Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-32
55 A nemzetgyűlés 32. ülése 19Í6. Az első háborút befejező békék intézményesen biztosították a, kisebbségi jogokat. Nagyon érdekes, hogy éppen Benes köztársasági elnök úr 1919-ben jegyzéket juttatott el a békekonferenciához azzal, hogy ő Csehszlovákiában olyan nemzetiségi jogokat akar biztosítani, amelyeknek alapján Csehszlovákiában egy második Svájcot lehet létesíteni. (Mozgás.) Tulajdonképpen azzal, hogy a nemzeti államot követelte, el is vesztette a^ jogát .ahhoz, hogy az ottani magyarságra) igényt tarthasson Csehszlovákiában. (Tßps a kisgazdapárton és a pártonkívülieknél.) A második háború utáni béke tehát nem akar intézményes jogokat biztosítani, ce apán az Egyesült Nemzetek alapokmányában és az Atlantic Chartában 27 lefektetett félelemmentes életet "akarja biztosítani, mégpedig nyilván azzal, hogy majd minden kisebbségi nép, minden nemzetiség megtalálja azt ai formát, amelyben érvényesülnek a jogai, és amely^ rendezi a viszonyát az országhoz, az anyanépihez. Ahogyan említettem, ez megvan két államban: Romániában úgy-ahogy, Jugoszláviában pedig teljes autonómiája, gazdasági, társadalmi, kulturális autonómiája van a magyarságnak, tehát a kisebbségi kérdés rendezése efelé terelődik, úgy látszik ez lesz ,ai megoldás. Éppen ezért el kell ítélnünk azt a megoldási javaslatot, sőt azt a megoldási folyamatot, amelyet a csehszlovákoknál látunk. Természetesen, amikor a csehek nemzeti államának propagandájával vagy nemzeti államuk kialakításának Programm jávai foglalkozunk, akkor felvetődik az a kérdés is, hogy vájjon őszinte lehet-e azután egy ilyen állam részéről SJL a törekvés, hogy a dunavölgyi konföderáció programmjat elfogadja- Amikor valaki mereven visszavonul a határai mögé, illetve tiszta helyzetet akar teremteni a határai között, ezzel elveti a dunavölgyi konföderáció programmját, elveti azt, amivel viszont más helyen találkozunk. Románia mindig a határok ellégiesítésérőr beszél, arról, hogy tíz, húsz, vagy harminc év múlva nem lesz fontos a határ. Mi is azt mondjuk, valóiszínűleg így lesz, nem lesz fontos, de akkor maradjon együtt a magyarság, ne szórják w szét, és akkor területi autonómiák nelyett népi autonómiák illeszkedjenek bele abba a nagyobb egységbe, amely felé akarnak tartani az itt élő 1 népek, legalábbis vágyaikban. De más szempontból is foglalkozni kell a szlovákiai magyarság helyzetével. Az a látszat, mintha a csehszlovákok a magyarságot kollektív felelősség alá akarnák vonni. (Ügy van! Úgy van! a kisgazdapárton.) Számtalan megnyilatkozást hallottunk arról, hogy a magyarság nem kollektive felelős iá háborús bű. nőkért. Hiszen áz a tény, hogy itt demokrácia van, azt jelenti, hogy itt voltak korábban is demokraták, és azok a demokraták nem lehetnek felelősek azért, ami történt, (Ügy van! Ügy van! a parasztpárton és a kisgazdapárton.) není lehetnek háborús bűnösök és nem. lelhetnek népellenes bűnösök. De ezt a megkülönböztetést megteszik a szövetségesek is. Hiszen látjuk, hogy amerikai repülőgépek hozták haza (a háborús., a népellenes bűnösöket. Ezeket a bűnösöket mi népbíróság elé állítjuk, elítéljük őket, de a nép a maga egészében nem bűnös, nem felelős azért, ami történt, (Ügy van! Ügy vani) legfeljebb »annyiban, hogy sok tekintetben passzíve viselkedett. Es ha