Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-44
559 À nemzetgyűlés 44. ütése, 1946. évi július hó 30-án, kedden. 560 látlanok lennénk, ha meg nem emlékeznénk róla. (ügy van! ügy van! a vártonkívüliek és a szabadságpárt soraiban.) Az ő érdemeit idézi a Női Tábor memoranduma» Ha csak pár év'-választaná el a mostani időket Apponyi Albert halálától, akkor nem volna erre szükség, de hiszen a Nemzetek Szövetsége most már annyira más összetételű éis olyan sokan nem ismerik már őt, hogy szükséges volt Apponyi Albert érdemeit íeUijíta,m.( Helyeslés a vártonkívüliek és a szabadságpárt soraiban.) Apponyi Albert lakkoriban összeköttetés^ ben állt a hivatalos kapcsolatokon túl az összes számottévő külföldi képviselőkkel, akiket o maga .sorol tel emlékiratában es aKik többek között a következők voltak: Mr. .Pihiiip Stanhope, áj későbbi Lord Wéardale, Mr. — később Lord —- Bryce Angliából, D'Estournelles de Constant, Labiche, Léon Bourgeois, Hanotaux, Deschanel, a későbbi köztársasági elnök Franciaországból, Bemaert Deseapnis, Houseaux de la Haye, Vanderwelde Belgiumból, Van Houtsen Hollandiából ós nagyszámú kiváló amerikai férfi, köztük Theodor Roosevelt és Hrvant. tJN érne thy Jenő (msz) gúnyosan: Szakasits György biztosan többet ismer!) Általában véve az a felfogás, hogy Apponyi Albertnek nem voltak kint Parisban és Genfben poliitkai eredményei. Mély meggyőződésem szerint ő akkor, annak ellenére, hogy a trianoni békediktátumban ez nem nyert- kifejezést, megnyerte a békét Magyarország számára. Kovács Imre képviselőtársunk azt mondotta felszólalásában, hogy nagy külpolitikai jelentősége van a belpolitikának. Legyeu szar bad ehhez kapcsolódva mondanom, hogy egyéni minőségünknek, magatartásunknak óriása, jelentősége van a külpolitika szempontjából. Apponyi Albert gróf úgy jelent meg a külföld előtt, mint aki nemcsak magyar, hanein nemzetközi viszonylatban is egy óriás, ö már akkor egyengette számunkra a majd megnyerendő béketárgyalásokat, amikor az Interparlamentáris Konferencia tagjaival lí)04-ben először utazta át az Egyesült Államokat,, ahol például.a társaság Kansas Citybe jutva, meleg fogadtatásban részesült és ennek az ún városnak a polgármestere üdvözölvén az Interparlamentáris Konferenciának nagynevű, internacionáüsan ismert tagjait, üdvözlő beszédét ezzel fejezte be: a választ pedig a magyar képviselőtől, gróf Apponyi Alberttől kérem. A megnyerendő békének az útját jelzi az a francia megjegyzés, amellyel egyik fölséges felszólalása után illették: »Comme une cathédrale«* vagy az egyik Genfi megnyilatkozás: amely nemzetnek ilyen fiai vannak, azt a nemzetet érdemes életben tartani akkor is, ha bűnösnek mondják ki. (Lévay Zoltán (msz): Hol vagyunk ettől!) Nagyon-jól tudjuk, hogy amikor a magyar delegátus felszólalása került sorra, a Népszövetség részéről delegált háromszáz képviselő mind beözönlő tt a terembe, hogy a nagy ember fejtegetéseit hallgassa. "Ezek mind nagy külpolitikai eredmények» amelyek csak folytatást nyertek, lord Rothermerenek éveken keresztül tartó nagy békemissziójában és mintegy befejeződtek Lloyd Georgenak egyik északamerikai beszédében, amelyben ő Magyarország mellett szólt, de még ezen is túlmenően, 1936 július 27-én az angol alsóházban tartott