Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-48
841 A nemzetgyűlés 48. ülése 1946, évi augusztus hó 7-én, szerdán. 842 tókat, (Derültség.) azt hirdetve, hogy a bor öl, butít és nyomorba dönt. (Juhász István (szd): Ügy ahogy mondíja! — Derültség.) Ezzel szemben a sörplakátoik már a két-hároméves kisgyermekeknek is a sört ajánlották. (Derültség.) A sör mellé gusztusos menyecskéket és kövér paraszt bácsikat rajzoltak, sajnos a magyar parasztot ilyen sört reklámozó plakátra festették, annak elhitetésére, hogy milyen egészséges^ és nagyra hízott a Haggenmaeher, Dreher és Polgári söröktől, pedig mi köze volt hozzá a magyar parasztnak? Úgyszólván semmi ! (Kováts László (msz): Ott•• dolgozott!) A magyar paraszt nem hízott meg, mint a reklám ábrázolta, hanem lesoványodott a mostoha szőlőművelés mellett, és zsírulkon, munkájuk verejtékén nagyra híztak a magyarországi sörkirályok. Jellemző ez a múlt rendszerre, éppen ezért nekünk a demokráciában ezt a gazdiaságrjolitikai irányt nem szabad követnünk, lehetővé kell tennünk, hogy a bort különböző mérsékelt adókkal olyan alacsony árakon lehessen forgalomba hozni, hogy mindén munkásember nagyobb anyagi gond nélkül elfogyaszthassa a napi legalább féliliter, borát. (Taps a kisgazdaPárt soraiban. — Derültség.) Kérem a pénzügyminiszter urat, azonnal ( tegye jóvá miniszteri urnának elhamarkodott, előre jól át nem gondolt intézkedését és a békebeli összegnek hétszeresére feleiméit borfogy asztási adó kulcsát olyan mértékben szállítsa le, amilyen mértékben a kormány a szüreti must árát meg fogja állapítani, az 1938-as árak alapián. Ha a jelenlegi rekordtermésre és a nehéz viszonyokra, a hiányos pincegazdaságra gon. dolok, már megdöbbentő, hogy a több tízezer új és régi szőlőbirtokos' hogyan tudja munkája eredményét megkapni, különösen ha még ez a horribilis fogyasztási adó is terheli. Úgy néz ki a helyzet, hogy a termelő belefullad a borába, a fővárosi műnk ássál? pedig majd csak receptre fog tudni bort vásárolni. Itt kell felhívni a kormány figyelmét egy nagyobb összegű szüreti kölcsönre, hogy a gyenge kezekben levő szőlőtermést a borkereskedők vagy állami szervek becsületes áron tudják a kistermelőktől megvásárolni. (Helyeslés.) Ez a kölcsön, naigy hasznot fog jelenteni a termelőkön és a kereskedőkön kívül magának az államnak is, mert az ebben az évben termett jó minőségű bort, mint folyékony aranyat lehet külföldre szállítani. Egész interpellációm olyan, mintha a borkereskedők ügynöke volnék, (Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán; Kabaré!) mintha a bornak akarnék propagandát csinálni ebben az országban. Azért szólaltam fel, mert 10—15 éves keserűség gyűlt össze telkeimben és most végre alkalom nyílik arra, hogy erről is szólhassak. Hosszú éveiken keresztül vezettünk deputációt a különböző pénzügyminiszterekhez, akiknél mindig a fogyasztási adót, a szeszes italok adóját meg a szállítási költséget és egyebeket reklamáltunk. Emlékszem az 1932 körüli időkre, amikor nálunk Gyöngyösön volt egy nagygyűlés, amelyre az ország minden borvidékéről eljöttek és i amelyen a kétfilléres skatulya gyufához viszonyították egy kiló szőlő árát. Emlékszem, hogy akkora gyöngyösvidéki gazdák a termett szőlőt a patakokba zúdították, vagy kiborították és otthagyták a szőlőhegyen. Ez a múlt rendszernek a bűne volt és ha mi ebbe a hibába ismét bele fogunk esni, — félő, hogy bele is esünk — akkor úgy járunk, mint ahogyan Gyöngyösön történt ezelőtt egy héttel. Ott ugyanis négy kereskedő és a politikai rendőrség vezetője kiment a piacra és szabályozta a gyümölcs árát még pedig 35—40 fillérben, ami Budapesten 4 forintba kerül. T. Nemzetgyűlés! Ez nem pártpolitikai kérdés, ez a magyar nemzet kérdése és annak az egy millió magyar embernek a nevében kérem a miniszter^ urat, akik a szőlőből élnek, hogy azonnal intézkedjéik, mert a borfogyasztási adónak^ez az^ emelése máris nagyon letörte a termelői borárakat. (Egy hang a kisgazdapárt oldalam; Tiszta vizet a borba! —Derültség.) Az egész nemzet egyetemes érdeke, hogy a bort Magyarországon mérsékelt adó mellett hozzák forgalomba: így kevesebbet kell külföldre kiszállítani és ezért a kevesebbért magasabb árat lehet elérni, mert kisebb lesz a kínálat a magyar borpiacon. Azt a fél millió hektoliternyi bormennyiiséget pedig, amelyet az árkülönbözettel megtudunk taikarítani, az arra rászoruló magyar munkások százezrei fogyaszthatják el. így a dolgozók, a fogyasztók:, de a termelők is jól járnak ést együtt fogják áldani a demokratikus kormánynak ezt a szociális rendeletét. (Kováts László (msz): Es isznaik az egészségére! — Helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak* • . Következnék Jár may Gyula képviselő úr interpellációja, amelynek elmondására halaszrtást kért, Méltózatnalk a kért halasztáshoz hozzájárulni 1 (Igen.) A nemzetigyűlés a halászhoz hozzájárul. Következik Döbrentei Károly né interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz, a fiatalkorú bűnöző lányok munkába állítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjéik az interpelláció szövegét felolvasni. Vörös Vince jegyző (olvassa): »A háború következményelféppen elzüllött, illetve züllésnek induló fiatal leányok megmentése érdekében munkaalkalmát kell teremteni, hogy őket a rendes életbe való visszavezetéssel a magyar társadalom haszno« tagjaivá tegyük. Mit szándékozik tenni az iparügyi miniszter úr, hogy ez a probléma sürgősen megoldást nyerjen?« Elnök: Az interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. ' Döbrentei Károlyné (kp): T. Nemzetgyűlés! Olyan kérdésről szeretnék itt beszélni, amely azt hiszem, az egész magyar nemzetnek az ügye és mint ilyen a neuietgyűlés elé tartozik. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy a háború milyen szörnyű pusztításokat vitt végbe országunkban. Értékeink javarésze, ipari és mezőgazdasági téren elpusztult, nem beszélve hídjainkról, vasutainkról és épületeinkről. De nemcsak anyagi értékek pusztultak el ebben az országban, hanem a háború folyamán rengeteg magyar étet, férfi, nő, gyermek egyaránt. Statisztikai számokkal tudnám bizonyítani, milyen sok a félárva és a. teljesen árva magyar gyermek. Ezeknek egy része bizonyos fokig el van látva egyrészt a menhelyekben, másrészt a . csonfca családi körben, de nem kielégítően. De beszédemben nem a kisgyermekek problémájával akarok foglalkozni, hanem a serdülő fiatal lányokkal. Elképesztő az, ami ezen a téren tapasztalható. Fiatal, 10—12 éves lányok, akik békeidőben még a játszással, a
