Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-34
127 À nemzetgyűlés 34. ülése 19Í6. évi május hó U-én> kedden. 12Ô Ez a javaslat, t. Ház, bizonyos mértékig ugyan csak formai dolog ugyan, de ebben a formában is benne van egy nagyon fontos elvnek a kifejezése, éppen a munkásvédelem elvének és fontosságának a kifejezése. Es az elv, ahogy gyakran meg szokott történni, bármilyen jelentéktelen formában is, bármilyen kis mértékben is. de mint elv fontos és döntő. Azért kérem a t. Házat arra. méltóztassanak ezt a törvényjavaslatot jó szívvel elfogadni. (Taps a Ház minden oldalán-) Elütik: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alkotmánymódosításának becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni"l (Igen!) A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részleites tárgyalás alapjául elfogtad ja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Kiss Károly jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címéi). (Az elnöki széket délelőtt 11 óra 38 perekor Varga Béla foglalja el.) Elnök: A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a törvényjavaslat 1. §-ának tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Kiss Károly jegyző (felolvassa a törvényjavaslat 1—3. §-ait, amelyeket a nemzetgyűlés hozzászólás nélkül elfogad). Ezzel a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Napirend szerint következik a vádtanács megszüntetéséről, a sajtóeljárás gyorsításáról és az államfogházbüntetés megszüntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Bencze Imre előadó urait illeti a szó. Bencze Imre (kg) előadó: T. Nemzetgyűlés! Amikor ezt a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottságban történt letárgyalása után a t. Nemzetgyűlés elé terjesztem, azt kell mondanom, hogy a törvénykezés egyszerűsítését folytatta az igiaizságügyminiszter úr ennek a javaslatinak a megalkotásával. Bűnvádi perrendtartásunk még a múlt század törvénye, amikor még olyan légkörben éltek az emberek, hogy azon volt a hangsúly, hogy a bírói szervek minél több szervezetre oszolva, minél több fórumot alkotva, bírálják meg az egyes ügyeket. Akkor még az vollt a helyzet, hogy sok szűrőn menjen keresztül egy ügy. Azóta a jogfejlődés, de egyáltalában az élet üteme is lényegesen megváltozott, meggyorsult. A meggyorsult életütem azt kívánja, hogy a bűnvádi eljárásokban, a sajtóeljárásban is lehetőleg gyors intézkedések, gyors Ítélethozatalok történjenek, hogy ilyenformán az az ember, aki vétkes, bűnös, megfelelő időben vegye el méltó büntetését, ,aiz az ember pedig, akit jogtalanul megsértettek, kellő időben megkapja a maga elégtéitelét. Ezeket a lehetőségeket javítja és célozza a most tárgyalás>r,ai kerülő törvényjavaslat. f !! . ! Î: A törvényjavaslat lényegében három fejezetből áll. ElsŐ fejezetében kimondja, hogy a vádtanács mint közbeiktatott bírói szerv megszűnik és helyette a vádtanácsi teendőket, a törvényszéknek egy itéleithozaíalra alakúit itélő tanácsa végzi. Megállapítja azt is, hogy a vádirat ellen ezentúl nem lesz kifogásnak helye, amelyet a vádtanács tárgyal, hanem a tárgyalás előtt egyidejűleg kikézbesített vádirat ellen észrevétellel élhet a vádlott és az itélő tanács nemcsak _ a vádlott észrevétele követkéztében, hanem hivatalból is tartozik vizsgálat tárgyává tenni ^ vádiratot s a vád fönntartása» illetve elutasítása kérdésében határoznia kell, az ügy pedig csak az ilyen határozat után kerül érdemleges elbírálásra az ítélő tanács elé. Ez a lényege« az egyszerűsítésnek. A vádtanács helyett minden törvényszék területén egy külön itélő tanács állíttatik fel azoknak a közigazgatási természetű teendőknek elvégzésére, amelyeket az eddigi bűnvádi perrendtartás megfelelő szakaszai ugyancsak a vádtanács hatáskörébe utaltak. A törvényjavaslat II. fejezete a sajtóeljárás gyorsítását célozza. Kétségtelen, hogy különösen a sajtó útján elkövetett bűncselekmények azok, amelyekben a leggyorsabb eljárást kell bevezetni, mert egy alaptalanul meghureolt ember a nagy nyilvánosság előtt meghurcolta tván, joggal igényelhetti magának azt, hogy rehabilitálása, ha alaptalanul hurcoltatik meg, minél gyoroaibban, tehát még abban az időben, amikor a közvélemény emlékszik meghurcoltatására, következzék be, de viszont az is cél, hogy a vádlott megfelelő időben és megfelelő gyorsasággal vegye el büntetését, hogy ilyenformán ne legyen alkalma hosszabb időn keresztül más emberek becsületébe a sajtó útján belegázolni. Ezeket az elveket veszi figyelembe a törvényjavaslat II. fejezete. A törvényjavaslat a sajtóéi járás meggyorsítása tekintetében különböző rendelkezéseket hoz, amelyek közül különösen azt kell kiemelni, hogy a feljelentést, illetőleg a vádiratot a tárgyalás kitűzése előtt kell ^közölni a 1 vádlottal. aki valóságbizonyítási indítványát csupán ennek az iratnak kézbesítésétől számított nyolc napon belül terjesztheti elő. Ugyancsak ennyi idő alatt jeilölheti meg a vádlottá tett felelős szerkesztő a cikk valóságos szerzőjét és ezeknek a határidőknek elmúlása után további ilyen lehetősléig már nincs a számára biztosítva, ami viszont azt eredményezi, hogy .a sértett javára az eljárás gyorsan és akadálymentesen folyhat le, a cikkíró személyének fel nem tárása esetében pedig (minden esetben az újság feléliős szerkesztője vonható felelősségreTartalmaz a sajtóra vonatkozó rendelkezés még olyan intézkedést is, hogy a rendőrség nyomozati jogköre a sajtóügyekben ezentúl kizárólag a szerző személyének felderítésére fog szorítkozni, más nyomozati cselekményt a rendőrség nem végez. Rendelkezés van arra nézve is, hogy az ilyen nyomozat befejezése után haladéktalanul meg kell küldeni az iratokat a bíróságnak, amiből viszont az következik, hogy a nyomozati eljárásban sem tehet az ügyieket ad graecas kalendias elhúzni. A törvényjavaslat III. fejezete egy kiváltságos büntetési nemnek, az áilamfogházbüntetésnek eltörlését rendeli el. Egészen természetes következménye ez a rendelkezés . annak, hogy demokráciában élünk, hiszen teljesen lehetetlenség tűrni azt, hogy egyes emberek párbajvétség címén náhánynapi államfogházat kapnak, ahol saját ágyukban alhatnak, látogatókat fogadhatnak, önmagukat élelmezhetik s