beszédében és másoknak a felszólalásaiban. Lloyd George egy chicagói banketten, amikor az ott tartózkodó Apponyi Albertet felköszöntötte, még elítélőbben nyilatkozott a Magyarország ellen hozott trianoni határozatokról. (Vásár y József (msz): Most helyeselték!) amelynek egyik szerzője eredetileg Ő volt. Lloyd George az angol alsóházban tartott beszédében a következőket mondotta (olvassa); »A Versailles! szerződés igazágtalau. Én vagyok a legutolsó, aki ezt a szerződést bármely részében is védem. E szerződés kompromisszum volt a szembenálló felek között. A vitában, amelyet el kellett döntenünk. Anglia középen állt Wilson és Clémeneau közötte Két nagy nehézség volt Az egyik: a világtörténelem legpusztítóbb hadjárata után közvetlenül ültünk le tárgyalni, amikor a lelkek tele voltak ellenszenvvel és gyűlölettel. Nem volt meg a kellő békehang.uiait. A másik: Franciaországban millió és millió férfi volt fegyverben. Nagyon költséges és veszedelmes volt ezt a roppant fegyveres erőt tartani, amelynek semmi dolga sem voljtl Sietnünk kellett. Két nap és éjszaka üléseztek a nagyhatalmak megbizottai, szombaton és vasárnap is. Minden miniszter jelen volt. Az önrendelkezés elvéről volt szó. Ennek köszönjük Danzigot, ennek a korridort és a Magyarországgal szemben elkövetett néhány tévedést is ennek köszönjük. Olyan statisztika alapján kellett döntenünk, amelyet elébünk adtak. Természetesen elfogultak és részrehajlók voltunk ama nemzetek iránt, amelyek oildalunkon küzdöttek és inkább voltunk hajlamosak elfogadni az ő adataikat, mind azokét, akik ellenünk foatrcoltak-« (Némethy Jenő (msz): Mindent elfogadtak!) »Sajnálattal kell bevallanom, hogy eme elhatározásunk sok igazságtalanságnak lett okozója Magyarország egyes részeit odaítéltük Csehszlovákiának e »megdönthetetlennek« vélt statisztikák állapján. Ez is bizonyítja» hogy milyen veszedelmes dolog- az a statisztika. Azóta azonban megjött az ellenbizonyíték; az, hogy ezek a területek csupa magyar képviselőt küldenek a cseh parlamentbe.« (Vásáry József (msz): Tessék ezt megfigyelni és ítélni! — Juhász István (szd): Nem érdekes!) A lehetőséget tehát megvoltak. Sajnos, a Gömbös-kormány akkor elvágta ezt a fonalat és janiikor a háború vihara elseperte a Szálasi-kormányt, utána mi azt nem _ vettük fel. Ez a mag azonban, amelyet az igazság, az igazságosság, az erkölcsi magasrendűség és a lángoló hazaszeretet vetett bele a törjtlénelem'humuszába, még ét!- és talán él még most is és ezeket próbáltuk mi most memorandumunkban pihenő, nyugvó helyzetükből előhívni» (Némethy Jenő (msz): Á magyar kormány helyett! Sőt ellenére!) amikor emlékezetébe idézzük az Egyesült Nemzeteknek azt, hogy a. Néipszövetésg milyen nagy értékelésben részesítette azokat az értékeket, melyeket Apponyi Albert gróf reprezentált. Memorandumunk másik részében hivatkoztunk a sanfrauciscói chartában kifejezett elvekre. Memorandumunk két. részre oszlik: az egyik az Ősi magyar területekre vonatkozik, a másik Éberhardra. Kérelmünk pedig az, hogy az Egyesült Nemzetek alkalmazzák azokat az alapelveket, amelyeket a biztonsági chartában kimondták, amelyik kifejezik, hogy az emberi' jogok, sőt azokon túlmenőleg az emberi méltóság tiszteletének alapján állanak és elf ogadják
