Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-46

751 A nemzetgyűlés 46. ülése 1946. évi uugusztus hó 1-én, csütörtökön. 752 kálómmal minden egyes munkás hosszú káromkodás után azt mondta: ide pedis: én

1 többé nem

; jövök. En is számtalanszor kijelentettem ezt és mégis néhány évig voltam ugyanazon a helyett. {Egy hang a kisgazdavárt oldalán: Következetes volt!) Mivel nem volt más hely, ahová elmenteni volna, tehát újra és újra viszsza kellett mennem. Azok! az uraik pedig, akik ezt a törvényt életben tartották, állandóan arra mutattak rá, hogy a mezőgazdasági munkásságot nem lehet szakszervezetekbe és egyebekbe tömöríteni, nemi leheit ilyen és ilyen törvényeket hozni, mert mindez a termelés folyamatosságát veszélyezteti. A termelés folyamatosságát, zavartalanságát szem előtt tartották ezek az urak» de azzal már nem törődött senki, hogy a szegény emberek megélhetése és élete 'biztosíttassák. A mezőgazdasági munkásnak, ha akart* ha nem akart, éheznie kellett. Én tehát, mint az előbb is mondottam, most is kijelentem, hogy addig, amíg a szegény dolgozó parasztság élete törvényes intézkedésekkel (nincs biztosítva,, nem lehet a szakszervezeteket támadni. Meg kell mondanom azt is, hogy Magyarország hárommillió parasztja közül körülbelül 70—80 százalék kapott földet, de ez nem jelenti azt, hogy a szabad termelő kisparasztnak nem lesznek gondjai a mezőgazdasági munkával kapcsolatban. Azt ne akarja senki se bebizonyítani, hogy a munkaadók és a munkavállalók valaha is össze fognak tudni melegedni és meg fognak tudni egyezni. (Élénk helyeslés a parasztpárt, a szociáldemokratapárt és a kommunista^ párt oldalán.) Ne várjuk azt, hogy a munkavállaló és a munkaadó,, tehát két idegen, barátságosam megegyezzék, amikor, ha valaki a saját an jávai szembekerül, még akkor is összevesznek egymással a családon belül. (Ügy van! Űgu van! — Elénk helyeslés és taps à parasztpárt, a szociáldemokratavárt és u kommunistavárt oldalán) Senki me próbálja azt mondani, hogy majd ők gondoskodnak a mezőgazdasági munkásokról. (Zaj és közbeszólások a kommunistapárt oldalán. — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: A paraszt munkaadó és munkavállaló is egy személyben! — Zaj és ellentmondások a szociáldemokratapárt és a kommunistavárt oldalán. — Az elnök csenget.) Nemcsak a mezőgazdaságban akar a parasztság tovább dolgozni, hanem tovább akarnak dolgozni éppen úgy, mint eddig is dolgozták, mert van itt az országban vadvízlevezetés, csatornázás, 'útjavítás, országútépítés és egyéb munka. Oda vájjon kik mennek? Oda is csak a törpebirtokos parasztok, cselédek és azok gyermekei, vagy pedig a földreformból kimaradt parasztok mennek, mint ahogyan eddig is azok mentek. Nekünk tehát szükségünk van valamilyen szervre, amely megvédi őket, az ő érdekeiket. Ezt én, mint volt kubikos mondom, mert én nagyon jól tudom, hogy milyen jó lett volna., ha egy erős szakszervezet állt volna a hátam mögött, amely megvédett volna engem és amelyet nem lehetett volna becsapni. Előfordult, hogy elcsábítottak bennünket 20—30 vagy 100 kilométernyire, bizonyos feltételek mellett és a mikor odamentünk, sem tűzrevaló. sem rendes szállás nem volt. (Úgy van! Ügy van! Taps a parasztpárt, a szociáldemokratavárt és a kommunistapárt oldalán.) Nekünk <ntem tetszett a dolog, mert láttuk, hogy így nem lehet hozzáfogni a munkához. Vagv annyira rossz volt a talaj, hogy megművelhetetlen volt. Mi nem ismertük például a balmazújvárosi talajt és így olyan dologba mentünk bele. hogy azzal becsaptak bennünket, szedhettük a sátorfánkat és száz-kétszáz kilométerre tolhattuk a talicskánkat, mert nem tudtuk megfizetni a vonatot. (Nagy zaj a kisgazdavárt oldalán. — Elénk, í«»s a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Természetesen azok, akik ezeket a dolgokat nem élték keresztül, akik mindig a kényelemből nézték ezeket a szegény, szerencsétlen embereket, könnyen egyeztették össze a világot; a humanizmussal, könnyen hirdették, hogy a dolgokat humánusan el kell kenni, pedig ezt Dem lehet. Elméletben ez megy, de a valóságban a gazda és a béres érdeke könyörtelenül ellentétes, ezt a könyörtelen ellentétet nem lehet elkenini, szüksége van a munkásnak tehát valamilyen szervezetre, hogy azon keresztül meg tudja védeni a saját maga érdekeit. (Laaz!, Ügy van! — Élénk taps a szociáldemokrataés a kommunistapárt oldalán. — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) A gazdasági helyzete kényszeríti a munkást törve

