Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-43

527 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. évi július hó 26-án, pénteken. 528 viselőtársaim rámutattak már arra a tragikus helyzetre, amelyet a magyar-szlovák lakosságcsere-egyezmény váltott ki és amelynek következményeit most, már 650—700.000 magyar sínyli meg az elkövetkezendő napokban. Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést, bár nem szoktam emlékeztetni soha senkit sem, hogy a magyar-szlovák lakosságcsere-egyezménynél kifejtettem és óva intettem a kormányt és a nemzetgyűlést .attól, hogy ezt a lakossagcsereegyezményt ratifikálja, hanem bízzuk az Egyesűit Nemzetek döntésére a Felvidék kérdését, ne vágjunk elébe -az eseményeknek és ne mi magunk, a magyar nemzetgyűlés adjunk lovat a cseszlovák imperialista, soviniszta politika alá. T. Nemzetgyűlés! Akkor a külügyminiszter úr azt válaszolta nekem, hogy néni értettem meg a javaslatot, nem olvastam el az egyezményt, vagy tudatosan félremagyarázom. És mi történt? A t. nemzetgyűlés többsége ratifikálta az egyezményt, rá két hétre pedig megjelent a csehszlovák kormány rendeletié, amely kimondotta, kollektive, hogy minden magyar földmívesnek, minden magyar gazdának elveszik a földjét^ mert a magyarok kollektive felelősek, árulók. T. Nemzetgyűlés! Ez volt az egyik lépés. Utána következett a másik lépés, amint ezzel a magyar sajtó is részletesen foglalkozott és megírta, hogy. a magyarokat internálják, a magyarokat kényszermunkásai viszik. A Szabad Nép június '28-iki számában a következőket írja (olvassa): »Erőszakos szlovákosítás. Ki'teleuítéssel, vagyonelkobzással és gyűjtő táborokr ban történő elhelyezéssel fenyegetik azokat, akik nem mondanak le magyar nemzetiségükről.« Balogh István államtitlkár úr Sopronban beszédet mondott és idézte Gottwald csehszlovák helyettes- miniszterelnök úrnak >a< nyilatkozatát, amelyben a következőket mondotta: »A lakosságcsere végrehajtása után továbbra is azon fogunk fáradozni, hogy a magyar lakosság visszamaradó részét Magyarországba kitelenítsük ós ho<?v Szlovákia déli határai ismét teljesen szlovákká váljanak.« T. Nemzetgyűlés! A napokban, sajnos, arról kellett értesülnünk, hoisrv a. csehszlovák kormány elküldette megbízottját az Egyesült Nemzeteik elé azzal az utasítással, hogy ezt a csehszlovák-magyar lakosságeséreegyezményit terjessze elő, iktassák be a békeszerződésbe és egyúttal azt kérje saz Egyesült Nemzetektől. hogy legkevesebb kétszázezer magyar embert telepíthessenek és lökhessenek ált Csehszlovákiából Magyarországra. T. Nemzetgyűlés! Mit tett a külügyminiszter

