegáció, mit csinált volna az üres Párizsban? Hát, mélyen t. uraim, nem beszélek a lüktető, nyüzsgő Párizsról, hogy ott mit csináltak volna, de ott nyüzsögtek az •. Összes érdekelt államok diplomatái., még előzetesen, május l-e előtt. (Gyöngyösi János Juuugy« miniszter: Honnan tudja, hogy nyüzsögtek?) Mert az újságokban benne volt. (Gyöngyösi János külügyminiszter: Nagyon tevéd, a román békedelegáció sem volt kint és más sincs kint!) Május l-e előtt megírták a lapok, hogy a román delegáció, égy negyven tagú delegáció, két vágón irattal kiérkezett. (Gyöngyösi János külügyminiszter: A román külügyminisztérium hivatalos nyilatkozatát módomban van bemutatni. Holnap a képviselő úr • meghallgathatja. — Egy hang a pártonkívüli képviselőknél: Ezek ténypk! — Gvöngyösi János külügyminiszter: Ez nem tény, csak inszinuáció !) Ne tessék lefaragni az én beszédidőmből, mert ön beszélhet reggeltől estig és van is mit beszélnie és mentegetnie, de nekem minős, csak 10 perc áll rendelkezésemre. (Ügy van! Úgy van! Taps a pártonkívülieknél.) Most mondok egy olyan mondatot., amelyikre a külügyminiszter úr az üres Párizs védelmében nem fog tudni egy szót sem mondani, akár békéscsabai, akár budapesti eszét veszi is elő.

v [Mozgás és zaj a kisgazda/párton és a szociáldemokrata párton. Felkiáltások a kisgazdapárton: ízléstelen!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy parlamentáris kifejezést basználjoini. Nagy Vince (pk) : Az ész nem parlamentáris kifejezés? (Derültség a pártonkívülieknél. — Gyöngyösi János külügyminiszter: Ez az a bizonyos úri fölény!) Az eszet visszavonom. (Gyöngyösi János külügyminiszter: Ez az az úri fölény, amely ellen tiltakozom!) Ha igaza volna a közbeszóló külügyminiszter úrnak, hogy sem a román delegáció, sem a többi érdekelt kis ország delegációja nem ment még ki, akkor állítom, hogy a következek nyüzsögtek Párizsban, akikhez fordulhatott volna a magyar békedelegáció. Mielőtt a négy külügyminiszter oda megérkezett, akkor is 'Párizsban voltak Angliának, ÉszakAmerikának, Oroszországnak a nagykövetei(Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Marosán György (szd): Nagyon jó, hogy lejárt!) Nagy Vince ink): Akkor eo-v pár mon fontot momdok még. Ott voltaik tehát a nagyhatalmak nagykövetei, egész követségi személyzetük és ezekhez oda lehetett volna fordulnia a hetekkel azelőtt kimenő magyar békedelegációnak, nem is, beszélve arról, hogy — miként mondottam — amint oroszországi nagy jótevőnk jóakaratát a kormány igyekezett megnyerni a moszkvai úton, éppen úgy meg kellett volna nyerni a brit kormányét is, mert tegnapelőtt az amerikai rádió bemondotta, — nincs okunk azt mondani, hogy hazudik» bár úgy volna! — hogy a négy külügyminiszter lír közül egyedül Amerika külügyminisztere, Byrnes (Éljenzés és taps a pártonkívüliek soraiban.) szólalt fel amellett^ hogy Magyarország területi kiigazítást kapjon Romániából. Ezzel szemben Molotov külügyiminisz-