Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-48

831 A nemzetgyűlés á8. ülése 1946. évi augusztus hó 7-én, szerdán. 832 nyos érzés magasabb mértékével mérve egy­általában nem megnyug-iato, nem Kielégítő a házassági rendelet törvényességét és érvé­nyességet illetőleg, Mint korábban kifejtettem, a nemzet tár­sas együttérzésének egyik legfontosabb alap­törvényét nem Iahet és nem szabad akár tör­vényes felhatalmazás alapján kiadott, még­kevésibbé ilyen hiányában kiadott rendeletek­kel hatályon kívül helyezni, vagy módosítani. A* törvény a rendeletnél erőseb b, a törvényt tehát a rendelet nem ronthatja le. Ez a súlyos alkotmánysértés eigy magánjogi alaptörvény tekintetében tehát semmivel sem indokolható vagy magyarázható. Feltéve, de meg nem en­gedve, hogy ' a magánjogi alaptörvényt egy­szerű rendelettel nuilifikálni lehet, akkor is a leghatározottabban kétségbevonom, hogy ilyen rendelet kiadására az ideiglenes nemzeti kor­mány felhatalmazást kapott volna. Dr. Balogh István előadónak az ideiglenes nemzetgyűlés 1944 december 'SÂ-i ülésen tett ama L\UÜUUÍ ja­vaslata, hogy bizalmat nyilváinít a kormánnyal szemben és felhatalmazást ad neki .»az ország ügyeinek a vezetésére«, semmiesetre sem je­lentheti azt, hogy egy ilyen családjogi vonat­kozású, alapvetően fontos törvényt rendelettel módosíthasson a kormány, hanem vonatkozha­tni ez a felhatalmazás arra, hogy a sürgős természetű, a mindennapi ügyek viteléhez szük­séges, halasztásit nem tűrő gazdasági, pénzügyi stb. rendelkezéseket tegye meg. De nemcsak alkotmányjogilag kifogásol­ható ez, hanem a célszerűség és az észszerűség szempontjából is, mert hiszen az első, úgyne­vezett ideiglenes nemzetgyűlés többször össze­jött, Budapesten is összehívták, azon résztvet­tünk, a nemzeti szuverenitás kifejezőjének nyilvánította magát, tehát annak a nemzet­gyűlésnek módja és alkalma lett volna a házas­sági törvényt, ha egyáltalán annak szüksége mutatkoznék, kellő előkészítés, parlamenti tár­gyalás, a vélemények meghallgatása után tör­vény alakjában megváltoztatni. Ezt azonban nem tette, úgy látszik, azért, mert azt fontos­nak és sürgősnek nem tartotta. Hasonlóképpen kifogásolható a házassági rendelet utólagosan történt úgynevezett jóvá­hagyása is, mert hiszem a nagybirtokrendszer megszűnéséről és a népbíráskodásról szóló ren­deleteket az azokban foglalt nagyjelentőségű kérdésekre tekintettel, a nemzetgyűlés kiemelte a többi rendelet tömkelegéből, napirendre tűzte, szabályszerűen letárgyalta és törvényerőre emelte. Ezzel szemben a házassági jogot alap­vetően szabályozó és a házassági törvényt mó­dosító rendeletet egyszerűen a meghozott gaz­dasági, pénzügyi és egyéb szükségrendeletek közé sorozva, külön kiemelés nélkül, utólag sommásan vette tudomásul. Azt hiszem, feles­leges hangsúly óznom a különbséget egy javas­lat szabályos parlamenti letárgyalása, elfoga­dása, törvényerőre emelés© vagy annak külön cím megjelölése nélkül, az alkotmány szelle­mével ellentétben álló, egyszerű, formális tu­domásulvétele között. Nem hiszem, hogy a kor­mány vagy bárki más ebben az országban a házasság intézményiét és az ezt szabályozó tör­vényeket annyira lebecsülje, hogy né tartsa érdemesnek és fontosnak kiemelni és alkotmá­nyosan, törvényesen szabályozni. Ilyen körül­mények között tehát a házassági törvénynek rendelettel való módosítása kellő előzetes fel­hatalmazás és utólagos törvényerőre emelés hiányában ezt a rendeletet magát alkotmányion, jellege és érvényessége szempontjából a leg­nagyobb mértékig aggályossá teszi. Mulasztást pótol tehát a kormány akkor, ha nem várja meg azt, hogy az érvényességé­ben megtámadott és vitatott 68U0-as remue letért. esetleg a legmagasabb magyar bíróság, a Kúria fogja félretenni, illetve annak alkalmazását mellőzni. Ellenkezőleg, gondoskodni kell arról, hogy a házassági jogban esetleg szükségessé váló változtatások törvényes módon, alkotmá­nyos úíon legyenek keresztülvihetők. Felkérem ezért az összkormányt, hogy a . 6800/1945. M. E. számú rendeletet helyezze hatá­lyon kívül, és amennyiben szükséges a szabá­lyozás, megfelelő törvényjavaslatot terjesszen) elő, s ezzel a kifogásolt rendelet érvényessége és alkalmazhatósága körül keletkezett zavart és vitát közmegelégedésre zárja le. Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása során — ha erre egy ál-alán sor fog kerülni — módja lesz a tör­vényhozásnak arra, hogy a házassági törvény esetleges megváltoztatásával kapcsolatos állás­pontját parlamentáris és alkotmányos formák között kifejezze. Mert nem következik szükség­képpen, hogy a miniszter úr álláspontja egyezna fog a parlament többségének álláspontjával. (Taps a szabadságpárt oldalán. — Szórványos taps a kisgazdapart soraiban.) ._ Elnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés ki­adja az összkormánynak. Következik Lévay Zoltán képviselő úr inter­pellációja a belügyminiszter úrhoz a szentesi álarcos gyilkosok felelősségrevonása tárgyá­ban. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Vörös Vince jegyző (olvassa): »Interpellá­ció a szentesi álarcos gyilkosok felelősségre­vomása tárgyában a belügyminiszter úrhoz: Egyévi internálás után 1946 március 8-án Szentesen kórházi betegágyán meggyilkolták Lakos József rendőrtisztet, Szentes első demo­kratikus rendőrkapitányát. A gyilkosság megtorlása tárgyában már interpelláció hangzott el a nemzetgyűlésen, s a tetteseket a felbujtókkal együtt még március­ban elfogták, de azóta is rejtélyes módon semmi hír nincs az ügyről, sőt egyák-másik tettes sza­badon jár-kél. A belügyminiszter úr az interpellációra ez­idáig még feleletet sem adott és nem tudjuk, mi van a gyilkosokkal, akik közül Dandi Imre képviselő a kommurtistapárt részére még gyű­léseket is tartott Kérem a belügyminiszter urat, nyilatkoz­zék, hol vannak Lakos kapitány álarcos gyil­kosai? Mi van Lakos egyenruháival? Mikor fognak ítélkezni a gonosztevők felett és mi tör­téniik általában a szentesi rendőrségen? Aimeny­nyáben bűnpártolás, vagy akár vétkes harayag­ság folytán engedik szabadon garázdálkodni az álarcos gyilkosokat, hajlandó-e a vétkesek ellen az eljárást megindítani és az ügy elszabo­lálásért a politikai konzekvenciákat vállalni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! Az egyik demokratikus napilapunk nagyon szelle^ mesén állapította meg, hogy (olvassa): »A mi körülményeink között, komoly lábadozásunk*

Next

/
Oldalképek
Tartalom