Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-49
907 ^4 nemzetgyűlés 49. ülése 1946. évi Természetesen a kis telepeknek továbbra is meglenne a maigmk jelentősége azzal, hogy mint hidegtartalék bármikor rendelkezésére állanának a nagy telepek által üzemiben tartott országos áramhálózatnak. Az országos áraimhálózat kiépítése szükségessé teszi a távvezetékek, a magasfeszültségűvezetékrendszer további kiépítését. Ennek magvai úgy-ahoigy már megvannak Magyarorszá gion. Főként a Dunántúlon és részben a lőrinc— hatvani távvezetékkel már megépültek első elemei annak a távvezeték-rendszernek, amely hivatva volna Magyarországot energiával ellátni, A távvezetékek nagyrészte, a budapest—tatabánya—bánhidai és a győr—hegyeshalmi vonal nagyjában készen van, s ennek főként a bánhida—budapesti része a felszabadulás után azonnal üzembekerült, és_ azóta is ellátja Budapestet árammal a bánhidai és tatabányai erőműtlelepen keresztül. Az elektrifikáció egyik előfeltétele tehát az volna, hogy ez a bizonyos kelenföld—hegyeshalmi távvezeték megépüljön az ország másik irányában is és kapcsolatot kapjon a hatvani, illetve mátravidéki centrale részére 'épült távvezetékhálózattal is. Ennek a nagy kelet-nyugati áramforrásnak kiegészítője lenne egy másik tengely, amely észak-déli irányban a dorog— tatabánya—ajka—pápai vonalon haladna. Itt szükségessé válné'k a mai kisebb feszültségű távvezetékek átépítése 1 , aminek megtörténtéve]. olyan áranxkereszt épülne Magyarország felett, amelynek segítségével a további eleiktrifi'kálás útja már könnyebben volna megvalósítható. Vajda előadó úr említette, hogy a múltban éppen bizonyos magyar nagytőkés körök nyomására elzárkóztak a külföldi hydroelektromos centrálékkel való együttműködéstől. Most ezzel a távvezetékhálózattal nyilván mód van az északi végződéssel a kárpátaljai erőműteiepekkel, a nyugati, hegyeshalmi végződéssel pedig az osztrák hydro elektromos centrálékkal való 'kapcsolat megteremtésére. Ez természetesen óriási mértékben csökkenthetné a belső áramárakat és egyúttal bizonyos nyomást gyakorolna abban az irányban is, hogy üzemeink racionalizálásával, esetleges vegyi kombinációival lehetővé tegyünk egy jóval gazdaságosabb . termelésit. A törvényjavaslat^ 17. §-a úgy intézkedik, hogy egy külön részvénytársaság fog az államosított villamos erőműtelepek fölött rendelkezni. Ez alól esetleg kivételt képezhetnek a^o'k az áramfejlesztő telepek, amelyek bányák tartozékaiként épültek, és amelyeknek áram-fejlesztéséből a naigyobbik rész marad a telepen» és a kisebbik rész kerül külső fogyasztásra. Ebben az esetben feltétlenül kívánatos az, hogy a bányákkal szoros egységben létesült erőműtelepek az amúgyis államosított bányák tartozékai legyenek. A bányák államosításánál bizonyos különválasztást kellett tenni a magánvállalati rész ós az áliaimoisátott rész között. TTgyanosak tapasztalatból mondhatjuk, hogy néha rendkívüli nehézségeket okoz ez a különválasztás és állandóan nyitva hagyja annak ^veszélyét, hogy akár az állami rész, akár pedig a magánvállalati rész kerül ki abból a bizonyos ipartelepi vagy bányatelep! színvonalból, ami bármelyik vonalon induljon is meg, egyformán kedvezőtlen mindkét fél számára. Továbbá komplikálná a dolgokat az, ha a bányákkal szerves egységben felépült áramfejlesztők külön igazgatás alá kerülnének, mert augusztus hó 8-án, csütörtökön, 908 ezzeil a bányák, amelyek rendszerint a bányaeromú-telepeket teljesen ellátják szénnel, most meglehetősen nehéz elszámolási viszonyba kerülnének az állammal, illetve à& államosítás elektromos részével* és ez utóbbi adminisztrációt és felesleges problémákat okozhat. Ilyen típusú erőmű telepek a tatabányai, iái dorogi a pécsi, i a azgyvarónai villany telepek. Ezeknél az aram fejlesztő telepeknél tehát nézetünk szerint tkivánatos^ volna, ha az illető államosított bányák körében maradhatnának meg. A törvény javaslat megszavazása és végrehajtása tehát megszünteti azt a bizonytalanságot, amely az áramfejlesztőik vonalán eddig erezüetö volt és ezzel megnyitja a szabad Kezdeményezést a magánvállalatok számára is. A kérdésnek ezzel a részével, a távvezetékhálózat és az energiatelepek államosításával, az első nagy kérdést Magyarországon megoldottuk, ez pedig ^ az, hogy a nem rentábilis, vagy a kevésbbé rentábilis telepeket vagy modernizálni kell, vagy pddig csak szükség esetén venni igénybe és ezzel Magyarországon az áramtermelést a lehető leggazdaságosabbá kell tenni. A kérdés második része most már az, hogy körülöttünk az aldunai centrálék, ha esetleg megépülnek, vagy a Dráván esetleg megépülő ( centrale, avagy a kárpátaljai és ausztriai áramfejlesztők hydroelektromos úton működve, nyilvánvalóan sokkal gazdaságosabb módon tudnak termelni, mint a mi hőelektromos erőforrásaink. Ennek a második problémának a megoldására is vannak lehetőségek Magyarországon. Az egyik az, hogy szénbányászatunk jellege olyan, hogy bábáinkból igen nagy égőpalamennyiség kerül ki, amelyet különben legfeljebb ipari célokra lehetne használni rostély tüzelésre, vagy porszéntüzelésre, de amelynek normális kereskedelmi használata renjdíkívül nehézkes. Effektive kézben van tehát az áramfejlesztők nyersanyaga, ami bizonyos mértékben olcsóvá teszi a termelést. A másik még lényegesebb lehetőség abban áll, hogy a mi hőelektromos erőforrásaink: üzemét, ahol csak lehet, kombináljuk egyéb ipari üzemekkel. Itt az előadó úr rámutatott arra, hogy az alumíniumgyártásban volnának erre lehetőségek. Ezeket a lehetőségeket feltétlenül kii kell használni azért, mert az alumíniumgyártás, vagy például a szénnemesítés, vagy a brikettgyártás dolgában a döntő kérdés, illetve ezeknek termelési költségében a döntő tényező mindig az illető üzemek hőegyensúlya, hőtermelési költsége. Erőműtele; peinknél ma az a helyzet, hogy az ajkai erőműtelepet kivéve, bonyolult és elég drága hűtőteleppel kell biztosítani az áramfejlesztők üzemét. Ez természetesen óriási mennyiségű kalóriába kerül és effektive 60—70% megy el hűtés formájában az egész befektetett energiából. A szénnemesítés problémájánál lehetőség van arra, hogy a gyengekalóriájú, tehát átlag 30%-on felüli víztartalmú magyar szénféleségek víztartalmát nemesítéssel le lehetne csökkenteni 10—12%-ra, esetleg még lejjebb és ezen keresztül el volna érhető az, hogy a 3000—^3100 kalóriás borsodi vagy egyéb szenek kalóriaértéke tetemes mérteikben megnövekednék. Ennek a növekedésnek mérteiké szinte teljes egészében éppen az a hőmennyiség volna, _ amelyet az áramfejlesztőtelepek ipari kombináció^
