Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-49
891 r A nemzetgyűlés 49. ülése 1946. évi augusztus hó 8-án, csütörtökön. 892 alapján létesültek és ezek a koncessziós szer-, ződések oly módon, olyan feltételek mellett jöttek} Üétlre, ahogyan Magyarocrszágon a »zteirződések a magántőke és az egyes községek között általában létesültek. Azt hiszem, a Nemzetgyűlés számára ezt nem kell különösképpen ég részletesebben magyaráznom. Mindenütt érvényesültek a helyi szempontok és érvényesültek azok a szempontok is," amelyeket általában inkább négyszemközt szoktak érvényesíteni. A magántőke nem járt rosszul ezekkel^ a koncessziós szerződésekkel, de az eredmény az volt, hogy még^ az ellenforradalmi Magyarország is szükségét érezte annak, hogy ezekben a koncessziós szerződésekben valahogyan rendet teremtsen- Mert az, ami elébe tárult a világnak, ha megnézte őket, minden volt 1 , csak rend nem. így született meg az 1931:XVI. te, amely megkísérelte, hogy rendet teremtsen ezen a téren, ide sikertelenül. Nagyjában csak az ügy* rendet állapította meg, és — nem maga a törvény, hanem a törvényt alkotó parlament — nem . volt képes az országos szempontokat érvényre juttatni ezzel a törvénnyel. A koncessziós .szerzőidésekkel foglalkozó 1931 :XVI. te. lényeges részeiben ugyanis sohasem jutott keresztülvitelre. Végrehajtási utasítását 1934pben adták ki, de azokat a működési engedélyeket, amelyeket ez a törvénycikk előír és amelyek nélkül az energiatelepek tulajdonképpen egyáltalán nem is működhetnének, soha ki nem adták, mert a részletes tárgyalásokra az akkori iparügyi minisztérumban soha nem került sor. Az 1931:XVL te. tárgyalása során sokféle tervet, kívánságot próbáltak már érvényesíteni. Már akkor felmerült a gondoiat, hogy villamosítási járulékot kellene bevezetni, amely az államkincstárt olyan állandó célbevételhez juttatja, amelynek segítségével kiépítheti az ország elektromos hálózatát. A tőkés, a feudális parlament és a feudális kormány azonban nem találta szükségesnek ennek a járuléknak a bevezetését, mert hiszen ezzel belenyúlt volna a magántőke szent fogaiba, megsértette volna azt az elvet, hogy a magántőkének szabad, de nem kötelessége az ország energiagazdálkodásáról gondoskodni. A most előttünk fekvő törvényjavaslat megvalósítja ezt a gondolatot. Megvalósítja azzal, hogy 2%-os villamosítási, energiagazdálkodási alapot létesít. Számításaink szerint ebből az alapból az energiagazdálkodás számára a jelenlegi helyzetiben is legalább 5, de valószínűleg 10 millió forintig terjedő bevetél áll majd rendelkezésre, olyan összeg tehát amely természetesen nem elegendő arra, hogy minden feladat ellátását biztosítsa, bogy minden felaldaitnak alapjául szolgáljon, de mindenesetre nem olyan kis tétel, hogy ennek revén ne lehessem hatalmas lépésekkel haladni előre az országos távvezeték és az energiatelepek kiépítése felé. Az 1931 :X VI. te. háramlási, megváltási jogot adott, de nem az államnak, hanem a községeknek, amelyek ezzël a joggal igen sok esetben nem tudtak mit kezdeni. Ennek az volt a következménye, hogy abban a pillanatban, amikoir háramlási nérçén ai község m energiatelepvezeték, 5 vtagfyi elosztóvezeték birtokába jutott, akkor azt átadta, w berbeadta annak a vállalatnak, amelytől el , kellett volna venni. De a község nagyjában I nem is tudbatott vele mit kezdeni, túlgyenge volt ehhez, nem tudott semmit sem tenni saját határain túlmenően, nem tudta a háramlással biztosítani azt, hogy tényleg összekapcsol óldijék saját energiaellátása, saját energiagazdálkodása a vámsorompóin, a határain kívül fekvő községek és országrészek ellátásával Az államra az 1931 :XVI. tc.