Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-44

587 A nemzetgyűlés M. ülése 1946. Faragó László t. képviselőtársam, akinek pénzügyi tudását rendkívül nagyra becsülöm és értékelem, ugyancsak a kommunistapárt akadémiáján felszólalt és nagyoni helyesen óva intette a politikusokat és a közvéleményt is attól, hogy a feketézőket tekintsék minden bajunk és minden szenvedésünk okának. Faragó László t. képviselőtársunk azt mondotta, hogy a feketézés és az állami javaknak és vagyonnak a feketézők által történt szajré; xáisa

24T egy tünet Ezt mondotta Faríagó László és ebben igaza van neki. Felhívom a pénzügyi kormányzat figyelmét arra, hogy azokban az intézkedésekben, azokban a nemzetgyűlés feje fölött kiadott rendeletekben van a hiba, amelyek hiányosak, amelyek mindennek nevezhetők, csak nem szocialista rendeleteknek, mert olyan lyukakat, olyan réseket engednek a spekulációnak és a feketézésnek, amelyek a reakciós korszakban is túlhaladták volna a mértéket. T. Nemzetgyűlés! Mi azért vagyunk demokratikus, szocialista, munkáspárti gondolkozók és azért van programunk, hogy intézményesen — most már idestova másfél éve, hogy kormányozzuk e hazát — tegyük lehetetlenné megfelelő törvények alkotása áltiajl azt, hogy itt egyesek vagy tömegek spekulálhassanak, feketézhessenek, állandóan és kÖ

;vetkezetesen kizsákmányolhassák a dolgozók millióit és ezáltal meg nem szolgált munkanélküli jövedelmeket és vagyonokat gyűjtsenek. (Lévay Zoltán (msz): Vannak itt törvények, de nem tartják be!) Nem szereltem azt, ha kérkedünk és ha kérkednek egyesek aizzal, ! hogy \ Magyarország már milyen lépéseket tett a gyáripar terén átfejlődés felé. Nekünk, t, Nemzetgyűlés, óriási kötelezettségeink és terheink vannak, amelyeknek eleget kell tennünk. Ahhoz, hogy ezeknek a kötelezettségeknek eleget tudjunk tenni, az kell, hogy a világ előtt és elsősorban a nagyhatalmak előtt is őszintén, becsületesen, férfiasan ' bevalljuk azt, hogy ennek a nemzetnek a nagyobbik fele, a dolgozók, éheiznek, nyomorognak, koplalnak és nem vagyunk képesek tisztán a magunk erejéből talpraállni és itt Európa közepének keletén emberi nívóra emelni az emberek életét: T. Nemzetgyűlés! Csak néhány adatot vagyok bátor felolvasni. A nevelők harcot indítanak helyzetük megjavításáért. Amely országnak a nevelőtársadalma nem kapja meg azt az élelmiszermennyiséget, amely elég ahhoz, hogy mindennapi életét fenntartsa, annak az országnak, annak a nemzetnek az ifjúsága, reménysége, jövője elpusztul és vele együtt »pusztul el as ország is. Közhely már az, amit mondok: a nevelőkön, a tanítókon múlik e nemzet nagysága, ha azok elhullanak, elhullt maga a nemzet is. Mit írnak a nevelők nagygyűlésén? Harminchárom tanár egy havi fizetéséért lehetne egy pár cipőt

