Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-49

923 r À nemzetgyűlés 49. ülése 1946, évi sujtók és elszomorítók azok a hírek, amelyek hozzánk érkeztek. Ma már nemcsak arról vau szó, hogy a trianoni statusq.uóu túlmenően nin­csenek Magyarországnak reményei a határok megállapításánál, hanem arról is szó van igen komoly formában, hogy Magyarország terhére fogják a határokat módosítani. Elsősorban ószaiki (Szomszédunk, Csehszlovákia lépett fel ebben a kérdésiben támadólag velünk szemben, esi egyelőre esak részben ellenőrizhető hírek szerint több ponton is határkiigazítást kíváu Magyarország testéből a maga javára, olyan határkiigazítást» amely stratégiai, gazdasági és különösen diplomáciai szempontból mélyem belevág a magyarság húsába ési megbénítja itt egy jövő fejlődés lehetőségét. A kisebbségvédelem kérdésében a hozzánk érkező hírek szerint a magyansájgnak semmi reménye nem lehet arra, hogy intézményes biztosítékot kapjon az idegen impérium alatt maradó magyar kisebbségeik emberi jogainak megvédésére. Sőt ellenkezőleg, olyan tervekről érkeznék hozzánk hírek, amelyek szerint^ to; vábbi kitelepítések vannak kilátásban, további embertelen intézkedések várhatók a magyar­ság állományának ritkítására, életfájának to­vábbi pusztítására. A jóvátétel kérdésében pedig eljutott hoz­zánk egy hír, amely első pillanatra hihetet­lennek és lehetetlennek hangzott minden gon­dolkodó ember előtt, az uigyanis, hogy Len­gyelország is jóvátételt követel tőlünk azon a címen, hogy a magyar csapatok a háború alatt elözönlötték és részben elpusztították Lengyel­országot. Ha ennek a háborúnak: velünk együtt ká­rosultjai között van valaki, aki köszönettel, hálával és elismeréssel tartó zdk Magyarország­nak, akkor ez Lengyelország. (Ügy van! Ügy van a szabadságpárt oldalán.) Amikor a német nácihordák betörtek Lengyelország területére és gyermeket, asszonyt, aggastyánt nem kí­mélve, végigdúlták Lengyel ország területét, a lakosság nagy tömegei menekültek Magyaror­szágra, és Magyarország a vele akkor szövet­ségben élő Németországgal szemben még a szövetségi hűség látszatát is kockára téve, olyan emberi módon sietett a lengyel menekül­tek segítségére, ami a humanitárius eimberá gondolkodásnak mindaddig példaképe lett, amíg ember él a földön. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Kern lehetett várnunk, hogy Lengyelor­szág ezt a mi nemes gesztusunkat, baráti eljá­rásunkat olyan módon próbálja visszaszolgálni, hogy a béketárgyalásokon a porig sújtott, min­denéből kifosztott és a mindennapi kenyérért keserves könnyeket veritékező _ ós hullató Ma­gyarországgal szemben anyagi követelésekkel lépjen fel. (Zsedémyi Béla (pk): Megtagadtuk a németektől az átvonulási engedélyt!) 328 T. Nemzetgyűlés! Ennek a nemzetgyűlés­nek — hála Isten — bőven van ideje minden kérdés megvitatására. Egészen jelentéktelen személyes kérdésieknél immorálunk sokszor fólórákaat vagy még annál is hosszabb idő­ket. Hosszú időket szentelünk tárgyalásaink­ból arra, 'hogy megvitassuk, kinek milyíen érde­keltsége van valamilyen részvénytársaságnál vagy egyéb gazdasági alakulatnál. Ha ezekre van idlőink, akkor a mindennapi élet lehető­ségét vagy lehetetlenségét jelentő béke kér­désére is kell időt szakítanunk. (Úgy van! Ügy augusztus hó 8-án, csütörtökön. 