Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-32

53 A nemzetgyűlés 32. ülése 1946, Összeíró bizottság több tagból áll. A bizottság tagjai között helyeit foglal a komiszár, a magyar községek bírája helyett működő szlovák megbízott, a telepítésügyi hivatal egyik megbizpttja, egy partizángondnok, továbbá egy-két egyetemi hallgató. A magyarok ez elé a .bizottság elé, járulnak. Minden magyarról négy jelentkezési lapot készítenek el. Az egyik világoszöld példányban készül és állítólag a békeelőkészítés anyagaihoz tartozik. Ebben a magyarokat származásuk felől faggatják, megkérdezik, hogy nines-e a családban felmenőén valahol szlovák ős, azután ahogy említettem, vagyoni helyzetüket teszik fel. Megkérdezik, mekkora a családfő vagyona, érdeklődnek a mezőgazdasági berendezések iránt, azután a családfők egyéb vagyoni helyzetére vonatkozóan tesznek fel kérdéseket : a betétekre, a részvényekre, a követelésekre és az értékpapírokra vonatkozóan. Amikor így felvették egy-egy család adatait, akkor mindén magyar, minden felvett magyar család számozott nyilvántartási lapot kap. Az összeíró bizottság azonban sokáig foglalkozik egy-egy családdal és .sugalmaznak is. Egyrészt sugalmazzák azt, hogy keressen szlovák ősöket. Gondoljunk csak arra, hogy az a szerencsétlen magyar paraszt, akinek a házába betelepítettek egy partizánt, vagy az a szerencsétlen kereskedő, iparos, akinek üzemébe beült egy úgynevezett nemzeti gondnok, nyilván ^ azért, hogy szabaduljon, szlováknak vallja magát. (Ügy von! Ügy van! a pártonkívüli ellenzékiek soraiban.) Lesznek tehát olyanok, akik szlováknak fogják vallani magukat, de sugalmazzák azt is — és ez a legérdekesebb — főleg a módosabb gazdáknak és az értelmiségieknek, hogy magyarnak vallják magukat, hogy őket azután be lehessen állítani a népcsereakoiőba. Azt mondják nekik. hogy jöjjenek át ide hozzánk. Nagyon nehéz a helyzetünk, amint már említettem. A magyarságnak másfél év óta nincs iskolája, a magyar gyermekek nem járhatnak iskolába és még azt is megtiltották, hogy a tanítóik magánúton tanítsák a gyermekeket- (Zaj és mozgás. Egy hang a pártonkívüli ellenzékiek sorában; A kisebbségi jog! — Kováts László (pk): Nagy dilletantizmus!) A közalkalmazottak nem kapnak fizetést (Némethy Jenő (pk): Ha ilyen rossz a javaslat, akkor miért fogadja el?) die az egyezmény függeléke, illetőleg indokolása azt mondja, hogy a csehszlovák kormány kötelezte magát arra, hogy a magyarok közül a volt közalkalmazottakat olyan szociális segélyben részesíti, amely számukra megélhetést biztosít. Mondom nincs iskola, (Zaj és mozgás.) nincs fizetés, de vannak internálótáborok és munkatáborok, ahová beviszik a magyarokat és ott majdnem olyan elbánásban részesítik őket, mint annakidején a zsidókat, (Jócsik Lajos (pp): Pontosan úgy! — Ortütay Gyula (kp): Egy szlovák miniszter szabotázzsal vádolja a magyar parasztságot és eljárást követel ellene! — Egy hang a pártonkívüli ellenzékiek soraiban: Éljen az új szónok! — Sulyok Dezső (pk): Itt rádió Budapest!)

