Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-32
51 A nemzetgyűlés 32. ülése 19Í6. május 15-i 33. szám alatt kiihirdetett rendeletének 1—4. §-ában megjelölt bűncselekményeket elkövették, ahelyett* hogy ide azt írták volna be, hogy akit ezekért jogerősen elítéltek. (Ugy nam,! Ugy van! — Nagy Vince (pk): És időp oonttal!) Azután az 5. §-ban megjelölt bűncselekmé«. nyék következtében is helye van a paritáson felüli áttelepítésnek azzal, hogy ezeknek száma nem lehet több ezernél. Itt van előttem ez a népibírósági rendelet. Ha ezt a részleteiben nézem, akkor ahogyan beszédem elején mondottam, a három kategóriából a harmadikba mindenki teljesen belefér. Mert az 1. § a fasiszta megszállókról azt mondja, hogy ilyen az az idegen állampolgár, aki hozzájárult Csehszlovákia szétbomlasztásához, vagy demokratikus államrendje ^ megsemmisítéséhez, vagy r — jön egy csomó tétel után — aki a Horthy-féle Magyarország szolgálatában állott. Én most nem akarom védeni a bűnösöket, de amikor a magyar hadsereg bevonult a Felvidékre és utána ment a közigazgatási apparátus, tehát mindenki, aki innét oda ment, ennek a rendeletnek értelmében idegen állampolgár. Eszerint mindezeknek a megbüntetése lehetséges. De ha ott volt az illető, akár mint kisbíró, akár mint a falu bírája, vagy bármilyen tisztséget töltött be, már elbánás alá vonható azzal, hogy a Horthy-féle Magyarország szolgálatában állott. (Sulyok Dezső (pk): Például útkaparó volt! — Kováts László (pfc): Gumiparagrafus !) A 2. § pedig & hazai árulókról intézkedik és ebben a többi között az is van, hogy aki hozzájárult a csehszlovák köztársaság szétbomlasztásához, vagy demokratikus rendjének eltávolításához. Ezen az alapon nagyon könnyen elbánás alá vonhiaó az a magyar lakosság, amely tapsolt a bevonuló magyaroknak. (Felkiáltások a pártonkívülieknél: Mindenki! — Kováts László (pk): Vegyék elő az iratokat!) Mindenki hozzájárult ilyenformán a csehszlovák köztársaság szétbomlasztásához. Van azután a 2. §-üak egy nagyon súlyos része, amely azt mondja, hogy aki jelentős mértékben támogatta a Horthy-féle Magyarország katonai, politikai vagy gazdasági érdekeit; az egyik helyen pedig arról szól, aki mint a köz-, politikai, gazdasági vagy kulturális élet jelentős tényezője szolgált és a megszállók és a fasiszta rezsim rendelkezésére állott. Ennek a paragrafusnak szellemében azonban akár a szövetkezeti vezetőt, akár a banktisztviselőt, az írót, az újságírót, a tanítót (Felkiáltások a pártonkívüli képviselők oldalán: Mindenkit!, Minden' magyart!) felelősségre lehet vonni és mivel elbánás aJlá kerültek, át lehet tenni. Halljuk, hogy Szlovákiában nyomtatott Pankettákat adtak ki a feljelentések elkészítésére, hogy népbíróság elé állítsák az embereket. Egyes jelentések szerint — de más hírek is vannak erről — ötven-hatvanezer feljelentés futott be a népbírósághoz, (Ortutay Gyula (kg): Töhb!) más jelentések pedig arról tudnak, hogy a szlovákok őszintén beszélnek arról 1 , hogy ilyen alapon számfelett legalább százezer magyart akarnak áttelepíteni. (Felkiáltások a pártonkívüli képviselők oldalán: Hallatlan!) Ezért terjesztettem be javaslatot a külügyi bizottság elé a Nemzeti Parasztpárt nevében, hogy a magyar kormány jegyzékben kérdezze meg a csehszlovák kormányt, hogy — amint az rpi május hó 11-én, szombaton. 