Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-49

909 A nemzetgyűlés 49. ülése 1946. évi jávai előálló gazdaságosság folytán nyerni lehet. ' . Tehát az edidig teljesen veszendőbe f ment energiamennyiség mint nemesített • szén kerülne a magyar nemzetgazdaság életébe. A brikettgyártásra ez kisebb mértékben vonatkozik, azonban a másik igen fontos kérdés, ahol döntően áll ez a szempont, a magyar bauxit- és timföldgyártás kérdése. A helyzet a timföldgyáraknál az, hogy itt éppen arra a gőzminőségre, a 13 légkörös gőzre és éppen arra a nagymennyiségű melegvízre van szükvség, amelyet szokásos áramfejlesztőinknél hü tő torny okiban vagyunk kénytelenek a legnehezebb körülmények között és drága költségek mellett üzemben tartani. Ez voltaképpen azt jelenti: ha a bauxitfeltárást, a timföldgyártást kombinálni lehetne a hőerőtelepek üzemével, akkor elérhetnénk azt, hogy áramoldalon a mai 4200—4300 vagy 4400 kalóriaszükséglet mellett — pro kilowattóra — egy kilowattóra előállításához elegendő lenne körülbelül 1600—1800 kalória,- illetve a hőmennyiség többi része teljes egészében fel lenne használható ipari vonalon. Ennek egyik nagy előnye természetesen az volna, hogy igen olcsóvá tehetnénk az áramárakat, tehát tarifális szemDontból nagy lehetőség nyílnék az áramárcsökkentés oldalán, másrészt pedig a másik lényeges kérdésben, az alumínium- es timföldiparban ugyancsak komoly költségcsökkentést lehetne keresztülvinni, éppen azért, mert ilymódon erőműtelepek, kazántelepek építése válnék szükségtelenné..

; A távvezetékek ellenőrzésével es az aramfejlíesztőtelenek legjobb hatásfokkal való dolgoztatásával, másrészt pedig mai hőelektromös áramerőforrásainknak ipartelepekkel való kombinálásával a magyar energiai ejlesztés előtt igen széles perspektívák nyílnak meg és igen komoly lehetőség nyílik a magyar energiatermelés bővítése téréin, még akkor is, ha mellettük igen gazdaságos vízi erőműtelepek szolgáltatják az áramot. Ez a törvényjavaslat tehát fordulópontot jelent a magyar energiagazdálkodás terén és a 'szervezett, egységes, észszerű további bővítésnek nyitja meg az útját. Az. államosítás —,és ennek keretében erőműtelepeink államosítása — általános célkitűzéssé vált úgy a körülöttünk lévő országokban, mint egész Európában. A demokráciák elsősorban azért igyekeznek államosítani a kulcsiparokat és a legfontosabb energiaforrásokat, hogy megszüntessék azt az anarchiát és azt a monopolisztikus helyzetet, amellyel a nagytőke kézben tudta tartani az egész országot, a könnyűipart is, azáltal, hogy rajta tartotta a kezét a kulcsiparokon. Az államosítás másik nagyjelentőségű eredménye politikai vonalon az, hogy végre a dolgozók, a 'falvak az edtlig tekintetbe nem vett vidékek érdekeit lehet előtérbe helyezni és ezzel a nagytőkés monopóliumot teljességgel ki lehet kapcsolni a kisfogyasztók tömegei javára. A másik lényeges kérdés az, hogy ha a kü- ' lönböző államok kulcsiparait államosítják, ezzé" a politikai légkör Európában lényegesen biztonságosabbá válik, mint volt eddig. Ismeretes', hogy éppen a nehézipar, vagy a szénbányászat. vagy az áramtelepek monopóliumai voltak a háborús gazdálkodás alapjai és a háborús konfliktusok lényeges forrásai. Azzail, hogy az erőműtellepek és a nehézipari telepek államosítása augusztus hó 8-án, csütörtökön. 910 most már európai folyamattá vált, bízhatunk abban, hogy az államosítással a háborús összeütközés veszélye is csökkenni fog, éppen azáltal, hogy a nagytőkés körök kezéből kiveszik a hadigazdálkodáshoz alapvetően és döntően szükségles kulcsiparok birtoklását. Az államosítás' vontalottsága azonban bizonyos mértékiben kellemetlenül hat az egész gazdasági fejlődésre, ' részben bizonytalanságot kelt a különböző ipari körökben a magánipar vonalán és ezzel mindaddig, amíg az államosítás kérdése le nem zárul, egy állandó bizonytalansági faktorként lebeg az egész magyar •közgazdaság felett, ami az újjáépítésbe való 'bekapcsolódást, főleg a magántőke vonalán, bizonyos részben vontiatottá teszi. Természetesen ez a tartózkodás újjáépítésünktől döntő részben nem az államosítás miatt áll fenn, azonban ez'is egyik oka lehet annak, ami miatt a kezdeményezés lassúnak mutatkozik az újjáépítés terén. Az újjáépítés ma Magyarország központi kérdése. Az újjáépítés és demokratikus életünk talpraállítása igen nagy mértékben függ most már attól, milyen módon és milyen tempóban tudjuk megvalósítani a Függetlenségi Front nyilatkozatálban vallott államosítási elgondolásóikat. Az államosítás tekintetében a kissé lassú tempó miatt lemaradtunk a környező s a nyugati államokhoz képest, és ez bizonyos módon érezteti hatását politikailag és gazdaságilag egyaránt. A stabilizáció, az újjáépítés ma főkérdése a magyar államnak, az, hogy most lassul az újjáépítés

1 tempója a végrehajtásnak nem eléggé nagy sebessége miatt, a magyar jövőre, a magyar ipar jövőjére is káros és bizonyos tekintetben még veszélyes is. A baloldali blokk és a független kisgazdapárt már márciusban megegyeztek abban, hogy a '

r bányák és az erőműtelepek államosítása után állami kezelésbe fogmaik venni bizonyos nehézipari kulcspozíciókat. A helyzet az, hogy ez az államosítási folyamat bizonyos módon megkésett, és ez már elegendő volt arra, hogy a letűnt nehéz inflációs idők alatt a nagybankok újjáépítésüket sokkal gyorsabb és vehemensebb tempóban hajtsák végre, mint ahogy ez országunknak sikerült. A nagybankokat részben, sok: helyen teljes egészükben szanálta ez az infláció, és bizonyos mértékiben ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy ha túl lassan és nem eléggé gyors tempóban következik be a bankok államosítása, akkor esetleg még további nehézségekkel kell számolnunk bankügyeink vonalán. Hasonló dolgok jelentkeztek a nehézipar táján is. Azokat a hatalmas kölcsönöket, amelyekkel^ az állam kénytelen volt finanszírozni az újjáépítés első fázisát, igen sok esetben nem úgy és- nem arra a célra használták fel, amire kellett volna, hanenu különböző adópengő-műveletekkel, különböző spekulációkkal elérték azt, hogy mind az ipari nagytőke vonalán, mind pedig! a banktőke vonalán óriási hasznokat tudtak felmutatni ez alatt a rövid néhány hónap alatt. A jóvátételi üzemeknél ez a hiányosság ugyancsak komolyan fennáll, ahol pedig döntő fontosságú lett volna minden erőt beledobni az építésbe. Ehelyett igen sok helyen valósággal rezsiimunkákat végeztek, és ezzel a termelés frontja maradt súlyos hátrányban. Egy éven keresztül tehát az infláció utolsó fázisát mind a bankok, mind a nehézipar bizonyos vonala maradéktalanul felhasználta a maga szanálá-