Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-44
557 A nemzetgyűlés M. ülése 19S6. lentése tárgyában. Tisztelettel kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását és annakidején napirendre tűzését. Elnök: Az előadó úr által benyújtott jelentést a nemzetgyűlés kinyomatja, tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzése iránt később fogok a t. Nemzetgyűlésnek jelentést tenni. Napirend szerint következik a miniszterelnök úr beszámolója feletti viita folytatásaSzólásra következik Slachta Margit képviselőtársunk. Slachta Margit (pk): T. Nemzetgyűlés! Amint köztudomású, a béketárgyalások a tegnapi napon megkezdődtek és mi feszültséggel nézünk annak eredményei elé. Nemcsak egyszerűen olyan feszültséggel, amely minden kockázatos kimenetelű ügynél eltölti az ember lelkét, hanem ezen túl bizonyos depresszióval, amely abból ,a tudatból ered, hogy esetleges mulasztásaink vannak, amelyek a békekötésnél a mi rovásunkra esnek latba. A magam személyére nézve legalább is ezt mondhatom, mert nem érzem lelkiismeretem szerint magam igazolva avval, amit január 31-én történt felszólalásomban szóvátettem, hogy t. i. sürgősebb dolog a béketárgyalások előkészítése, mint az alkotmányjogi reform tárgyalások. Ügy ítélem meg, hogy nekem akkor tekin. tet nélkül a kilátástalanságra, akcióba kellett volna lépnem, hiszen nemcsak a kormány, hanem mindegyikünk felelős azért, ami most történik, vagy nem történik. Akkor azonban az egész hangulat és felfogás bizonyos paszszivitásba hozott mindnyájunkat. De még ennél is többet mondhatok. Sulyok Dezső képviselőtársunk február 8-iki felszólalásában kifejtette, fNémethy Jenő (msz): »Felelőtlen beszéd« volt!), hogy számot tartunk a magyarlakta területekre, amire nagy vihar volt a válasz baloldalról (Mozgás a szociáldemokratapárt soraiban.) és felszólaló képviselőtársunikat hazaárulónak minősítették. 232 Evvel kapcsolatban rá akarok mutatni arra, hogy a nemzetre milyen következményekkel jár, ha felelős reprezentánsai a kinyilatkoztatott örök normák helyett egyéni erkölcsi ötletekre és modern elgondolásokra bízzák magukat, amelyek nyugtalan tengerre viszik őket, s ezen az egyéni felfogásnak dióhéjában hánykolódnak nemcsak ők maguk, hanem hánykolódik az egész nemzetes. Ezek az alanyi elgondolások természetszerűleg nem képezhetnek olyan kiérlelt abszolút átható felfogást, mint amilyen az örök normákban kifejeződik; jobbra és balra ragadják az embert a saját maigia áltel támasztott gondolatok reakciójaképpen, úgyhogv egyszer megjelenik a nemzeti szocializmus a faj önimádatával, amelv figyelmen kívül hagvia az egész emberi családot, azután pedig balra csapódik az ember állhatatlan és araszai létet átfogó szelleme s az egész emberiséget tekintvén, elfelejti, hogy mivel tartozik szűkebb hazájának és nemzetének. Pedig mind a kettő igazság és éppen a kinyilatkoztatásban kanesoíódik össze ez a kettő harmonikus, változatlan, nagyszerű egésszé, amelv minden körülményok között eligazít minket. Es éppen ez az, amiért nekünk azokhoz ragaszkodnunk kell, mert nem tehetjük országunk sorsát függővé attól, hogy alanyilaír fóy vagy nődig úgy gonoolkozunl^ ma, utóbb pedig másképpen. Természetszerű, hogy ez a felfogás bizonyos passzivitásban teévi július hó 30-án, kedden. 558 jeződöttki a kormánynál és az egész nemzetgyűlésnél, úgyhogy feltehető, hogy ennek megfelelően nem történtek meg- la, béke előkészületei, vagy pedig) ha megtörténtek, akkor nem kerültek azok a munkálatok a nemzetgyűlés ele, hogy hozzászólhatott és megbírálhatta volna Az összes előkészületek tehát csak titkos diplomáciai utón történihettek volna» ami tekintve demokratikus irányzatunkat, önmagában véve ellentmondás Ez okból feltételezhetjük, hogy nem voltak ilyen lakeiók és ezért van depresszió alatt mindenki, aki ezeket átgondolja és a békekonferencia eredményeire gondol. A külügyminisztérium egyébként tudtommal megbízott többeket avval, hogy különféle külföldi nyelveken feldolgozzák a külügyminisztérium 1919-től 1944-ig terjedő Összes okmányait, amelyek az ostrom után szerencsére előkerültek. Ezek az okmányok ugyanis meggyőzhetnek minden tárgyilagos embert arról, hogy Magyarország háborús felelőssége sokkal kisebb, mint amit róla általában véve állítanak. (Némethy Jenő (msz): Különösen a rádióban!) Ez pedig kimondhatatlanul fontos, mert hiszen a ibéketárgy ail ásókon az egyes nemzeitek megítélése a nemzetek magatartásán alapul. En tehát sürgetőleg kérem a kormányt, hoP" tr habár megkésve, — de jobb későn, mint soha — jelentessék, meg ezeket az okmányokat és adják az illetékesek kezébe. Ilyen köErülmények között, amilyeneket az előbb vázoltam, azt az álláspontot, felfogást és hangulatot -tekintvén, amely a nemzetgyűlést 'akkor eltöltötte, a magyar értelmiség csakis társadalmi mozgalomra szorítkozott, ós szorítkozhatott; azok tudniillik, akik mindezek ellenére foglalkozni kívántak a magyar ibéke előkészítésének kérdésével. A Keresztény Női Tábor is, nem hivatalos úton. de a külügyminiszter úrnak bejelentve, elküldte memorandumát az Egyesült Nemzetek békeértekezletének a területi kérdés tárgyában. Mivel a kormánynak és a nemzetgyűlésnek a felfogása az volt, hogy nincs magyar kérdés és nem óhajt területi igényeket bejelenteni, természetesen a Keresztény Női Tábor nem támaszkodhatott belföldi erőkre (Lév,*v 7oltán ímsz): Most sincs, Csehszlovákia irányában!) hanem csak elvekre, az Egyesült Nemzeteknek a sanfranciscói chartában kifejezett elveire, továbbá Apponyi lA&bert grófra, aki egy negyedszázaddal ezelőtt Trianonban, a mainál sokkalta kedvezőtlenebb lelki atmoszférában képviselte a háborús bűnösöket, minket, helyettünk' ott ülvén a vádlottak padján. (Vásáry István (msz): Ez így van!) Amikor a békedelegáció most kiment Parisba, hogy ugyanezt a szolgálatot tegye a hazának, lehetetlenség nem gondolnunk Apponyira, aki akkor emberfeletti erővel küzdött a nemzet jogaiért, (NpiWhy Jenő ímsz 1 *: Véd/He a nemzet becsületét! Nem úgy, mint Szakasits György!) 233 khoteíW nem gondol nmik arra hogy talán nem véletlen, hogy éppen most van százéves fordulója annak, hogy Aipponyi Albert grófot a Gondviselés nekünk ajándékozta. Éberhardi kriptájában bizonyára megdobban a szíve, amikor az az ügy kerül tárgyalásra, amelyért ő akkor Parisban és amely ügy körében későbben Genfben küzdött és ott is halt meg,, harcolva a nemzet érdekéért. Há*