26 Nem törődnek azzal, hogy van-e lehetőség a szlovákság egyrészéuek befogadására itt Magyarországon. Magyarország népsűrűsége megközelítette a százat, Csehszlovákia népsűrűsége száznyolc. Náluk azonban az agrárlakosság csak 2fS százalék, nálunk 55 százalék. Ez azt jelenti, hogy majdnem ugyanolyan alacsony népsűrűség mellett évi május hó 11-én, szombaton. ; 54 erősen iparosodott országból akarják idehozni az ugyancsak magas népsűrűségű, de agrárjellegű országba a magyarokat, A magyar földhivatal jelentése szerint Magyarországon még van 200.000 kielégítetlen földigénylő, olyan szegény paraszt, aki még nem kapott földet. A svábok földje is kevés, különben is nehezen halad a svábkitelepítés. Most az uradalmak betelepítetten földjein nincs ház, nincs instrukció. Hol helyezzük el tehát ezeket a magyarokat? Akik a szlovákok közül innét jelentkeztek, nincstelenek, csak nincstelenek mennek ki, ipari munkások stb. Onnét pedig a módos gazdákat akarják sugalmazni, hogy jöjjenek át s annak, akinek ott 40 holdja volt, itt nem tudunk 40 holdat adni, jó, ha 4 holdat tudunk adni. A másik'ravasz sugalmazás az, hogy jöjjön át az értelmiség. Ha egy népet megfosztanak értelmiségétől, az i vak _ óriásként tántorog és nem tud előrehaladni. (Taps a kisgazdapárton és a pártonkívülieknél.) Jönnek tehát át értelmiségiek, akiket itt megint nem tudunk elhelyezni, hiszen éppen most készül a B-lista, hová tudnánk tehát ezeket a magyarokat elhelyezni? (Egy hang a pártOnkívülieknél: A külügyminisztériumba! — Derültség.) ' . A kérdés így megoldhatatlan. Feltételek nélkül különben sem lett volna szabad belemenni ennek az egyezménynek az aláírásába, az, elemi kisebbségi jogok biztosítása nélkül nem kellett volna belemenni. (Ügy van!) Igaz ugyan, hogy felifüggesztették a különféle elnöki dekrétumokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy megfosszák a magyarokat vagyonuktól!/, hogy például magyar ember a bcesületét nem védheti a bíróságon, — van ilyen elnöki dekrétum is — de a most megjelent lakásrendelet, amelynek értelmében minden három szobán aluli lakás mentesül a kisajátítás alól, nem vonatkozik a magyarokra. Sok apró kis szenvedésből tevődik össze az a nagy szenvedés, amely ma a felvidéki magyarságnak osztályrésze. Mindezekre gondolni kellett volna és legalább annyit kikötni, hogy, a kisebbségi jogokat biztosítja a csehszlovák kormány az akció rendezéséig a szlovákiai magyarságnak. (Ügy van! Ügy van!) Ha áttekintjük a kisebbségi látóhatárt a Dunavölgyében, azt látjuk, hogy Csehszlovákia nemzeti állam akar lenni és semmiféle^kisebbségi jogot nem akar biztosítani kisebbségeinek, tehát a magyarságnak sem. Ez az egyik véglet, a legrosszabb. A másik véglet ott van, ahol nincs nemzeti államra való törekvés, Jugoszláviánál. Jugoszlávia nem nemzeti állam, hanem szövetséges népköztársaság, éja minden jogot biztosít a magyarságnak Közbül van Románia, amely lehetőséget adott a magyarságnak, hogy szervezetén, a Maervar Népi Szövetségen keresztül képviseltesse magát az anyanép és a kormányzat felé. Amikor a kisebbségi helyzetnek ilyen eltérő változó színeit látjuk, akkor önkéntelenül arra kell gondolnunk, hogy vagy-vagy. Nem lehet itt így, másutt úgy. Nem az a célunk, hogy a legrosszabbhoz térjünk vissza*, hanem a legjobbhoz, mert ezen az alapon is feltétlenül biztosítani kell a felvidéki, szlovákiai magyarság számára a kisebbségi jogokat. Az a baj, — beavatottak úgy beszélnek róla, — hogy az ezt a háborút befejező békék külön nem biztosítják a kisebbségi jogokat, a nemzetiségi jogokat4* I