Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-49
925 r A nemzetgyűlés 49. ülése 1946. évi szágveszítésért teljes egészében az elmúlt rendszer a hibás, ebben a kérdésben nincs köztem és_ képviselőtársaim között ellentét. De ne felejtsék el azt sem képviselőtársaim, hös-y a tények erejénél nagyobb a látszatok ereje. Egy ilyen látszat ellen azután hiába próbálunk vállvetve küzdeni, (Aadies Erzsébet (kp): Főkép, ha támogatjuk a látszatot!) hiába iparkodunk azt kiirtani a nép lelkéből, sohasem fog sikerülni, és neaü tudjuk magunktól elhárítani azt a vádat, hogy minket több vagy kevesebb felelősség, de kétségtelenül felelősség terhel abban, hogy ezek a dolgok így történtek. (Orbán László (kp) : Főleg, ha tápot , adunk a vádnak!) Meg kell tehát tennünk ezt a lépést és ne aik&dályozza ezt a Házat ebben a lépésben az sem, hogy ellenzéki oldalról hangzik el az első Smdatvány. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy a koalíciós pártok már régen foglalkoznak ezzel a gondolattal, van á külügyi bizottságnak egy békeelőkészítő albizottsága, amely már mintegy másfél hónappal ezelőtt tartott ülésén felvetette ezt a gondolatot és ott a koalícióis és ellenzéki pártoknak minden jelenvolt képviselője helyesnek tartotta ezt, s elhatároztál?:, hogy meg kell valósítani egy ilyen parlamenti demonstrációt. En azért szólalok ma fel, mert aggódva látom, hogy noha másfél hónap telt el azóta, amióta ezt a békeelőkészítő albizottság elhatározta, noha látom azt, hogy napról-napra folynak ilyen irányú tárgyalások és tudom, hogy a munkáspártok is ilyen értelemben tiszteletreméltó demonstrációra készülnek, voltaképpen itt mécsem történik semmi. Azért állottam fel, hogy kiáltó szó legyek, a nemzetgyűlés lelkiismerete legyek és megindítsam ezt az akciót, amit végre kell haj tarjunk, ha nem akarjuk" a történelem gyalázatát saját fejünkre kihívni. (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó taps a szabadságpárt soraiban.) Elnök 1 : Padányi Gulyás Béla képviselő úr kért szót a napirendhez. Padányi Gulyás Béla (kg): T. Nemzetgyűlés! Mély megilletődéssel fogadtam Sulyok Dezső képviselőtársam felszólalását és Őszintén mondhatom, abban teljes mértékben megegyezem vele, hogy a nemzetgyűlésben együtt ülő pártok egyike sem tart fontosabbnak és megvitatásra méltóbbnak semmiféle kérdést, mint a békeszerződés ügye. Sulyok Dezső (képviselőtársam komoly történeti aídatokkal támasztotta alá, hogy abban a szomorú küzdelemben, amelyet a magyarság ma odakint folytat, olyan érdemekre is tekinthet vissza a magyarság, — felhozta a lengyel példát — amelyek talán más megítélésbe helyezhetnék ennek a nemzetnek érdekeit. A napirendhez való hozzászólást nem tartom megfelelő alkalomnak arra, hogy az írdemek 'felsorolását még tovább f folytassam, amennyiben érdemekről lehet szó, csak úgy közbevetőleg szeretném megemlíteni, hogy ezen a lengyel ügyön kívül voltak a magyar nemzetnek még olyan kísérletei, tényei és tettei, amelyek talán még súlyosabban^ jöhetnek tekintetbe a nemzetközi megítélésnél. Hivatkozni akarok elsősorban a magyar parasztságra, annak tényleg ellenálló és minden német mesterkedéssel szemben tanúsított magatartására, {Ugy van! Ügy van! — Zsedényi Béla (pk): A munkásság és parasztság egyaugusztus hó 8-án, csütörtökön. Í)2Ö aránt!) amellyel ezt a háborút elsősorban szabotálni igyekezett. (Ugy van! Ugy van!) Engedje meg a mélyen t. munkáspárt; hogy -felszólalásomban én is hivatkozzam elsősorban a gyári munkásságra, annak minden heroizmust felülmúló szabotázsára, amellyel igenis, megakadályozta, hogy a német háborús gépezet, à magyar gyárakon keresztül a maga háborús tevékenységét úgy folytathassa, mint ahogyan azt más országokban esetleg kényei mesebben 'folytatni tudta. A mi bűnösségünk vagy nenibűnösségünk kérdése, tehát talán még sokkal nyomatékosabban és a magyar demokráciának és jövőnek : sokfel megfelelőbb érvekkel is alá támasztható, mint ahogyan ezt eddig Sulyok Dezső igen t. képviselőtársam tette. Más kérdésről van azonban itt szó. Arról van szó, hogy a nemzet a legnehezebb megpróbáltatások előtt áll; mint bevezető szavaimban mondottam, teljes mértékben egyetértek azzal,, hogy e problémával a nemzetgyűlés foglalkozzék, nem tudok azonban teljesen egyetérteni Sulyok Dezső igen t. képviselőtársamnak azzal a megjegyzésével, hogy a látszatok milyen fontosak, hogy a nemzetgyűlés vagy az ország ezen vagy azon a látszaton keresztül milyen színezetbe kerül, ha ennél a kérdésnél most szót emel-e vagy sem. Szerintem ennek a demokráciának a magatartása, egész megnyilvánulása a leghelyesebb . külpolitiika ahhoz, hogy a magyarság sorsa akár a békeszerzőldiésen keresztül, akár a békeszerződésen túl elintéztessék. (Élénk helyeslés és taps a kommunistapárton) Nagyon nyomatékosan felhívnám a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a látszatokkal való kizárólagos gondolkodás helyét át kell vennie most már a valóságos, komoly demokratikus magatartással rendelkező politikának. Ne higgyünk abban, hogy egy most hirtelen megrendezett vita, tüntetés, vagy demonstráció révén elintézhető egy olyan kérdés, amelynek eredete lényegében 25—30, esetleg több évre nyúlik vissza. A magam részéről másrészt igen fontosnak tartanám, hogy a magyar parlament ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Szeretném felhívni a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a magyar kormány igen súlyos erőfeszítéseket végëz a békeszerződések mostani tárgyalása során,, Bármennyire fontosnak tartom azonban ennek a kérdésnek a felvetését, mégis azt kell mondanom, hogy ebben tökéletes, együttes megnyilatkozás csak akkor érhető el, ha mi ennek a kérdésnek tárgyalását attól az időponttól tesszük függővé, amelyet elsőisorban majd az értünk kint harcoló magyar delegátusok és a magyar kormányzat elhatároznak. (Zaj és mozgás a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) Hozzá akarom tenni azit ds, hogy nem tartanám helyesnek ebben a kérdésben egy ad hoc kiragadott, megrendezetten, előkészületlen ülésen vita megindítását. Sokkal fontosabbnak tartanám azt, hogy a pártok komolyan felkészülve, akár a parlament területén belül, akár a parlament területéin kívül, de mindenesetre, mint egységes magyarság álljanak ennek a kérdésnek az elejére. (Felkiáltástík a szabadság párt soraiban: Mikori) Eni magiam és pártom sem óhajtunk vitatkozni arról, hogy kié, a szomorú elsőbbség, hogy ez a kérdés napirendi 'felszólalás tárgyává tétetett, de az interpellates-
