Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-43

499 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. arról folyt és máig is kísért, hogy mennyiben bűnös a magyarság' és a bűnös mae"varságnak, amennyiben bűnöísi, van-e joga kívánságokkal előállni. Nem helyeslem a vitának azt a módját, hogy azt bizonyítgassuk, ki volt bűnösebb a körülöttünk lévő országok, a csatlósállamok közül. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdavárton és a szabadságpárton.) Nem helyeslem, hogy arról vitatkozzunk, a szlovákok voltak-e nagyobb fasiszták, vagy a miagyarok vagy a horvátok. Nem arról kell vitatkoznunk, hogy kik voltak nagyobb fasiszták, hanem abban kellene versenyeznünk, ho°-v kik a jobb demo^ kratáfc. (Taps a szociáldemokrata párton, a parasztpárton és a szabadságpárton. — Rudlas László (kp); A kettő nem füg© össze?) Aláírom, hogy a legjobb külpolitika a jó belpolitika, Párig után azonban tapiaisztallhattuk, hogy a külpolitika is erősen befolyásolhatja ' a belpolitikát, tehát nem érdektelen megvizsgálni ezt a kérdést, hogy valóban bűnösök vagyunk-e avagy sem. A joggyakorlat szerint a bűnösség kérdése nem tartozik egyedül la vádlottra. A bűnösség megállapítása a vádlóra és a védelemre tartozik. Ha a vádloltitra bíznák a bűnösiség megállapítását, vagy túlzásokba mennie, vagy pedig teljesen ártatlannak érezné magát, minit ahogyan ez egy általános pszichózis is. Tehát a bűnösség kérdése nemcsak rajtunk múlik, nemcsak azon, hogy mi magunikalt bűnösnek tekintjük, hanem a vádlókon, tehát a győzteseken is, hoigiy valóban bűnösnek tekintentek-e bennünket. A bűnösség kérdése általában vagy a kollektív felelősségben nyilvánul meg, vagy pedig különbséget tesznek bűnösök és ártatlanok között Emlékeztettünk arra, hogy a háború folyamán a németekkel szemben hogyan változott a szövetségesek felfogása a bűnösséget illetően. Kezdetben igyekeztek elválasztani a német népet az államvezetőktől, a politikusoktól. Amikor úgy látták, hogy ott ezt a megkülönböztetést nem lehet megtenni» mert a német nép minden egyes fia ugyanazzal a lelkese-» déssel ós elszántsággal vett részt a háborúban* kegyetlenül, brutálisan harcolt és bánit a letiport, elgázolt kis népekkel, amikor faji és felekezeti megkülönböztetést ^tettek és a germán fajon kívül, minden népet másodrendűnek minősítettek — és ezt az elgész német nép helyeselte —, akkor abbahagyták a szövetségesek azt a politikájukat, hogy elválasszák a német népet a német vezetőktől. Kimondották az egész német nép felelősségét. Most azt mondják, a nemeit! vezetők háborús főbűnösök és csaknem Valamennyi német ^olgár bűnsegéd! részes, hozzájárult a háborúhoz, ehhez a katasztrofális pusztuláshoz. Ennek következményeit látjuk Németország kormányzásában. Nem adták a német nép kezébe sorsának irányítását, szövetséges katonai tanács vezeti, ellenőrzi Németországot, és a különböző megnyilatkozásokból azt vélhetjük ki, hölgy Németország katonai megszállása nagyon sokáig fog eltartani, ellenőrzése még tovább,' mindenesetre adidig, amíg ia: német nép meg nem tanulja a demokráciát, amíg bizonyságot nem akar tenni arról, hogy most már minden aggodalom nélkül beilleszthető az európai népeik demokratikus közösségébe. A kollektív felelősség íme ilyen formában nyilatkozik meg, ilyen következményekkel jár. évi július hó 26-án, pénteken. 500 Magyarországon felelős kormány van, nemzetgyűlés van, az egész magyar népet nem is tekintették a győztesek bűnösnek, a magyar nép méltatlan, illetéktelen vezetőit tekintették bűnösnek, akiknek felelősségre vonása a népbíróságok előtt a legszigorúbban éppen most folyik, amivel mi magunk is elhatároltuk a háborús bűnösöket a néptől, a magyarság zömétől. Én nem akarom ezzel azt mondani, hogy nagyon jól viselkedtünk, csupán csak azt akartam mondani, hogy ne túlozzuk el a magyar nép bűnösségét, (Úgy van! — Taps a kisgazdapárton.) de ne is hallgassuk el. Sok tekintetben bűnös a magyar nép. Egy időben olyan hangulat volt az országban, hogy az egész nép bűnösségét hangoztatták. Az volt a helyzet, hogy nem lehetett egyetlen körülöttünk élő népről kritikai megjegyzéseket tenni> (Bognár József (kg): ügy; van!) de sziabatdoú lehetett a magyarságot szidni azért, mert bűnös. (Némethy Jenő (msz): Kádióban! Sajtóban !) A magyarság történelme folyamán számtalanszor bebizonyította, hogy kész a demokratikus átalakulásira!, (ügy qt,i\n! a kisaii'tzddpárton.) Közismerteik ezek a nagy kísérletei: 1514ben, 1848-baai vagy 1918-ban. Minden egyes alkalommal a progressizlió, a haladás képviselői voltunk itt Közép-Európában, itt mindenegyes alkalommal a középeurópai reakciós erők akadályozták meg a magyar demokratikus kísérletek kifejlődésélt!. (Ügy van! Ügy vßn! — Tetszés és i\aps -a kisgazdapártom és a pérasztpárton). De a bűnösség kérdésénél arra is kell gondolni, hogy ebben a teremben a két háború közötti időszakban hány kemény és bátor férfi állt fel, hogy megfordítsa a magyar sorsot, hányan álltak fel reménytelen helyzetben ezekből a padsorokból, ahol kisgazdapárti és szociáldemokratapártá képviselők ültek, hogy a végzet elé álljanak, (Némethy Jenő (msz) — Vásáry István f^é mutatva: Most HU! üi!) és megkíséreljék; ai lehelte