: vásárolni. Ezt a tanárok mondják. v Nem is beszélek az élelmezés kérdéséről. A magyar művészek a teljes biológiai és lelki összeomlás állapotában vannak — mondja Kodály Zoltán, Pátzay Pál és a többiek. Az idő rövidsége miatt nem idézem, hogy miket mondanak; csak azt mondom, hogy olyan rniűvésiznyomor van, amely emberileg megfoghatatlan. Mindig büszkék vol« n.uk arra. mi demokraták és a munkásDártok. évi július hó 30-án, kedden. 588 mindig azt követeltük, hogy a szellemi munkásság, a művészek is méltó helyüket megtalálva, meg tudjanak élni. E hazában való másfélévi kormányzásunk és uralmunk után ilyesmiket kell megállapítani. Mert nincs máskép ! T. Nemzetgyűlés! Szent-Györgyi Albert professzor a Magyar Nemzet hasábjain írt a magyar tudomány válságáról és azt mondja, hogy a nyelvész cipőt talpal, a zoológus kabátot varr, a fizikus az utcán esik össze aa éhségtől. Ehhez nem kell kommentár. A Világ ismerteti június 8-i számában Szent-Györgyi professzor megrázó előadását az új életformáról, a magyar tudomány lesújtó helyzetéről és az emberi együttes új szabályairól. Egyik legnagyobb tudósunk lombfűrészmunkából tengeti mindennapi életét — írja.

248 T. Nemzetgyűlés! A szocializmus lényege a tudomány megbecsülése, a tudomány értékelése. Ne tegyük azonban ezt csak szóval, neosak hangoztassuk ezt, mert akkor ez csak blöff. (Somogyi Miklós (kp): De mi köze ehhez a szocializmusnak?) Mert a szocializmus becsüli meg á tudományt a legjobban, mert a szocializmus maga egy tudomány, t. képviselőtársam. (Somogyi Miklós (kp): De ehhez az állapothoz mi köze a szocializmusnak? — Lévay Zoltán (kg): Önök kormányoznak! Ha nem tudnák. — Somogyi Miklós (kp): Kik kormányoznak? — Zaj.) Elnök: Csendet bérek! Dénes István (pk): Ezeknek a tanároknak, tanítóknak, művészeknek és nagy tudósoknak a megélhetését, akik az emberiség egyetemes ügyét szolgálják, biztosítsuk legalább annyira, mint amennyire biztosítjuk egy csepeli nem szakmunkás megélhetését. (Somogyi Miklós (kp): Ha ránk lesz bízva, sokkal többet fogunk biztosítani! — Vásáry József (msz): Kik csinálják? Maguk vannak hatalmon! Minden hatalom a kezükben van! Ismerjék be a tehetetlenségüket! — Vásáry István (msz): Miért vannak kormányon? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Némethy Jenő (msz): Nem mi kormányozunk! Rónai, Gerő!) 1 Dénes István (pk): T..Nemzetgyűlés! A Kis Újság írja, hogy éhenhalnak az OTI nyugdíjasai. Az OTI nyugdíjasai munkát fejtettek ki, dolgoztak a munkásságért, megérdemlik, hogy életük utolsó pár esztendejében ne haljanak meg éhen. (Lévay Zoltán (msz): Kétmillió pengő a havi nyugdíj az OTI-nál, az öregségi járadék. — Zgyerka János (kp): Azt nagyon jól tudom, klépviselőtársam, de ne felejtsék el. hogy az ÓTI-t kirabolták! Éppen azok, akik a múlt rendszert szolgálták! — Lévay Zoltán (msz): De szedik a járulékokat! Adják ki, amit befizetnek!) Elnök:, Csendet kérek! Dénes István (pk): Ál<Mm Lajos professzor úr felkiált és felsikolt: Feltétlenül elvárom és kérem a kormánytól és az egész társadalomtól, hogy az egyetemi ifjúságot mentsük meg az éhhaláltól. Ezt mondja Ádám Lajos profeszszor: az egyetemi ifjúság olyan körülmények közt él, hogy inget sem tud cserélni és korgó gyomorral, a szükséges könyvek nélkül kénytelen tanulmányait végezni. T. Nemzetgyűlés! Nem folytatom a felolvasásokat. Felolvastam a mérhetetlen nyomor tanúbizonyságait, megmutattam, mi az igazi képe a magyar népnek ma. Amikor a külföldnek is tudomásul kell vennie, hogy szörnyű