1

? Küldött egy táviratot, amelyben tiltakozott ez ellen. Misztifikációról, megtévesztésről és falzifikációról beszélt. Elkésett: dolog ez. Én megmondottam itt a nemzetgyűlés színe előtt, ne ratifikáljuk azt az egyezményt, ne a mi jóváhagyásunkkal dobják ki a miagyarokait onnan. Bízzuk a kérdést az Egyesült Nemzetekre. Ha reám hallgatott volna a nemzetgyűlés, ma világos, tiszta célkitűzéssel és fe^el állhatnánk oda: tessék eldönteni, kinek - van igaza, Magyarországnak-e vagy Csehszlovákiának. Mert akár hétszázötvenezer, akár hatszázötvenezer magyarról van szó, tény az, hocv Csallóköz és a hozzáfüződő részek &fcy eleven magyar tömböt alkotnak az anyaország itteni részével egy ezeréves magyar államnak a területeképpen, Nem hiszem és kizárt dolog, hogy azon nagy nyilatkozatok után, amelyeket Amerika, Anglia és Franciaország felelős államférfijai teitltek, hogy nem hajlandók hozzájárulni ol^an békekötéshez, amely nap-^ embertömegeket sodor el idegen állam kötelékébe — mondom, e kijelentések után nem hiszem azt, hogy az Egyesült Nemzetek megcsúfolnák és megtagadnák nyilatkozaitlaikat és ezáltal megingatnák az emberiség bizialmát az Egyesült Nemzetekben is. T. Nemzetgyűlés! Elkéstünk vele, elmulasztottuk, Gottwald miniszterelnökhelyettes úr él a jogával és most már jönnek a konzekvenciák. Én emlékeztetem a nemzetgyűlést arra, hogy itt a Házban előttünk, valamint, amikor a kisgazdapárthoz volt szerencsénk tartozni (Révész Ferene (szd): Nagy szerencse!) a pártértekezleten Nagy Ferenc miniszterelnök úr és Gyöngyösi külügyminiszter úr több ízben azt mondták, ha a csehszlovák üldözések a felvidékig magyarsággal szemben nem szünetelnek és nem fognak megszűnni, akkor fel fogják vetni a területi kérdést és a békeszerződés alapjául követelni fogják a felvidéki magyar területek visszacsatolását. Kérdezem a miniszterelnök úrtól, kérdezem a külügyminiszter úrtól, hogy mire várnak még? A magyarokat kollektive árulókká nyilvánították], földjeiktői megfosztották, táborokba gyűjtik őket össze, úgy bánnak velük, mint a barmokkal. Kérdem, t. nemzetgyűlés, vájjon a magyar kormány és a magyar miniszterelnök ígéretének eleget tett-e, vájjon az Egyesült Nemzetek elé terjesztett memorandumában követelte-e azt, hogy a Felvidék magyarlakta része, a Csallóköz csatoltassék viszsza magyarsá.gá

val együtt Magyarországhoz? Ha ezt előterjesztette, akkor becsületesen eleget tett demokratikus kötelezettségének ha nem tett eleget, akkor hibát követett el és ezért a konzekvenciákat le kell vonnia. T. Nemzetgyűlés! Annyival is inkább bátor vagyok ezt a kérdést felvetni, mert a miniszterelnök úr megbízásából Geleiji Dezső

226 beszédet tartott a newyoriki rádióban és ugyanazt mondotta, amit én ínost itt elmondottam. Tehát a nagy amerikai közvélemény előtt is leszegezte a magyar kormány azt az álláspontját, hogy amennyiben a csehszlovákok nem hagynak fel a magyarüldözéssel, akkor a Felvidék magyarlakta területének visszacsatolását fogja követelni. T. É Nemzetgyűlés ! ^ Méltóztassanak megengedni nekem ezekután, hogy rátérjek a miniszterelnök úr bajai beszédére. , A miniszterelnök úr bajai beszédében, amelyet a koalíciós pártok is, nagyon helyesen, magukévá tettek és közösen kiadott deklarációjukban megerősítettek, azt mondotta, hogy ha a párisi • döntés érvényben marad, akkor hárommillió magyart szakítanak el az anyaországtól, hárommillió magyar elszakítása pedig mérhetetlen ' nyugtalanságot, keserűséget és elégedetlenséget váltana ki» nemcsak a határokon túl élő magyarság lelkéből, hanem az itt maradt nyolc és félmilliónyi magyarság lelkéből is. A bajai beszédnek ebben a komoly megállapításában az összes magyar politikai pártok egyetértenek és ez az egység bátorít fél engem arra, hogy a magam részéről egy nyilatkozatot olvassak fel, amely a következőképpen szólt (olvassa): »A magyar nép a trianoni békeszerződést, aimely nagyhatalmi politikából, a legyő-