Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-48
785 A nemzetgyűlés 48. ülése 1946. kintélyes — 10 kg arany egyenértékére, tehető — összeget eredményezett. 2. Ugyanesafk hangsúlyoznom kell azt is, hogy a kormány mindent elkövet, hogy az elhagyott — állami gyermekmenhely kötelékébe tartozó — ^gyermekek gondozását és nevelését —* ami valóban sok követélni 1 valót hagy maga után — megfelelőbbé tegye. Ennek igazolásiakén t hivatkozom a vezetésem alatt álló minisztériumban a gyermekek anyagi szükségletei-, nek^ ellátására irányuló munkálatokra, a gondozás fokozódó ellenőrzésére es főleg a megnyitás előtt álló haidúhadházi gyermekotthonra, amely — elgondolás szerint — az állami gyermekvédelmet illetőleg a később létesítendő hasonló intézményekkel együtt mintaintézmény lesz. Budapest, 1946 július 27-én. Molnár Erik s. k.« Elnök: Szolnoki István képviselő urat a viszonválasz ioga megilleti. Szolnoki István (kg) : A választ tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a népjóléti miniszter úrnaík az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik az igaziságülgyminiszter úr szóbeli válasza Reicher Endre képviselő úrnak a kunmadarasi ügyben tartott bírósági tárgyalások ügyében folyó évi július hó 31-én eíőterjesztett^ interpellációjára. Az igazságügyminiszter urat illeti a szó. Ries István igazságiiaryminiszter: Igen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Amikor elolvastam a távollétemben elhangzott, interpellációt, az első percekben nem értettem, mi a célja annak, hogy koalíciós kormányzás idején a koalícióhoz tartozó egvik párt képviselője a koalíció egyik miniszteréhez ilyen hangú és ilyen tárgyú interpellációt intéz. (Csíkos Sándor (kg): Igazságot akar!) Majd válaszolok erre! Nem értettem meg, hogy közvetlenül a béketárgyalások előtt kifogásolja az ítélet szigorúságát egy folyamatban lévő olyan ügyben, amely ügyet velem Parisban — mert hiszen nem voltam itthon, mikor ezek történtek,, •— azzal a kérdéssel közöltek amerikai ujságíró'k, hogy a miniszter úr ezt összeegyeztethetőnek tartja-e a magyar demokráciával és nem gondolja-e, hogy ez a nyilas uralom _ folytatása? Ezt egy amerikai világlap párisi tudósítója kérdezte. Az interpellációt tehát nem tartom opportunusnak, is t őt ne vegye^. rossznéven a t. Nemzetgyűlés, ha az a gyanú merül fel bennem, célzatosság van abban, hogy amikor magyar államférfiak külföldön járnak és ezen a szerencsétlen országon igyekeznek segíteni» mindig aikkor történik valami itthon és a béketárgyalásokat megellőzően jön Miskolc 304 és jön a kunmadarasa ügy ítéletének hánytorgatása a nemzetgyűlés ülésén. Magáról az ügyről egészen részletesen fogok beszélni, de ismét vissza kell térnem az indító okokra, amelyek nézetem szerint ezt az interpellációt szülték. Ha a képviselő úr csak a, kunmadarasa ügy tárgyalásának előzményeiről beszélt volna, akkor nagyon könnyű lenne a képviselő úrnak a tételes törvények alapján felvilágosítást adnom, mert — azt hiszem — a képviselő úr nagyon jól tudja, hogy az igazságügyminiszternek joga van az ügyészt utasítani. Hiszen az ügyészségek szervezetéről szóló 1871:XXXIII. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ II. évi augusztus hó 7-én, szerdán. 786 t. c. 5. §-a még ennél is tölbbet mond, amikor azt mondja, hogy az ügyészségnek az igazságügyminiszterhez való viszonyát az igazságügyminiszter határozza meg, ami sokkal több, mint az, hogy az igazságiügyminiszternek joga van, ha pedig joga van, akkor állami érdekből kötelessége is az ügyészt utasítani. Igen t. Nemzetgyűlés!-Nem ez történt azonban, hanem a képviselő úr ebbe az interpellációjába beleszőtt olyan dolgokat, amelyeknek semmi közük a „kunmadaras! ügyhöz. Megvádolta az igazságügyminisztert alkotmánysértéssel, megvádolta, azzal, hogy beleavatkozott áz ítélkezésbe és jónak látta a képviselő ár ugyanannák az interpellációnak keretében a népbíróságokat is fmegtámadnii, természetesen indokul felhasználva azt is, hogy a véleményemet én magam is megmondom egészen, nyiltan, ha a népbíróságok hibáznak; mert a népbíróság fiatal intézmény, amelyet csak akkor lehet javítani, ha igyekszem reparálni azokat a hibákat, amelyeket látok- (Mozgás és felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Esküdtbíróságot!) Mi. tehát ennek az interpellációnak az oka? Megmondom nyiltan: meg kell támadni a munkáspárti igazságügyminisztert! (Ellent- • mondások a kisgazdapárt soraiban.) Ez volt az első. (Ügy van! Vgy van! a szociáldemo : kr\iüapárt őMaián. — Marosán György (szd): Pontosan ez történt! — Ellentmondások a kisgazdapárt soraiban. — Felkiáltások: Szó sincs róla! — Az elnök csenget.) Kérem uraim, nekem harmincötéves ügyvédi gya^ ikorlatom van, engem közbekiáltásokkal ! nagyon nehéz megzavarni. (Zaj.) A másik az volt, hogy a népbíróság intézményét kell újra és újra lehetetlenné tenni (Ellentmondások a kisgazdapárt oldalán.) és — nyiltan megmondom — még egy: a koalició kérdése.. amelyet pártom igenis fel fog vetni, tessék tudomásul venni- (Mozgás és egy hang a kisgazdapárt oldalán: Ha a miniszter ár a koalícióhoz tartozik, aikkor ne tessék felvetni!) •Igen t Nemzetgyűlés! Az interpelláló képviselő úr kifogásolta azt, hogy amikor a Magyar Partizánok Szövetségének küldöttsége nálam volt, aikkor nem tartóztattam le őket. Kifogásolta azt is, hogy a Szabadság című lap egy nyilatkozatot közölt tőlem, amelyet nem olvastam, tehát nem tudom, hogy helyesen közöltek-e mindent és ebben a válaszadásban lát ő alkotmánysérelmei. Az első esetben az történt'j hogy a Magyar Partizánok Szövetsége, tehát egy olyan szövetség, amelynek tagjai nem egy csendes ellenállási mozgailomlban vettek ?észt, (Marosán György (szd): Erről van szó!) hanem fegyverrel a kezükben harcoltak a német fasizmus ellen, {Közbekiáltó* a kisgazdapárt soraiban' Ne-m mind! — Zaj.) azt látta, hogy bizonyos jelenségek arra mutatnak, hogy azt a demokráciát, amelyért' ők véreztek és életüket tették kockára, veszély fenyegeti. Feljöttek és. megkérdezték, mit hajlandó tenni az. igazságügyminisztérium, hogy ilyen esetek ne ismétlődjenek meg. Én, megnyugtató választ adtam és amikor egypár hevesebb vérű fiatalember követélésekkel lépett fel, a leghatározottabban visszautasítottam azzal, hogy én nem vagyok hajlandó konkrét ügyekbe, bírósági eljárásba beavatkozni. Ez volt az a tüntetés. Ami mármost a Szabadságban megjelent közleményt illeti: igaz az, hogy én a budapesti ro
