Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

95 A nemzet gyűlés 33. ülése 1946 rült Ez az aggály olyan, hogy ha az igen t. képviselő úr erre hivatkozott volna, komoly mérlegelés alá vettem volna felszólalását» Ez az, hogy vájjon a csehszlovákok, kihasználva a kritika szerint az egyezmény laza szövegezését, nem fogják-e azt csinálni, hogy családfőket emelnek ki s ezzel arra kényszerítik a visszamaradó családtagokait, hogy a családfőt kövessék, miáltal többszörösen megnövelik az áttelepítettek számát. (Dénes István (pk): Tehát beismerik, hogy van egy ilyen szörnyű hiba! — Buchinger Manó (ma): így volt!) Őszintén szólva az egész kérdésnél minuciózusán vigyáztunk és törekedtünk arra, hogy valóban biztosíttassák nem az egyenlő szám kérdése. — mert hiszen végeredményben az egyenlő szám, a kicserélésnek paritásos elve, világosan, mindenki által érthetően és félreérthetetlenül biztosítva van abban a cikkelyben, amelyet felolvasok — hanem az, hogy ez a kiválogatás ne legyen kvalitatív jellegű. Ebben az esetben még nem mondhatnánk azt, hogy nyilvánvaló pia fraus történik, hanem az történhetik meg, — és ez ellen a gondolat ellen védekeznünk kell — hogy a magyarság vezetőit, vezető értelmiségét, a módosabb és vezető gazdákat, presbitériumi tasokat, stb. terdeneiózusaai kiszedik, amikoris tulajdonképpen még nrindig nagy tömés: marad vissza, de ez a nagy tömeg politikailag teljesen amorf és jelentéktelen. Ezt másképpen és más mértékben kiparírozni nem tudtam, mint az egyezménynek abban a kísérő levelében, amelyben leszögeztük azt, hogy a kicserélés a társadalmi és vagyoni viszonynak és helyzetnek megfelelően történjék. Sajnos, nem 'olyan megfelelő módon, mint ahogyan az én álláspontom volt, azt nem sikerült elérnem, mert hiszen egyezményről vagy alkuról volt szó. hanem olyan értelemben, hogy az innen kimenő szlovákok százalékos vagyoni és társadalmi megoszlása megfelelien a magyarság szlovákiai ilyiránvú százalékos megoszlásának, mégpedig globális értelemben véve. Ennél többet elérni nem lehetett. Egy másik célom is volt ezzel, mégpedig az, hogy ne lehessen ezeket a magyarokat az általam már jelzett veszély kizárása vésett topegráfiailag úgy kiválogatni, ahogyan az a csehszlovák politikai tendenciának megfelel. Ennél többet nem tudtam elérni, de azt hiszem, bizonyos mértékben ez is megnyugvást, kelthet bennünk, hogy ilyen tendenciák legalább ís nem tudnak érvényesülni, még ha fel is •merülnek. Éppen azért, mert bizonyos aggályokat kelt az, hogy családfőket fosnak elszakítani családtagjaiktól és ilyenformán meg fogják hatványozni az onnan kijövő vagy kikényszerülő magyarok számát, — jóllehet, ezt az eljárást én olyan alantas trükknek tekintem, amit távolról sem tétélezek fel a csehszlovák kormányról — mégis a biztonság" kedvéért érdeklődtem és a prágai kormánynál a ratifikálás alkalmával sikerrel fogjuk megkísérelni ennek tisztázását Azért mondom, hogy sikerrel, mert már érdeklődtem a kérdés felől, hogy egy levélváltás történjék, amelyben a csehszlovák kormány biztosít bennünket arról, ami egyébként az egyezmény szelleme szerint észszerű, hogy a magyarok kitelepítése a családtagok kohéziója szempontjából ugyanazok szerint az alapelvek szerint történik, mint a évi május hó 13-án, hétfőn. 96 szlovákok kitelepítése Magyarországról (Heij/esléis.) Aggály merült fel a VI. cikkel kapcsolatban, amely bizonyos okmányok kivitelét megtiltja a kitelepülök részére. A részletes tárgyalások során tulajdonképpen csehszlovák oldalról azért vetették fel és azzal indokolták ezt az óhajt, hogy ők azzal számoltak, hogy egész falvak vagy közigazgatási egységek kerülnek kitelepülésre és nem volna kívánatos, hogy ezeknek a közigazgatási egységeknek az okmánytárai, tehát az anyakönyvei, azután telekkönyvi, kataszteri ívei és igy tovább, elvitessenek onnan. Ezért történt ez a kikötés. Megkíséreljük — ebben az ügyben előzetes tárgyalást még nem volt módomban folytatni, de meg fogjuk kísérelni — ugyancsak egy levélváltásban megállapítani, hogy az áttelepülők a hiteles iratmásolatokat és nyilvánkönyvi kivonatokat magukkal vihetik. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Egy másik igen komoly aggály merült fel az egyezmény VIII. cikkelyével kapcsolatban. Ez arra az elvre vonatkozik, amelyre a csehszlovák kormány többek között a magyarok kitelepítésének kérdését állította, hogy a fasiszta magyarok eltávolíttassanak Csehszlovákiából. Abból az okfejtésből, amelyet a zárt ülésen tettem, méltóztatnak emlékezni, hogy eredetileg a csehszlovák kormány* igyekezett a nemzetközi közvélemény előtt a németekkel azonos elbírálás alá vomatni a magyarokat, vagyis kollektive megállapítani a magyarságról, hogy fasiszta. Meg kell vallanom, hogy a fasiszta magyaroknak — erre okmányt is olvastam fel — és nemcsak a fasiszta magyaroknak, hanem általában a fasisztáknak, akik vétkeztek az illető állam eszméje ellen a hitlerizmus érdekében, a kiutasítása nemzetközi részről különösen közvetlenül a háború utáni hangulatban meglehetős rokonszenvvel találkozik. Ebben a cikkben tulajdoniképpen mi van összefoglalva? Az, hogy hivatkozunk egy bizonyos, a szlovák nemzeti tanács által kiadott rendeletre, amelynek első négy szakasza a súlyos háborús és fasiszta bűnösökkel foglalkozik, amit igazol az, hogy az 1-, 2. és 4. §-ba ütköző bűncselekmények megtorlása a halálbüntetés, a 3. §-ba ütköző cselekményeké harmincévi szabadságvesztés, tehát valóban súlyos háborús főbűnösökről és vezető egyénekről van szó. Amikor éppen abból az aggályból kifolyólag, amely itt kifejezésre jutott, magam is kérdéssel fordultam Clementis államtitkár úrhoz, hogy tulajdonképpen milyen arányú eddig ez az eljárás és milyen arány várható a jövőben, azt a felvilágosítást kaptam, hogy ezek a legnehezebb bűnösök, hiszen halálbüntetésről van szó. A tárgyalás pillanatában hat ilyen eljárás volt, amiről az államtitkár úr tudott, de nem becsülte és nem becsüli 50—60-nál többre ezeknek számát. Más elbírálás alá tartozik az 5. pont, A rendelet 5. pontja valóban olyan fogalmazása, hogy az alá vonható az a szerencsétlen ómagyar, aki amikor a müncheni döntés után az impérium átvételekor innen a magyar hadak bevonultak, azokat beszéddel üdvözölte, vagy esetleg a nemzeti zászlót kitűzte, vagy zsebkendőjét lobogtatta és így tovább. Rosszakaratú értelmezéssel az ilyenek az 5. pont alá vonhatók. Ezeket viszont mi egyáltalán nem tekintjük bűnösöknek, csak magyaroknak és egy magyar embertől aligha lett votlna el-