Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-43
503 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. Ennek .a lakosságcsere-egyezménynek perspektívájába illeszthette bele Masarylk külügyminiszter azt a jegyzékét, amelyet a külügyminiszterek tanácsához juttatott el. Megdöbbenéssel olvastuk, hogy ő már úgy tekintette a csehszlovákiai magyarságot, mint amelyiknek egy része hazatért, másik része visszament a szlovák népbe és alig 200—300 ezer magyar maradt, akinek a sorsáról intézkedni kell. Valóban már leírta az áttelepülőket, holott még meg sem történt az áttelepítés ; még nem is nyilatkozhattak a magya" rok, hogy magyarnak vagy szlováknak tartják-e magukat és már azokat is leírta. Tehát egy könnyed mozdulattal leírt 400.000 ma" gyárt, mint akik már nem léteznek és arra hivatkozott, hogy csupán 200—250.000 magyar maradt még a Felvidéken» Amikor ilyen lehetőségek adódtak a csehszlovákok számára a lakosságcsere-egyez" ménnyel, megint csak vissza kell térnem ahhoz a megállapításomhoz, amelyet akkor tettem a nemzetgyűlésben; én junktimba hoztam volna a lakosságcsere-egyezményt területi követelésekkel.- Bele kellett volna menni azzal, hogy aki t . elfér a lakosságcsere-egyezményben, az jöjjön haza, a többiek számára pedig egészen más megoldást kellett volna javasolni. (Dénes István (pk): Még nem késő!) A cseheket az bátorította fel a magyar lakosság eltávolítására és iaz bátorítja fel még máig is arra, hogy konzekvensen vigyék tovább azt a szándékukat, azt a programjukat, hegy a magyarságot onnan kitelepítik, hogy ők a magyarokat okolják a csehszlovák köztársaság széteséséért. Képzeljük magunk elé Csehszlovákia térképét, nézzük meg, hogyan helyezkedik el ott öt nagyobb és ftháriom kisebb nép, amelyből Csehszlovákia áll. A Szudéta-vidék németjei a németek szomszédságában, Kárpátalja népe Ukrajna szomszédságában, a magyarok Magyarország szomszédságában. Erre a három népre a természetes népi gravitáció hatott: magától értetődően a németek Németországhoz, a kárpátukránok Ukrajnához, a magyarok Magyarországhoz akartak csatlakozni, nem beszélve még á három kis népről: a vendekről, akik Pozsony felett helyezkedtek el, a lengyelekről fent 1 Sziléziában és ia sz&ovjákokról, erről az állítólag létező, a kárpátukránok és szlovákok közötti népről, s nem beszélve arról sem, hogy maguk a szlovákok sem voltak hajlandók a csehekkel egy államban élni, mert 1939 március közepén ők maguk mondották ki elszakadásukat Csehszlovákiától. (Ügy van! Ügy van!) És ha ez így van, akkor mennyiben lehet a csehszlovákiai magyarságot felelőssé tenni azért, hogy Csehszlovákia felbomlásához elsősorban járult hozzá? Nem, t. Nemzetgyűlés, a mi külpolitikánknak ezt már régen hangoztatnia kellett volna (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt soraiban.), hogy levegyük vállunkról azt a felelősséget, mintha mi járultunk volna hozzá Csehszlovákia felibomlásához. Nem járultunk hozzá, a természetesen ható népi erők bomlasztották fel azt az államot, amelynek azért sikerült megszervezéséhez megkapni annyi népet, mert azt ígérték, hogy második Svájc, keleti Svájc lesz Európában. A csehszlovák-magyar 1 lakosságcsere, illetve ennek következménye azonban nem elszigetelt. évi július hó 26-án, pénteken. 504 Látjuk már, hogy precedenst teremtettek a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezménynyel % Nagyon rossz híreket hallhatunk Romániából. Azt halljuk, hogy ott felülvizsgálják a magyarok állampolgárságát. Az emlékezetes Patrascanu-beszéd, 21 * amelyet ugyan megcáfoltak, 300—400.000 állampolgárság nélküli magyarról tudott Romániában. Mi is tudjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy Középeurópa új rende- ' zése az első háború, után nagyon, sók esetben rendezetlenül hagyta az állampolgársági kérdést; tudjuk, hogy százezrével maradtak állampolgárság nélküli állampolgárok. így 1924-ben, amikor elrendelték Romániában az állampolgársági összeírást, 200.000 magyar <nem kapott állampolgárságot, pedig közben 1919-től 1940"ig több mint 250.000 magyar vándorolt ki Erdélyből, hagyta ott Erdélyt. Azután azt is tudjuk, hogy az 1940. évben Délerdélyből kb. 100.000-en távoztak át Eszakerdélybe. Ahol ilyen nagy 'népmegmozdulások vannak, ahol valóban százezer számra á^ampolgárság nélkül vegetálnak, tengődnek emberek, ott lehetőség van a nagyon szigorú törvények betartásával, vagy a törvények szigorú betartásával arra, hogy , megmozgassanak embereket. És hogy mennyire komolyan veszélyes a Romániában élő, állam; polgárságukat igazolni nem tudó magyarok /helyzete, azt abból is láthatjuk, hogy a román hatóságik szigorú konzekvenciák terhével felszólították ezekét az állampolgárság nélküli egyéneket, hogy augusztus 15-ig jelentkezzenek, mert számba veszik őket és utána szeptember l-ig el kell hagyniok Románia területét. Ügy tudom, a bukaresti svéd követség — mivel nekünk még követségünk nincs kint — fel is szólította az áHamnolgáT-ság nélküli magyar lakosságot, hogy útiigazolványát szerezze be. Amíg tehát mi nyugodtan elsiklottunk az egyes kérdések felett, addig ezek lavinaszerűen nőttek (Ügy van! a szabadságpárton.) és hovatovább ott tartunk, hogy ha továbbra is ilyen marad az atmoszféra akár Csehszlovákiában, akár Romániában, többszázezer magyart fognak áttenni a határon, akiknek elhelyezkedéséiről nem tudom hogyan tud majd gondoskodni a belügyi kormányzat. (Kiss Ferenc (msz): A koalíció majd megcsinálja!) A háború, amelyet mögöttünk hagytunk, a történelem folyamán az első progresszív háború volt. Talán furcsán hangzik az a minősítés, hogy egy háború lehet progresszív, de valóban progresszív háború veit, mert a szokásos kellékek, gazdasági, stratégiai stb. szempontok helyett, amelyek közrejátszottak ugyan, de nem lényegében a kitörésénél, egy nagy eszméért, az emberi • egyenlőség t eszméjéért vívták meg. Abban egy volt az egész világ, hogy a hitleri politikát, a népek, állampolgárok, felekezetek kategóriákba sorolását nem tudja tűrni, mert ennek az lesz a vége, hogy a germán faj uralma ' alá hajtja az egész világot. Tehát az egyenlőségért, az emberi szabadságért indult ez a háború és vívták oroszok, angolok, amerikaiak, szerbek, lengyelek, fehérek, színesek, katolikusok, protestánsok és zsidók egyformán, hogy megtartsák a legméltóbb életformát, a demokráciát az emberiségnek és biztosítsák a szabadságot az egész emberiségnek. Ez valóban keresztes háború volt a germán őrület, a teuton tervek ellen. Azt hittük hogy a háborúnak ez a progresszív jellege, amely a háború egységét is megteremtette, ez a nagy eszmei egység érvényesülni fog a békekötésnél is és ahogyan