iiyadta jogainak feladására, a megaláztatások eltűrésére, mert hiába volt egy munkásnak joga és hiába biztosítják a. jövőben is emberi jogait, ha a munkaadó kívánságát nem teljesíti, ha munkaadóinak különböző szeszélyeihez nem alkalmazkodik, akkor kiteszik az utcára vagy egyebüvé. Hiába lesznek tehát törvények is, ahhoz, hogy itt, Magyarországon a mezőgazdasági munkásoknak is meglegyenek az emberi jogaik es a szabadságuk, olyan törvényeket kell hoznia a demokráciának és olyan gazdasági lehetőséget biztosítani, hogy a mezőgazdasági munkás biztosan érezze, hogy a háta mögött van is valaki. Akkor azután ki meri nyitni a száját és meg meri mondani a maga igazát. Ha ugyanis nincs, ami őt minden további nélkül és mindenkivel szemben megvédje, ha magára hagyjuk, akkor ez annyit jelent, hogy továbbra is sunyi marad az a munkás és sunyi lesz örökre. fZai a kisgazdapárt oldalán. — Tavs a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Miután a demokrácia ia kismunkások és a parasztok állama, minderről gondoskodni kell és sohasem szabad elfelejteni azt, hogy az állam mindig azoknak biztosította a jogot, akiknek kezében volt a hataÜoni. (Ügy van! Úgy van! — Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Tudja meg minden kisparaszt ember, minden földmunkás és ipari munkás, minden kisiparos, hogy a hatalmat soha a kezéből ki ne adja, ne hallgasson arra. hogy ez vagy az a testület politikamentes lesz. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szociáldemokratoés a kommunistavárt oldalán.) Nincs olyan szervezet, amely politikamentes lenne, ezt már sokszor tapasztaltam. Az ilyen szervezeteket azok akarják politikamentessé leplezni, akik el akarják kerülni a saját szándékukat, hogy mit akarnák a politikai életben. (Döbrentei Károlyné (kp): Politikai kalandorok. — Zaj. --Az elnök csenget.) Ki kell jelenítenem, hogy a munkásság és a parasztság sohase higyjen ezekben az ígéretekben, ne ' is akarjon ilyen szervezetekbe menni, hanem minden gazdasági probléma mellett igenis politizáljon és politizáljon, mert hiába dolgozik, ha nem politizál. Ezt már láttuk a múltban. (Egy hana a kisgazdapárt oldalán: De külön-külön! — Révész Ferenc (szd): igen, és nem a kulákokkal együtt! — Egy hang \