Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-48
843 A nemzetgyűlés á8. ülése 19á6. gyermekek által megszokott játékokkal voltak elfoglalva, ma prostituáltak, teljesen le van* nak züllve erkölcsileg, a legtöbb tele van vérbajjal, neanilbetegséggel. A Magyar Nők Demokratäkhis Szövetsége, amelynek országos vezetőségi tagja vagytok, (Éljenzés a kisgazdapárton.) foglalkozott ezzel a kérdéssel és elhatározta, hogy a nemzetgyűlés elé. viszi ezt a problémát. Ma neon nézhetjük • tétlenül ezt a szörnyű helyzetét, de nem nézheti a inemzetgyűlés sem, nem nézheti a magyar kormány sem. Mind budapesti, mind vidéki szervezeteink állán dó ain foglalkoznak ezzel a problémával és sürgőé megoldást követelnek. Egy 1946 március 14-i adatot szeretnék felolvasni a t. Nemzetgyűlés előtt, amely a neraiibetegségek magyarországi helyzeitévei foglalkozik. A felszabadulás után Magylarországon 23 nemibelteggondozó intézet működöltt a múltban megszervezett 43 intézet közüle A' múlt év novemberéig működésbe léptek az összes gondozók. A felszabadulás óta új gondozó intézeteket állítottunk fel, és így a nemibeteggondozó intézetek száma jelenleg 52. Ezekhez jön még tíz székesfővárosi és hét OTI-gondozó. •Ai gondozó intézetek a háború előtti álliapoto'khoz képest nagy f Oirgallmat bonyolítanak le és az 52 inltézetben havonta átlag 16.000 beteget kezelnek. Pontos' statisztikai adatok nem állanak kellő számiban rendelkezésre., így csak.a szakorvosok becslésére utalhatunk, amely szerint ebiben az országban körülbelül 400.000 nemibetegre számíthatunk. Ezek közül 70% vérbaj és 30% kankó. A legutóbbi razzián, amely Budapesten zajlott le, 500 embert fogtaik el, akik közül 230 volt a nő. Ezeknek legnagyobb tré^ 18 éven alul' és orvosi megállapítás i szerint kevés kivétellel nemibeteg. (Egy hamg a kisgazdapárton: Kétségbeejitlő!). Pécs városában a fiatal leányoknak olyan nagy százaléka nenrbeteg, hogy minden utcára egy prostituált nemibeteig fiatal leány jut. Tudnék itt még több adatolt fölsorakoztatni, de úgy érzem, nem szükséges. A magyar nemzetgyűlésben komoly, felelősségtéljes emberek vannak, akik ebből is megértik a helyzetet. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy kifosztott. szegény országban az állam ezt a súlyos kérdést nem tudja megoldani a maga erejéből, nem tud olyan támogatást adni a züllött, fiatal lányoknak, hogy ezek vissza tudjanak kerülni a becsületes életbe, de talán volna mégis egy mód, amivel ezeken segíteni lehetne, (Egy hatng a kisgazdapárton: A valláserkölcs ! — Egy hang a kommunistapárton: Kevés!) hogy mes; tudjuk állítani ezt a mindjobban terjedő' züllési folyamatot olyanformán, hogy munkaalkalmakat teremtünk ezeknek a fiatal, züllött leányoknak. Ai vidéki csoportjaink már eddig is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de a magunk erejéből ezt a kérdést megoldani nem tudjuk. Éppen azért kéréssel fordulok az iparügyi miniszter úrhoz, tegye lehetővé mind budapest, mind vidéki viszonylatban a munkaalkalmak megteremtését, műhelyek felállítását, hogy ezeken keresztül ezeket a fiatal, züllésnek induló fiatal lányokat vissza 1 tudjuk vezetni a becsülete» emberi élethez. Amikor műhelyek felállításáról beszélünk, elsősorban' gondolunk textilmühelyekre, illetve fonó-, kötő- és szövőműhelyekre, természetesen ezenkívül a háziipar, a kis- ós évi augusztus hó 7-én, szerdán. 844 középipar területén is szívesen vesszük az iparügyi miniszter úr támogatását. Kérjük az iparügyi miiniszteir urat, ha csoportjaink, akár vidéki, akár budapesti viszonylatban ilyenirányú kéréssel fordulnak az iparügyi miniszter úrhoz, a legmesszebbmenő támogatást szíveskedjék részünkre megadni. El tudom képzelni, hogy egy nehéz gazdasági helyzetben ennek számtalan akadálya lehet, de ezeket az afcadályoiklat nekünk le kell küzdenünk. Meg . kell oldani ezt a súlyos problémát-, amely a ' háború következtében a magyar társadalomra nehezedik. Nem hagyihatjuk azt, hogy ezek a fiatal leányok, akik az új generáció megteremtésére vannak hivatva, így elkallódjanak, illetve tovább zülljenek. Nagy veszélyt jelent ez a jövő generáció szempontjából, mert ezek a leányok vagy egyáltalán! nem lehetnek anyák, vagy ha anyák lesznek, feltétlenül terhelt gyermekeket fognak a viliágra hozni, úgyhogy — azt hiszem — a magyar jövő kialakulása szempontjából nagyon is fontos, hogy ennek a leghatározottabban gátat vessünk. Azt hiszem, a nemzetgyűlés minden egyes tagja egyetért velem abban, hogy ezt a súlyos problémát mielőbb és alaposan, kielégítően meg kell oldani. Kérdem a t. iparügyi miniszter urat, milyen lehetőségei vannak a kérdés megoldásával kapcsolatban és egyáltalán mit szándékozik tenni, hogy a fiatal, züllött leányok mielőbb munkaalkalomhoz jussanak? (Élénk taps a Ház minden oldalán. — Babody János (kg): El kell küldeni őket gyógynövényt szedni! Meg kőrisbogajrat!) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Döbrentei Károlyné képviselőtársunk interpellációja az összkormányhoz, Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Vörös Vince jegyző (ol'vßssa,): »Döbrenteli Kárblyné nemzetgyűlési (képviselő interpellációja az összkormányhoz a napközi otthonok és egészségházak fenntartása tárgyában. Szükségesnek mutatkozik, hogy a napközi otthonok, csecsemőotthonok, községi egészségházak felállítása terén a kormány minden tőle telhetőt elkövessen a gyermekek egészségének és fejlődésének az érdekében. Mit szándékozik tenni a kormány ennek az országos jelentőségű kérdésnek megoldása céljából 1 ?« Elnök: Képviselőtársunkat illeti a szó. Döbrentei Károlyné (kp): T. Nemzetgyűlés! Több felszólalás hangzott már el itt a nemzetgyűlésben a napközi otthonok kérdésében. Ezek a felszólalások a népjóléti miniszter úrhoz szóltak, amire ő meg is adta a választ. Válaszában elmojndotta, hogy a háború következmény ekép lerombolt és kifosztott ország még ma is olyan súlyos helyzetben van, hogy nem képes a problémákat a maga ereiéből megoldani és így az állami költségvetéseknek csak ll%>-a jut népjóléti célokra. Éppen ezért interpellációmat nem a népjóléti miniszter úrhoz, hanem az összkormányhoz intézem, abból a célból, hogy az összkormány foglalkozzék ezzel a fontos és halaszthatatlan problémával. Magyarország a stabilizáció, a nó forint ellenére még mindig súlyos probléirwkkal küzd. Minden demokratikusan gondolkodó magyar embernek egy a feladata, vagyis egy feladatának kellene lennie: az ország mielőbbi talpraállítása, Minden kézre szükség van ebben az
