Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-43
525 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. \ aki resztvett a trianoni békeszerződések utáni időkben is a parlamentben. De akik itt éltek ebben az országban, mindnyájan jól tudják és jól emlékeznek arra, hogy ezek az általános emberi alapelvek a trianoni békeszerződésbe is be voltak véve, le voltak szögezve, sőt az 1919, évi párisi békeszerződésbe a magyar kisebbségi jogok is be voltak cikkelyezve, annyira, hogy mikor Erdélyben 1919 december 1-én a román nemzetgyűlés összeült Gyulafehérvárott, kimondotta a gyulafehérvári rezolúciókat, amelyekben bejelentették, hogy Erdély népei csatlakoznak Romániához, becikkely ezt ék az. első cikkely gyanánt ezeket a kisebbségi jogokat a következőképpen (olvassa): »Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Mindegyik népnek joga van a maga nyelvéhez és kormányzásához, saját anyanyelvén, saját közigazgatása, és saját kebeléből vett egyének által. Minden nép a törvényhozó testületekben való képviseletekre és az ország kormányzásában való részvételre népességének számarányában nyeri el jogait.« T. Nemzetgyűlés! Erdély uniójának Romániával ez a gyulafehérvári rezolúció volt az alapja. Mi lett a sorsa rövidesen ennek a gyulafehérvári rezolúciónak, az unió alaptételének? Megalkották Italán két esztendő múlva a román alkotmányt, amelynek már első pontja kijelenti azt, hogy a gyulafehérvári rezolúció, tehát azok a határozatok, melyek az Erdélyben élő különböző népeknek a legtökéletesebb, legteljesebb szabadságot biztosították, megszűnnek, mert megalakul az unióval ellentétben, amelyet háttérbe szorítottak, az egységes román birodalom, NagyRománia, az egységes politikai román nemzet. Hogy mi lett ennek a következménye és mi lett a sorsa a magyarságnak kisebbségi vonatkozásban, ezzel nem kell leköitlnöm részletesen az önök figyelmét, hiszen jól tudják ' azt, hogy mindenekelőtt romanizálni^ kezdték a magyarságot, azután pedig megindították ja magyar nyelv és a magyar nemzeti érzés kiirtására vonatkozó hadjáratot.- 1923-ban elkobozták Erdélyben az 1919 óta megjelent , összes magyar könyveket Madách Imre születésének' 100 éves évfordulója alkalmából a kolozsvári magyar színházban Az ember tragédiáját akarták előadni, de ennek előadását a miniszter azzal az indokolással tagadta meg, hogy a Marseillaise-t éneklik benne, amely dal a forradalom dala és így nem tarthatták meg az előadást. Ami a közigazgatást illeti, a gyulafehérvári rezolúciók ellenére, az erdélyi nemzeti parasztpárt ellenére centralizáltak mindent. Miután ez rendkívül fontos kérdés, leteszem, a Ház asztalára Nagy-Románia térképét amely eltüntette Erdélyben a decentralizációt, a gyulafehérvári rezolúcióval ellentétben tökéletes Nagy-Románia lett, amelyben nyoma sincs Erdélynek, a magyar vagy szász közigazgatásnak, vagy egyéb közigazgatásnak. Maniu Gyula, akit ma reakciósnak nevezünk, 1925 augusztusában a közigazgatás egységesítéséről szóló törvényjavaslat tárgy alásiakor Bukaresitbeaii ai^ következőket anondotta a gyulafehérvári rezolúciók védelmében (olvassa): »Nem lehet elképzelni, hogy Erdély lakossága beíenyugoidjék abba, hWv elvegyék önkormányzatát, amelyhez minden tradíciódé július hó 26-án, pénteken. 526 í 111 * köti, és amelyhez minden kívánságuk teljesítésének lehetőségét fűzik.« Maniu Gyula tehát felemelte szavát ós tiltakozott az ellen, hogy Erdélyt centralizálják és megöljék a magyar és szász kisebbséget. Emlékeznek önök a román földreformra, ?£Ä nek eredm ényeként a magyar földből i™S2° roman kapott földet, ezzel szemben 47.000 magyar és szász. Emlékeznek önök arra, hogy ai Bánátban letelepített 2285 magyar telepesnek családonként 24 hold földje volt és egy rendelet alapján megfosztották okét a földjüktől, kifizették őket valami csekélységgel és elkergették a földjeikről. Emlékeznek önök az egyházak üldözésére. Megtiltották a telekezeteknek a saját anyah nyelvükön való istentiszteleteket, megtiltották a felekezeti iskolákban a magyar nyelven való tanítást. A magyar iskolák tömegeit zartak be. 1600 magyar állalmi iskola veszett ©1, 107 református, 193 római katolikus iskolát tiltottak be. Emlékeznek önök az úgynevezett baccallaureatusi vizsgákra, amelyeken a magyar fiúkat kellett volna levizsgáztatni, de megbuktatták a 85—90%-ukat, merít olyan kérdéseket adtak fel nekik, amelyek találós kérdések voltak és nem vizsgakérdések. . Nem folytatom a sorozatot, de ezeket azért kellett itt félemlítenem* mert most, amikor megint a békeszerződések alapokmányaiban egy általános jogelvKel akarják a magyarok szemét kiszúrni, a magyarság kisebbségi jogait biztosítani, emlékeztetnünk kell a nagyhatalmakat arra, hogy ez írott malaszt lesz, megint fa'lrahányt borsó, mert mihelyt a békekötés meglesz, áz alapokmányba lefektetett kisebbségi jogokat újra sutba fogják dobni és ismét elölről fogják kezdeni a nemzeti államuk kiépítésére vonatkozó törekvéseiket, amint már Csehszlovákia megkezdte, mielőtt a békeszerződés már meglenne. Erdélyben egy hallatlan erős erdélyi érzés van. Én, aki Erdélyben 225 növekedtem fel, Erdélyben végeztem iskoláimat, tudom, hogy mi nem ismertünk különbséget román, magyar, szász és zsidók között. Egyek voltunk. Nem volt egyáltalán különbség közöttünk. Szent a meggyőződésem, — és mindig ez volt az érzésem kora gyermekkorom óta — hogy ha Erdély önálló és független ország lehetne megint, államszövetségben Magyarországgal és Romániával, az Erdélyben élő népek r úgy élnének, mint ahogyan Svájcban él a német, a francia és az olasz nép. Ezt megerősítette Jorga, a kiváló -román történettudós, aki a következőket írta (olvassa): »Nem hiszem én el egy erdélyinek sem, lia azt mondja, hogy ő magyar, szász vagy román. Erdélyiek voltunk mind. Századokkal ezelőtt magyarok, szászok és románok összegyülekeztek az erdélyi hegyek között és kifejlesztettek ott egy különös erdélyi szellemet, amelyet meg kell óvni.« Szent a meggyőződésem és -. az álláspontom, hogy mindaddig, amíg Erdély "nem az erdélyieké valóban és az Erdélyben élő népek: magyarok, románok, szászok, maguk nem intézik saját sorsukat függetlenül^ Magyarországtól és függetlenül Romániától, addig Erdélyben béke nem lesz. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy rátérjed a Felvidék föladásának kérdésére. Kovács Imre és Sulyok Dezső t. kep-
