Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-43

501 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. évi július hó 26-án, pénteken. 502 nyilvánvaló, hogy lehetnek szerény kívánságaink a békeértekezleten. Én pártom nevében itlayaly szeptemberben levelet írtam a külügyminiszter úrnak, amelyben azt kértem, hogy hívjon össze pártközi békeelőkészítő bizottságot. Személyesen is megmondtam neki: olyan nagy felelősség terheli, hogy ezit a felelősséget, egyedül nem viselheti, ezt a felelősséget meg kell osztania a pártokkal. Es ha a pártok delegátusaiból megalakult volna a békeelökészátőbizoitítság, akkor nyilvánvaló, hogy zárt ajtók mögött idejében meg tudtunk volna egyezni a legfontosabb békeeélokban. Ahogy átvibrált egy-egy hír a magyar társadalom idegein, ahogy örömmel csillant fel mindenkinek a szeme a moszkvai út után, hogy remény van területi módosításra, hogy ' remény van arra, hogy valamivel többet kapunk, mint amennyit Trianonban kaptunk: ez az osztatlan, egyenlő lelkesedés azt bizonyítja, hogy az egész mas^var társadalom pártállásra való tekintet nélkül aggódással tekint a kisebbségi, nemzetiségi sorsban élő magyarokra és mindenki őszintén kívánja, hogy segítsük elő azok hazatérését, akiknek hazatérése a területtel, a földdel együtt lehetséges. És ha ez az osztatlan lelkesedés így megnyilvánult a tavaszi hónapokban, mennyivel inkább jobb lett volna, eredményesebb lett volna békeelőkészítésünk, ha már egy évvel ezelőtt hozzákezdünk a munka elvégzéséhez s egységes propagandával, sajtótevékenységgel készítjük elő a magyar 'társadalmat arra, hogy^ mit várhat; de ugyanakkor, t. Nemzetgyűlés, magunk is tiszta! lelkiismeretitel, /állhatnánk majd ä következő generáció elé azzal, hogy mindent elkövettünk és nem rajitunk múlott hogy nem sikerült többet elérni. Természetesen — ahogy beszédem elején is megállapítottam — óvatosan kell a; külpolitikai kérdéseket taglalni. Külpolitikai helyzetiünk helyes kiértékelésével mégis esak megfogalmazhattuk volna az egységes békecélokat és azokatf konzekvensen, 'állhatatosan kellett volna vallanunk minden körülmények között, függetlenül a külpolitikai konjunktúráktól, függetlenül attól, hogy most van-e lehetőségünk, reményünk a teljesítésre vagy sem. Ezzel tartozittunk magunknak és ezzel az őszintességgel tartoztunk és tartozunk a győzteseknek is, mert suba alatti _ politikát csinálni és ugyanakkor kívánságainkról be; szelni kifelé. nyugtalanságot válthat kti bent is és bizalmatlanságot szülhet kint is (Ügy van! Ügy van! — Taps a parasztpárt, a kisgazdapárt és a szociáldemohralntipár soraiban.) s esetleg: fentoiamadhat rólunfk továbbra* is az a vélemény, hogy nesnn tudunk őszintén nyilatkozni és csupán a külpolitikai helyzetek alakulása szabja meg magatartásunkat. (Némethy Jenő (msz): Sulyok Dezső megfogalmazta február 8-án!)

212 T. Nemzetgyűlés! A moszkvai útról és a nyugati útról tartott beszámolói ábian a miniszterelnök úr, de a külügyi bizottságban a külügyminiszter úr is úgy nyilatkozott, hogy fantázia tulajdonképpen csak a közvetlen tárgyalásokban van, illetve volt; a nagyhatalmak a béke kÖrvonalazásánáX nemcsak mia^ gyár szempontokat vesznek figyelembe; ne álltassuk magunkat; ezt a: háborút nem nekünk — maguknak nyerték meg; maguknak nyerték meg és a háborúban olyan szempontok érvényesültek, amelyek elől nem térhet- . nek ki a békekötésnél sem. Én megértem azt, hogy miért nem tudja támogatni területi békeköveteléseinket egyetlen nagyhatalom sem. Vannak külpolitikai obligók, egyik-másik esetben a rossz lelkiismeret, amelyek akadályozzák azt, hogy a mi igazságunk mögé odaálljanak. . Tehát az egyetlen lehetőség a közvetlen tárgyalásokban volt. Közvetlen tárgyalásokat a magyar kormány — úgy tudom — e tekintetben sem Romániával, sem Csehszlovákiával nem folytatott. (Dénes István (pk): Ez a hiba!) Áz egyetlen közvetlen tárgyalás a csehekkel 1945 eeemberében és 1946 februárjában folyt az ismeretes csehszlovák-magyar lakosságcsereegyezmény megkötéséről. (Dénes István (pk): Jól megcsinálták! — Egy hang a pa,~ rasztpárton: Bár ne csinálták volna!) Én már & csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény ratifikálásakor tartott parlamenti vitában megmondottam, — ezzel fejeztem be beszédemet — hogy szeretném, ha ez az egyezmény a magyar-cseh megbékélés útján lenne az első lépés, nem pedig a csehszlovákiai magyarság felszámolásának első fejezete lenne.

213 (Dénes István (pk): En ezt mondottam!) Nem akarok túlozni, t. Nemzetgyűlés, ide úgylátszik, hogy nem a megbékélés felé az első lépés, hanem inkább a magyarság likvidálásának első fejezetét jelenti ez a lakosságosere'-egvezmény. {Ügy vart! Ügy van! a szabadságpárton. — Dénes István (pk) : Előrelátható volt a szerződés! — Némethy Jenő (msz): És mégis elfogadták, sőt örömmel üdvözölték!) Tudjuk, hogy a csehek a lakosságcsereegyezmény megszegésével vádolják a magyar kormányt. (Dénes István (pk): Még ráadásul!) Pedig nekünk volna okunk a lakosságcsereegyezmény megszegéséről beszélni, mert szótlanul, valóban példás fegyelmezettséggel figyelte a magyar kormány és a magyar demokrácia itt magyar földön a csehszlovák propagandát. Szabadon szidhatták, ócsárolhatták (Ügy van! Ügy van!) a magyar demokráciát, a magyar népet, gátlás nélkül mondhattak el mindent, ami felhalmozódott bennük ellenünk s nem történt tiltakozás részünkről, nehogy ürügy legyen ez arra, hogy a «senszlovákok az egyezmény megszegésevei vadoLjanak bennünket, monidtván, hogy beleavatkozunk az ő munkájukba és a megállapodástól eltérően, nem engedjük szabadon dolgozni őket itt nálunk. Ismétlem, nem mi hivatkoztunk a lakosságcsere-egyezmény megszegésére, hanem ok. Ahogyan ez a lakosságcsere-egyezmény záradékában előre bejelentette és ahogyan csehszlovák politikusok részéről állandóan hallottuk, a csehszlovákiai magyarság három kategóriájáról van szó: az egyik az, amely a magvarországi szlovák lakosság elleneben ter vissza Magyarországra, i a másik a reszlovakizációs kategória — tudniillik az elmagyarosodott szlovákoknak megengedik a visszatérést a szlovák népbe, — a harmadik, kategória pedig azokból áll, akik nem hajlandók reszlovakizálni és nem esnek bele a lakosságcserekategóriába sem, tehát nem tartoznak azok közé, akiknek vagy az lesz a sorsuk, hogy ónként átjönnek, vagy peldg asszimilálódnak, mert nem kapnak semmiféle jogokat. 32*