Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-48

783 A nemzetgyűlés 48. ülése 1946. évi augusztus hó 7-én, szerdán. 784 várható, ami meg fogja adni a lehetőséget a specialitások gyártásának tervszerűbb irányítására. Ezen a téren kezdeményezéseket várunk a Közegészségügyi Tanácstól, amelyben a képviselő úr is, mint már erre utaltam, értékes munkásságot fejt ki. A pillanatnyi helyzetben segítséget jelent az, hogy az iparügyi miniszter úr megkeresésemre a gyógyszerészeti vállalatoknál lévő zárolt, életfontosságú, és hiányosan rendelkezésre álló gyógyszeralapanyagok egyrészét igén_ybeveszi és feldolgozás céljából ,a gyógyszertárak rendelkezésére bocsátja. A magisztrális gyógyszer és .specialitás közti választás kérdését orvosi szakkérdésnek tekintem, amelybe nem volna indokolt a kormányzat részéről beavatkozni. A kérdés talán elsősorban az orvosképzéssel függ össze. Áttérek végül a kötött gyógyszerforgalom kérdésére. A kötött gazdálkodás azt jelenti, hogy szabályozzuk a fogyasztás mértékét és a rendelkezésre álló cikkeket ennek megfelelően osztjuk ki. A gyógyszerfogyasztás . mértékét azonban nem lehet szabályozni. Nem láthatjuk előre, hogy egyes gyógyszerek iránt meghatározott egyének részéről milyen szükséglet fog érvényesülni, sőt vidékenként sem ismerjük a szükséglet nagyságát. Ha rendelkezésünkre is állanak országos statisztikai adatok, a betegségeknél jövőbeli mennyiségi prognózisokat felállítani nem lehet. Ezen nem segítene az sem, ha a gyógyszerek kiszolgálását orvosi vényhez kötnénk. E mellett sem ismernénk előre a szükséglet nagyságát és így sem volna biztosítva a szükséglet kielégítése. Egyedül az insulinnal kapcsolatban vihető keresztül a kötött gazdálkodás, mert itt hoszszú időre előre tudjuk, hogy hány beteg van és a betegeknek havonta milyen mennyiségű insulinegységre van szükségük. Itt azonban a kötött gazdálkodás már meg van valósítva. Ezt a munkát jelenleg még az anyaghivatal végzi. de közegészségügyi szempontból teljesen a népjóléti minisztérium irányítása mellett. A mai napig jobban lehetett az insulinelosztást a többi anyagelosztási üggyel együtt elintézni, mint ezektől elválasztva. Ha a helyzet változik és az insulinelosztás átvétele nem fogja megkívánni túlzottan sok új munkaerő bevonását, meg fogjuk tenni a lépéseket aziránt, hogy az insulinelosztás az iparügyi minisztérium hatásköréből a népjóléti minisztérinm hatáskörébe kerüljön át A gyógyszerforgalom területén a tervgazdálkodás egyetlen formája lehetséges. Ez pedig abban áll, hogy a gyógyszertárak részére biztosítjuk az ellátottságot, akár a fővárosban vannak, akár vidéken, akár gazdagokból, ,akár szegényekből kerül ki vevőkörük. A mai anyaghiány mellett törekvésünk arra irányul, hogy a rendelkezésünkre álló készletből egyaránt juttassunk az ország valamennyi gyógyszertárának. Ha persze valahol járványszerű betegség lép fel, az érintett vidék több gyógyszert kap. Budapest, 1946 július 24. Molnár Erik s. k.« Elnök: Reök Iván képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. (Felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a népjóléti miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik a népjóléti miniszter úr írásbeli válasza Szolnoki István képviselő úrnak az elhagyott és árva gyermekek segélyezése tárgyában folyó évi május hó 22-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Vörös Vince jegyző (ofkiassa): »Saolnolkii István nemzetgyűlési képviselő úr az elhagyott és árva gyermekek segélyezése tárgyában elmondott interpellációjában: 1. egyrészt azt javasolja, hogy minden hónap első szombatján és vasárnapján a szórakoztató üzemek, mozik, színházak, úgyszintén vendéglők, kávéházak, kocsmák stb. Budapesten egy, vidéken pedig egy fél villaiinosjegy árát szedjék be! a fogyasztóktól az említett gyermekek segélyezése céljából — mulatóknál pedig legalább három villamosjegy árát, 2. másrészt -pedig a gyermekmenhelyi gondozás és nevelés hiányosságaira hívja fel a figyelmet és azok megjavítására tesz előterjesztést. 1. Az interpellációra érdemleges választ kívántam adni s ezért a szórakoztató üzemeknek, kávéházaknak, eszpresszóknak, illetőleg az azokat látogató közönségnek a javasolt célból és módon történő megterhelése kérdésében az érdekelt tárcák véleményét kikértem. A beérkezett válaszok szerint a kérdésnek a javasolt módon való megoldása nehézségekbe ütközik, mivel — miként a pénzügyminiszter úr mondja — a kormányzat a gazdasági élet rendjének helyreállítása s ezzel kapcsolatban a küszöbön álló stabilizáció, sikerének biztosítása érdekében az ország lakosságának teherviselőképességét az adóterhek fokozásával annyira igénybe kívánja venni, hogy az; adózóknak bármily további céladóval való terhelése mar az adóbehajtást, következésképpen magát a stabilizációt is veszélyeztetné. De kifogásolható a javaslatba hozott mód a társadalmi igazság szempontjából is. Az iparban dolgozók ugyanis egész héten át végzett munkájuk után rendszerint csak szombaton és vasárnap vannak abban a helyzetben, hogy a szórakoztató üzemeket látogathatják s így az iparügyi miniszter úrral együtt, nekem is elleneznem kell minden olyan intézkedést, amely a dolgozókra nézve — a társadalom egyéb rétegeihez viszonyítva — hátrányosabb helyze'tet teremt. Különben is kérdés, hogy a szórakoztatóüzemek, vendéglők, látogatása fényűzésnek tekintendő-e? • A képviselő úr interpellációjától függetlenül azonban ki kell jelentenem, hogy a kormányzat az elhagyott gyermekek gondozását elsőrendű feladatának tekinti és mindent elkövet, hogy ezt a feladatot embervédelmi és szociális jelentőségének megfelelően teljesítse is. Mivel azonban az elhagyott gyermekek védelme az államnak törvényből folyó kötelessége, annak teljesítéséről az állam költségvetése keretében gondoskodik. Meg kell mondanom persze, hogy az állam e kötelességének a költségvetés szűkre szabott keretei mellett ma csak korlátolt mértékben tud eleget tenni. Éppen ezért indítottunk a közelmúltban egy társadalmi akciót az elhagyott gyermekek érdekében. A kén viselő úr kifogásolta, hogy az ezzel kapcsolatban vetített film nem tartalmazott útmutatást a segítés módja tekintetében. Erre azonban nem is volt szükség, mert az egyidejűleg megindított sajtókampány teljes tájékoztatást nyújtott, úgyhogy 'az akció' igen te-