Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-46

749 A nemzetgyűlés 46. ülése 1946. évi nagybirtokok, hanem kisebb birtokosuk, hogy úgy mondjam, ilyen régi gazdáik vo'tak, ne'na is középbirtokosok, hanem 50—60, meg 80 holdas gazdák és nem sok mezőgazdasági munkás volt náluk. Ha megnéztük ezeknek a szegény mezőgazdasági munkásoknak a lakását, pedig ezeknek a régi gazdáknak módjuik l&'.\ volna becsületesen megfizetni őket, azt láttuk, hogy még sokkal nyomorultabb volt a helyzi tük, mint azoknak az agrárproletároknak, akik padlós szobában ötösével voltak. Ezekről igazán nem gondoskodott még .az égi madár sem. A falu szélén koldultak, innen annyit kaptak, onnan annyit. Féltek jártatni a szájukat, mert mindig attól féltek, hogy esetleg nem kapnak jövőre egy véka vagy egy marék búzáit sem kenyérnek. Nincs tehát igaza annak, aki túlságosan támadja a mezőgazdasági szakszervezetet. Mi a Nemzeti Parasztpárt részéről igenis a mezőgazdasági érdekvédelmi szervezet mellett törünk lándzsát. (Taps a szociáldemokratapárt soraiban. —- Andrássy Dániel (kg) közbeszól.) De kétféleképpen akarjuk! Persze, maga nem ért velünk egyet. (Taps a szociáldemokrata, a kommunista- és a parasztpárton.) Mindaddig, amíg ez a mezőgazdasági érdekvédelmi törvény keresztül nem ment és nincsen benne lefektetve és biztosítva minden egyes mezőgazdasággal foglalkozó munkás becsületes megélhetése és joga, addig a földmunkások szakszervezetét nem lehet támadni, mert igenis szükség van rá azoknak a földmunkíásoknak, akik kimaradtak a földből, a szakszervezetre továbbra is szükségük van, mert csak egyedül a saját szakszervezetük az, amely meg tndi'a őket vélleni é° biztosítani tudja a már kiharcolt jogaikat. (Taps a kommunista-, a szociáldemokrata- és a parasztpárton. — Eszterhás György (kg): Aki nem akar a szakszervezetbe menni, az ne menjen oda, aki oda akar menni, menjen oda, ez az igazság! — Felkiáltások a szociáldemokratapárt oldalán: Nem kényszerítünk mi senkit! — Justus Pál (szd): Uraim, ne lépjenek be a szakszervezetbe! ) Sajnos, nincs itt most egy cselédtörvényem, amelyet igen sokszor olvastam olajmécsek pislákolása mellett, ezért nem tudom itt felolvasni. Ha előbb tudtam volna, hogy ehhez a törvényjavaslathoz fogok szólni, elhoztam volna. De meg kell mondanom azt is, hogy van ebben a cselédtörvényben egy olyan dolog is, amelyet már előttem is említettek, a testi fenyítés. Meg kell állapítanom» hogy sajnos, sok 13—14 éves szegény ember gyereke tudná beszélni arról, hogy milyen kegyetlenül bántalmazták. (Egy hang a szociáldemokratapárton: Ez volt a családiasság!) Némelyik gyereket úgy elverték, hogy az anyja a kötőjében vitte haza. Nem is egyet* nem is kettőt, nem is (hármat tudok ilyet. (Felkiáltás a szociáh demokratapárton: Azt szeretnék, hogy ilyen világ maradjon? — Egy másik hana uayanott: Hogy jobban hízzanak az urak?) Azt is meg kell állapítanom, hogy úgy látszik, a mezőgazdasági munkásságot éppen úgy, mint a múltban is, mindenki menteni alkarja és mindenki maga alkarja menteni. Jaj annak a társadalmi rétegnek, jaj annak a népnek és jaj mindenkinek, akit mások meratenek. • (Helyeslés és tarts a kommunista-, a szociáldemokrata- és a varasztpárt soraiban. — Közbeszólások a kisaazdapárt soraiból. — Nagy zaj.) augusztus hó 1-én, csütörtökön. 