924 van! a szabadságpárt és a kisgazdapárt olda­lén.) A történelemiben általában szokás az, hogy a parlamenteket bizonyos epitethon ornansok­sokkal, díszítő jelziőkkel jelöli meg, ami aztán az illető parlamentet végigkíséri a történelem­ben, így Anglia története ismer rövid parla­anentet '- és; ismer hosszú parlamentet. .Nem szeretném, hia a történelem ebben a vonatko­zásban ezt a nemzetgyűlést mint »néma par­lamentet« könyvelné el, amelynek mindenhez volt szava, de nem volt szava a békeelőkészítés igazságtalanságalival kapcsolatban. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton.) Engedjék meg itt. t. Nemzetgyűlés, hogy függetlenül attól, melyik oldalán ülünk ennek a Háznak, függetlenül attól, hogy néha szen­vedélyesen csapunk össze, hogy néha kímélet­lenül támadják még egymás személyét is, azt kérhessem: emelkedjünk most fel olyan magas­latra, ramilyen magaslatra egy nép. fiainak a történelmi pillanatokban miindig fel kell emel­kedniük, ha az a nép élni akar és ha megvan benne az erő, a becsület és a tisztesség arra, hogy az élet jogát követelje magának. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt, a sza­badságpárt és a parasztpárt oldalán.) Feled­jük el a pártkülönbségeket, feledjük el azt, hogy szenvedélyek választanak el egymástól bennünket, korlátozzuk eat a belpolitikára, de fogjuk meg egymás kezét és egyöntetűen fog­laljunk állást nem agresziven, hanem, méltó­ságteljesen és ennek a népnek múltjához és jelenéhez méltóan az ellen az igazságtalanság ellen, amely velünk szemben Párásban készül­Nem lehet ezt elmellőzni még akkor sem, ha reménytelenniek látszik is ez a lépés. Min­den nép, amely porba van sújtva és a háború károsultjaként szenved, megtalálja a maga hangját, amikor ezekről a kérdésekről van szó. AJusztria, amely a nácizmus szekerébe fogva sokat szenvedett a háborúban, méltóságtelje­sen tud felkiáltani akkor, amikor a tiroli kér­désről vagy más vitális kérdéséről van szó. Olaszország^ amelyet szántén szétmarcangolt a háború, és amely ,a fasizmus hosszú ural­ma után csak nehezen találja meg nemzeti géniuszát és nehezen tud elhelyezkedni a de­mokratikus népek összességében, most, amikor a béke kérdéseiről van szó, egy emberként áll helyt és tiltakozik a véleménye szerint igaz­ságtalan megoldások ellen. 329 A magyarság sem lehet hitványabb egyik­nél sem. AJ magyarságot is elválaszthatják egy­másitóil belpolitikájában nagy ellentéltek, de deportált és-deportáló, szenvedő és zsarnok, ki­zsákmányoló és kizsákmányolt köaö'tt nem lehet különbség lakkor, amikor ez a kérdés ke­rül szóba. (Mozgás a kommunistapárt oldalán.) Ne felejtsük el, t Nemzetgy/űlés, hogy ez nem^ nacionalista jelszavak szolgálatát, hanem aa életlehetőséget jelenti számunkra. (Orbán László, (kp): Öleljük keblünkre a fasisztá­kat?) Ha igazságtalan békét kapunk, akkor az a hamis látszat lesz úrrá a tömesTekben, hogy a régi fasiszta rendszer gyarapítani tudta az országot és most a demokratikus rendszer még abból az állományból is elveszít, ami , megmaradt. (Felkiáltások a hom­munistapárt oldalán: Hallatlan! — Zaj és moz­gás.) Igen t. Nemzetgyűlés, én azzal kezdtem ezt a mondatot, hogy az a hamis látszat lesz úrrá. Meg vagyok róla győződve, hogy az or-

Next

/
Oldalképek
Tartalom