52 5. §-ra nézve megállapították, hogy ezernél több nem lehet az áttelepíthetek száma — a szlovák népbírósági rendelet 1—4. §-aiban elkövetett bűncselekmények miatt elbánás alá vont, tehát számfelett ^kitelepítésre kerülő magyarság száma az ő megítélésük szerint menynyi lehet. (Jócsik Lajos államtitkár: Negyvenháromezer magyar ellen folytatnak eljárást az egyezmény megkötése óta! — Kováts László (pk): Nyomtatott blanketták vannak a feljelentésre! — Nagy Vince (pk): A kitelepítéshez csak eljárás kell! — Bölöni György (pk) előadó: Nem is foglalkozott vele a bíróság!) Ugy látszik, t. Nemzetgyűlés, Csehszlovákia útnak akarja indítani az egész magyarságot Azzal a hatvanezeír szlovákkal, aki itt jelentkezett nálunk hazatelepülésre, szemben áll hatszázezer magyar sorsa. Mi történjék ezekkel a magyarokkal? Ha annak a tervnek keretében tárgyalom a szlovákiai magyarság sorsát, amelyet már ismertettem s amelyet már megismertünk a szlovák nyilatkozatokból és az ottani delegációk közléséből, akkor foglalkoznom kell az úgynevezett disszimilációs kategóriával. T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy a szlovákok elmagyarosodása csak legenda. Tagadhatatlanul hatott a magyarság a szlovákságra, különösen a szlovákság sznobizmusra hajlamos elemeire és azokra, akik érdekeltek voltak. A régi, még a ferenejózsefi Magyarország szolgálatában nagyon sok szlovák állt: katonák, főleg papok, azután sokan voltak a közigazgatásban is. Meglepetéssel láthatjuk, hogy a Szlovákiából érkező hivatalos delegátusok nagyon jól tudnak magyarul. Bizonyos mértékig tehát hatott arrafelé a magyarság, azonban egy nagy ellentmondás van a szlovákok disszimilációs programmja és az egyéb szlovák propaganda^ között. Volt alkalmam tudniillik látni néhány néprajzi térképet, így Petrov és Varsik néprajzi térképeit: ezek azt bizonygatják, hogy mennyire elszlovákosodott a Felvidék, hogyan húzódott le a Duna vonala felé a magyarság. Ez így van. De akkor kiket lehet disszimilálni — hiszen akkor fordítva van: nem a szlovákok magyarosodtak el, hanem a magyarok szlovákosodtak el, —, akkor a diszszimilációs kategóriába kiket akarnak beállítani? Jól tudjuk továbbá, hogy az első háború után a Csallóközben nagyarányú állami telepítés folyt az ott kisajátított nagybirtokokon. Huszonkét nagy telepes község létesült s ebben a huszonkét nagy telepes községben 663 nagy telepes birtok van. így spriccelték tele szlovák foltokkal Csallóköz tiszta magyar néprajzi térképét. Elég, ha a Csallóköziből elmozdítanak 30—40.000 magyar családot^ már teljesen elfordul .a csallóközi demográfiai egyensúly. A szlovákság ezzel a disszimilációval több célt akar elérni. Egyik nyilvánvalóan^ az, hogy magyarokat eltüntessen ; eltüntesse őket nemcsak azért, hogy ne legyen több gondja^ baja a magyarsággal, hanem ez tulajdonképpen békeelőkészítés is. (Úgy van! Ügy van! a pártonkívüli ellenzékiek soraiban.) A béketárgyalásokon bizonyítani akarják, hogy ott nincs annyi magyar, mint amennyit mi fogunk bemutatni és magyarok egy esetleges népszavazás esetén sem tudják biztosítani a többséget maguknak. Pozsonyban és Szlovákia délmagyar részéiben működik egy összeíró bizottság. Ez az