itt mi magyarok nem vagyunk kollektive felelősek, akkor nem lehet ezt a vi május hó 11-én, szombaton. , 56 kollektív felelősséget ráhúzni a szlovákiai magyarságra, (Ügy van! Úgy van! — Padragi György (kg): Ügy van! A szlovák fasiszták húzzák rájuk!) nem lehet őket kollektív elbánás, alá vonni. T. Nemzetgyűlés! Végül szabad legyen nekem még arról beszélnem, hogy mivel ez a demokrácia első külpolitikai szerződése vagy külpolitikai ténykedése, és nem a legsikerültebb, (Kováts László (pk): Az biztos!) nézzük meg azt, hogy szabad-e egyáltalán egy legyőzött országnak külpolitikát csinálni. Erre csak igennel felelhetek. (Egy hang a pártonkívüliek soraiban: De nem így!) Szabad külpolitikát csinálni, természetesen az adottságok és a lehetőségek határain belül és nem a^fantázia birodalmában, az irrealitások területén. A mi külpolitikánk az legyen, hogy rendezzük viszonyunkat szomszédainkkal és építsük ki baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval. De ehhez is távlatra van szükség, ehhez is tudni kell azt, hogy ezt akarjuk, es ebbe a távlatba kell belehelyeznünk minden ténykedésünket. Legyen szabad tisztetlettel megjegyeznem, néha úgy látom, hogy a külügyminisziter úrnak nines elég távlata ahhoz, ^ ,(Tia\ps és felkiáltások a pártonkívüliek soraiban: Hát az nincs!) hogy a nliaigyar kérdéseket áttekintse. Ez, nem azt jelenti, hogy bizalmatlan vagyok ia külügyminiszter úrral és a kormánnyal szemben, (Egy hang a pártonkívüliek soraiban: Nem! Nem!) de mégis csak kritikát lehet gyakorolni. Ha távlata lett volna, akkor a második prágai útra nem megy el, akkor tartja magát, kivárja ia jobb időt, a Junktim lehetőségével él, és akkor ma egészen más helyzetben vagyunk. T. Nemzetgyűlés! A magyar közvélemény tájékozatlan, rosszul informált, vagy rosszhiszemű részét leforrázta a párisi döntés, de akik tudják, hogy miről van szó, azok tisztában vannak azzal, hogy még semmi sincs* elintézve» Tulajdonképpen Moszkvában is az történt, hogy közvetlen tárgyalásra utalták ezt a kérdést. A nagyhatalmak közt tagadhatatlanul vannak feszültségek és ebben a felszültségben a magyar kérdés egy kissé — hogy úgy mondjam — nehezebb vagy komplikáltabb, de ha mi közvetlenül megegyezünk a románokkal, vngy tudunk tárgyalni a csehszlovákokkal, (Egy hang a pártonkívüliek soraiban: Groza megmondta, hogy a román és magyar demokrácia között határkérdés, nincs!) 28 akkor hozzájárulnak ehhez, örömmel olvastam valamelyik újságban, hogy albizottság megy ki a magyarromán határkérdés megvizsgálására és remélem, külügyminiszter úr, hogy közvetlen tárgyalásokba kezdünk majd a románokkal az erdélyi kérdés megoldása végett. Fennállt volna ennek a közvetlen tárgyalásnak' á lehetősége csehszlovák viszonylatban is, ha nem rontjuk el a második prágai úttal kedvezőnek ígérkező helyzetünket. T. Nemzetgyűlés! Az indokolás azt mondja, hogy ez a javaslat, (Nagy Vince (pk): Elfogadhatatlan! — Derültség.) ennek az egyezménynek az aláírása első lépést jelent a csehszlovákiai magyar kérdés megoldása felé. Szeretném azt hinni, hogy valóban az elíső lépés lesz a csehszlovák-magyar jóviszony helyreállítása felé, de nem szeretném, ha a csehszlovákiai magyarság felszámolásának első fejezete lenne. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárton és a pártonkívülieknél. — Felkiáltások a pár-