750 Éppen ezért engedjék meg egyszer végre a mezőgazdasági munkásságnak is, hogy sajátmaga próbálja saját-sorsát irányítani. (Helyeslés, és taps a kommunista-, a szociáldemokrata- és a parasztpárt soraiban.) Az elmúlt időkben sem hallottam egyebet, — itt ugyan nem, hanem az újságokból figyeltem — mindig azzal jöttek, hogy nem lehet őket a szakszervezetekbe beengedni, mert hiszen politikailag még nem érettek, tehát majd elviszik őket ide vagy oda. (Orbán László (kp): Most egyesek ott folytatják, ahol Horthy ék annakidején abbahagyták.) Lehet, hogy politikailag még nem érettek, de érettek lesznek ; ha sohasem engedünk valakit iskolába és sohasem adunk neki ábécét, sohasem fogja megtanulni. így van a magyar földmunkásság is. Ha «lem ismeri a politikát, akkor azért nem ismeri» mert az eddigi uraknak volt gondjuk arra, hbgy meg ne ismerje. Továbbmenve azt is meg kell állapítanom, hogy a mezőgazdasági munkásság, mint olyan, zömében már törpe- vagy kisbirtokossá vált, de, sajnos, nem egészen. Mármost vannak olva« nok, akik — akár szakértők, akár nem — azzal jönnek, hogy a nagybirtokok felosztása után pedig most már kétségbeejtő helyzete lesz a városi közönségnek, a városi fogyasztóknak, mert a kisparasztság nem fog annyit termelni, ezek a kisgazdák nem fognak esetileg annyit termelni, mint amennyit termeltek a nagybirtokok. Azt mondom én ezeknek az agráriusoknak és mindenki másnak, aki ezeknek iárszalagjára rákerül és ezt mondja tovább, anélkül, hogy gondolkozna a dolgon: nem igaz, hogy nem fog annyit termelni, mint a nagybirtok: fog annyit termelni, de az lehet, hogy annyi potya élelem neiii jön a városba és ami jön, nem jön olyan olcsón, mint addig. Miért? Hogy a nagybirtok olyan, potyán adhatta a fogyasztási cikkeket, az egyedül annak volt köszönhető, hogy Magyarországon hárommii" lió ember a hasán spórolta és nvomiorogta s meg... (Ügy van! Ügy van! — Zaj.) Én azt mondom azoknak az uraknak, akiknek: nem fog olyan rettenetesen jól menni, hogy ma, éppeni azért, mert a földet megkaptuk, mi dolgozunk, de nem akarjuk mégegyszer a hasunkon és zsebünkön megspórolni azt, amit itt mások eldőzsölnek. (Helyeslés és taps. — Ijtévész Ferenc (szd): Sok volt a kulákbirtok, majd rájuk kerül a sor! — Naav zaj. — Az elnök csenget.) A mezőgazdasági munkásokat a munkaidő dolgában a szerződéseknél mindig kihasználták. Tudták az urak, hogyan kell kihasználni a mezőgazdasági munkásokat, még akkbr is, ha abból nem volt nekik semmiféle hasznuk. És mégis, évről-évre leszerződnek ezek a szerencsétlen mezőgazdasági munkások. Mit gondolnak, miért? Azért, mert az emberben mindig van éMvágyás,, és februárban azt mondták, hátha jó termés lesz. Es a jó termés kecsegtető reményében, továbbá azért, mert^ a szerződéskor kijáró két pengőre, vagy az előre biztosított 50 kiló búzára nagy szükségre volt, mindenáron bele kellett mennie a dologba. Bele kellett mennie azért, mert a kényszerűség belevitte. Ha oda sem ment volna, akkor még rosszabb lett volna. En a gyakorlatból nagyon jól tudom, hogy amikor a tizenkettedén-tizenharmadán való aratás és hosszú cséplés utáni egy-egy bandában voltunk és megkaptuk a magunk aratóés cséplőrészkeresetét, akkor minden egyes al-