tient. (Zaj.) Gondoljunk arra, hogy a szaciáidem'olkíriatiaipárt és Hdisigpaizdapárt szövetsége, az a sok publicisztikai, írói munka, amely egy magyar népfront megalakítását célozta, a munkásság ellenállásának fedő szerve, a Magyar Történelmi Emlékbizottság

211 már mindjárt a háború kezdetén tömörlitétte a magyar demokratikus erőket- A magyar szellemi ellenállás, a magyar parasztok és munkások hősies harca a maguk posztján, ha kis mértékben is, mind azt bizonyítja, hogy a lehetetlent is megkísérelték. Nem mondom, hogy elég volt, amit végeztünk, mert az ellenállásban a mérték a szerb nép lehet, de semmiesetre sem a szlovák nép (Ügy vom! tjgy vpm! a kiska&davárú soraiban.) és ha a szerb néphez mérjük, akkor nagyon kévéseit végeiztÜitnk, de legalább azít a keveset, amit végeztüdk, ne hialilgassuk el. (ügy van! Egy hang a kisgazdapárton: Ne tiítfcotl'juk!) Ne hallgassuk el, nemcsak azért, mert kötelességünk a világ elé tárni, hogy volt itt is valamelyes ellenállás, de azért se hallgassuk el, meríti ezzel tartozunk - azok emlékének, akik legtöbbjüket, az életüket áldozták azért, hogy Magyarország tisztán és a magyar becsület ne teljesen bemocskolva kerüljön ki a háborúból. (Nyirjessy Sándor (kg): Állandóan ezt sürgettük!) És ha nem vagyunk kollektive felelősek, ha nem bűnös az egész magyarság, akkor