Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-48
A nemzetgyűlés 48. ülése 1946. országban úgy az ipar, mint <a mezőgazdaság területén. Ma minden embernek fokozottabb mértékben kell dolgoznia, mint az elmúlt fasiszta rendszerben. A közelmúltban felszólalt kisgazda képviselőtársam a nyári napközi otthonok felállítása tárgyában interpellált. Az én interpellációm nem csupán a nyári napközi otthonok, hanem általában a napközi otthonok felállítására vonatkozik. Régen nem volt nagy tragédia, ha bizonyos területek bevetetlenül, megmunkálatlanul maradtak. Ma azonban minden talpalatnyi terület bevetésére, megmunkálására'szükség van közellátási - szemDomtból. Ma lét vagy nemlét kérdése a földmívelő munka teljes mértékű elvégzése. Ugyanez áll az ipari termelésre is.^Mi, városi vagy falusi dolgozók, de különösen a nődolgozók, tehát a magyar anyák nem tudják feladatukat, a nemzettel szemben vállalt kötelezettségüket teljesíteni, ha nincs biztosítva legdrágább kincsük, a gyermek holléte és hogyléte. A kormány és a társadalom összefogásából kellene megszületni ök a napközi otthonoknak. Ez nem lehetetlenség. Egy példát akarok idehozni a t. Nemzetgyűlés elé. Hajdúnánáson helyi nőszövetségi csoportunk 150 gyermek részére állított fel napközi otthont, ahol mindennap 130 gyermek kan rendes élelmet: reggel 6 deci tejet, délben elfogadható ebédet és délután uzsonnát. Az aratás idején meg tudták oldani azt a problémát, hogy ahol a gyermekek nem tudtak hazamenni, még éjjeli szállásra is ott maradhattak a napközi otthonban és ott gondoskodtak rendes testi ápolásukról és alvásukról.. Ugyanez a napközi otthon elintézte azt is, hogy az ott foglalkoztatott személyzetet is a maga erejéből fizeti. Hogyan volt lehetséges mindezt megteremteni ott, Hajdúnánáson! "Ügy, hogy az egész társadalom összefogott és segítségére sietett a magyar gyermekeknek. Az összes pártok segítséget nyújtottak és közös erővel támogatták a nőszövetségnek ezt a nemes munkáját. Rendkívül csekély őrlési százalékot vetettek ki az őrlőkre, illetve egy olyan vkicsinv felülfizetési kényszert, amelyet az illető őrlő meg sem érez és ezekből fedezték a napközi otthonok teljes ellátását, sőt — mint mondottam — még a személyzet fizetését is. Hogy Hajdúnánáson így oldották meg a kérdést, az természetesen nem azt jelenti, hogy mindenütt ugyanígy lehet és kell megcsinálni. Ezt csak mint példát hoztam ide, hogy illusztráljam vele azt, hogy ha a társadalom összefog, nagy dolgokat lehet produkálni. f Kisebb jelentőségű, de szintén említésreméltó Kába község példája, ahol azonban a társadalomban — sajnos — nincs meg ez az összefogás, a pártok nem működnek össze ilyen jól és így nem is támogatták ezt a szociális problémát, mégis az asszonyok munkája nyomán, akik összefogtak a tanítónővel és kimeszelték az óvodát. lehetővé vált a nyári időszakra a napközi otthonok megnyitása. Sajnos, ez nem mindenütt van így és éppen azért, mert nem mindenhol érzik át, az emberek ennek a nagyfontosságú nroblémának a jelentőségét, a kormánynak kell megtalálnia a módját annak, hogy ezeket a kérdéseket megoldja. Tudjuk, hogy a stabilizáció nagyfokú takarékosságot igényel, és hogy az állam nem képes ezeket a problémákat saját ereiéből megoldani. Szeretném javasolni a kormánynak, hogy közszolgáltatások bevezetésével próbáiévi augusztus hó 7-én, szerdán. 81G jon ezen segíteni. Bocsásson ki olvan rendeletet, amely közszolgáltatások formájában, a lehetőségek és a szükség szerint oldia meg azokat a problémákat, amelyek itt felmerülnek. Ljgyanez vonatkozik a községekben lévő egészségházakra is. Szövetségünk mindent elkövet, hogy az egészségházak munkáját támogassa, ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy az egészségházak vállalt feladatuknak eleget tudjanak tenni. Ennyit akartam elmondani a falvak és városok napközi otthonairól és egészségházairól. Egy másik kérdés, .amellyel foglalkozni akarok, a gyárak és vállalatok napiközi otthonainak és csecsemőotthonainak problémája. Mindaz, amit a mezőgazdaság területén mint fontos es szükséges problémát mondottam, vonatkozik az ipari munkásokra is. Minden erőnkkel arra •kell törekednünk, hogy az ipari munkások és munkásnők helyzetét megkönnyítsük, hogy nyugodtan és zavartàilanul tudják végezni az iparban vállalt feladatukat. Nem kívánhatjuk, hogy egy anya nyugodtan dolgozzék a présgépek vagy a szövőgépek mellett, ha minden pillanatban arna kell gondolnia, hogy gyermekét nem üti-e el a villamos, nem forrázza-e le magát vagy hasonló baj nem éri-e. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldaláról: Vissza kell adni az anyát a családnak!) Hogy biztosítani tudjuk az ipari termelés zavartalan menetét, gondoskodnunk kell arról, hogy az üzemben dolgozó fizikai munkások és munkásnők gyermekei számára napközi otthonokat létesítsünk. Bocsásson ki a kormány • olyan rendeletet, amely azokat a vállalatokat, melyek bizonyos létszámú személyt foglalkoz* tatnak, arra kötelezi, hogy saját költségükön napközi- és csecsemőotthont állítsanak fel. El tudom képzelni, t. Nemzetgyűlés, ' > hogy ez a társadalom bizonyos része felé nem egészen szimpatikus, de amikor ilyen súlyos es komoly problémákról van szó, nem lehetünk tekintettel, arra, hogy a megoldás egyes körök érdekeibe ütközik. Annál inkább így van ez, mert la munkásság a felszabadulás óta a legnehezebb körülmények között élt és dolgozott, vállalta az újjáépítésből a maga feladatát. A munkásés a tisztviselőréteg nagyon sokszor kénytelen volt megválni megmaradt kis ruhadarabjaitól, hogy maga és családja részére biztosi" tani tudja az élelmiszert. Ugyanakkor a gyárosok, a tőkésvállalkozók meggazdagodtak r és ma már azt látjuk, hogy ezek a régi békeidőkben megszokott életmódot folytatják, jólétben élnek. Nem tartom helyesnek és megengedhetőnek, hogy egy demokratikus országban a terheket csak az egyik réteg vállalja, a másik nem. Ezért kérem a kormányt, bocsásson ki • olyan rendelkezést, hogy a vállalatok saját költségükön állítsák fel ezeket a napközi- es csecsemőotthonokat. T. Nemzetgyűlés! Mi, demokratikusan gondolkodó magyar anyák/akik a felszabadu" lás óta a Magyar Nők Demokratikus Szövetgében folytattuk nemzetépítő munkánkat, országszerte sokat dolgoztunk és tettünk a gyermekek megmentése érdekében. Kevés kivétellel szinte minden vidéki csoportunknak vannak napközi otthonai, néhol csecsemőotthonok, sőt szülőotthonok is vannak. Ezeket társadalmi akciókból létesítettük, ahol melegszívű embe" rek vannak, ott nem is voltak komoly problémák, mert meg tudtuk oldani ezeket ajkérdéseiet, de ott, ahol elzárkóztak a segítés elől,