-ben még nem báramlott semmi, az állam itt még továbbra is ugyanazt a szerepet játssza, mint játszotta, abban az időben, amikor azt a kifejezést találták a számára,, hogy »NachtWächterstaat«, az éjjeliőr állama T. Nemzetgyűlés! így megmaradtak a ma : gyár energiagazdálkodásban azok az elavult berendezések, amelyekkel most keli megbirkóznunk, .amelyeknek modernizálása, fejlesztése, átépítése már ennek a törvénynek hatálya alatt kell, hogy megtörténjék. íigy maradt meg számunkra egy olyan állapot, amelyben óriási befektetésekre lesz szükség, holott ez az ország olyan gazdasági helyzetben van, hogy befektetésekre csak a legnagyobb erőfeszítéssel tud tartalékolni ós nemzeti jövedelméből elvonni. Tehát amikor a legkevésbbé van módunk ban befektetéseket eszközölna az államháztartás keretén belül, és amikor ezt a nemzetközi tőkepiac helyzete ugyancsak nagyon nebézzé, nagyon súlyossá teszi, abban a pillanatban áll előttünk az elmulasztott lehetőségek miatt, a múlt idők hibái miatt feladat, bogy befektetésekkel, kiépítésiekkel megteremtsük az or•szág gazdaságának alapjait. Minden szakértő előtt világos, hogy a legközelebbi években — nem merek öt vagy tíz évről beszélni, mert ezt ma megjhatározni lehetetlenség — két-három hatalmas energiafejlesztőtelep létesítései lesz szükséges. Világos, hogy ez olyan anyagi erőifeszítést igényel, amelyre az ország mai állapotában még nem tud felkészülni. Számítások szerint, amelyeknek helyességét nem tudom kótségbevonni, a közvetlenül szüksléjgies befektetések összege legalább 200 .millió aranypengőre, azaz 600 millió forintra; rúg. Ez nagyon hatalmas összeg, majdnem eléri egyévi költségvetésünket. Emellett azután még csak azt érjük el ezzel, hogy azokat a lehetőségeket lássuk el energiával, villanyáraanimaL amelyek az országban már ma fennállanak, amelyek már ma kibontakoznak előttünk az iparban, közlekedésbem, mezőgazdaságban.; Ez tehát még nem olyan terv, amely mész- ^ isze túlmenne az ország mai isizükségletein, mai " állapo'tán. Ez nem fantázia, hanem parancsoló szüksiégesisleg,. ehhez ma kellene hozzáfognunk, ha megvolnának anyagi eszközeink. De tudtjuk azt, hogy ha teljesen át is engednők ezt a feladatot a magántőkének, az nem oldaná meg. Az államnak kell mindem erejét megfeszátenie, az államnak kell belépnie a vállalkozó, az építő és az építtető szerepébe, hogy megoldja ezt a feladatot De neim 'kizárólag. T. Nemzetgyűlés! Külön kell foglalkoznom e törvényjavaslattal, kapcsolatban azzal, hogy mennyire igyekezett az. iparügyi minisztérium, mennyire igyekezett minden tényező — és erre súlyt helyezett az ^ együttes bizottság is — a törvényjavaslatot úgy megalkotni^ hogy az teljes rugalmasságot nyújtson a végrehajtása tekintetében, hogy ott, ahol azoknak a közellátási feladatoknak ellátására magántőke jelentkeznék vagy jelentkezahetnék, ott ne riasszuk ezt el, hanem kapcsoljuk be ennek az országos jeljlegű feladatnak ellátásba- (Helyeslés n ifcis"
