Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-43

497 A nemzetgyűlés 43: ülése 1946. évi július hó 26-án, pénteken. 498 7-iki napon hideg" zuhanyként érte a magyar társadalmat, holott Moszkvában csupán anynyit jegyeztek meg békekívánságainkra, hogy azokat előterjeszthetjük. Ez a tény máig is fennáll, békekívánságainkat a békekonferencia elé vihetjük s úgy tudom, azok már meg is érkeztek Parisba. (Vásáry István (msz): A nyilvánosság előtt másként áll a dolog!) A külpolitikai kérdések taglalása természetesen nagy óvatosságot igényel, de a parlament nyilvánossága előtt erről a kérdésről mégis kell beszélni, (Egy hang a szabadságpárt soraiból; Ügy van!) mert vannak olyan kérdések, amelyeket nem lehet csak zárt aj lók mögött megbeszélni, különben az a látszat, hogy népnélküli politika folyik. (Dénes István (pk): így van! — Némethy Jenő (msz): Most folyik!) Ezért vagyok bátor én a koalíciós kormány külpolitikáját áttekinteni. Nagy Ferenc miniszterelnök úr beszámolójából hallhattuk, hogy politikai eredményekkel csak annyiban járt a nyugati út, hogy nyugat felé is felszakadt külpolitikai elszigeteltségünk; konkrét ígéretet nem kaptunk arra, hogy területi kívánságainkat támogatják. A kisebbségi kéridiésben is általánosságban jelölték meg a megoldást. Az Atlanti Charta és az Egyesült Nemzetek alapokmányainak kereteibe szorították bele a kérdést. Tulajdonképpen tehát a nyugati útnak elsősorban gazdasági jelentősége volt, ami a stabilizáció szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű. Gazdasági eredményekkel tértek haza kormányférfiáink, de azzal a jóleső érzéssel is, amely kicsendült a miniszterelnök úr beszámolójából, hogy Magyarországot ismerik, a magyar demokráciáról más fogalmuk, véleményük van, mint a demokráciát megelőző rendszerről és mindennél fontosabb volt számomra, hogy teljes szuverenitásunk elérése előtt lehetséges volt a moszkvai, a washingtoni és a londoni út. Éppen ezért én nem tudom csak egyszerű fizikai teljesítménynek minősíteni a nyugati utat mint ahogyan a külügyminiszter úr^ a repülőgépből való kiszálláskor említette. (Némethy Jenő (msz): Ö csak tudta!) Nagy jelentősége van a nyugati útnak külpolitikai^ izoláltságunk megszüntetése szempontjából es^. abban a tekintetben, hogy beléphetünk a szabad népek demokratikus közösségébe. T. Nemzetgyűlés! Egy héttel a bekeertekezlet előtt, amikor békedelegációnk egy része talán már meg is érkezett Parisba, másik része készülődik, egy héttel a békekonferencia előtt, amikor bizonyos indiszkréciók folytán már ismerjük a magyar béketervezetet, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: érdemes-e tovább is beszélni, vitatkozni a nyugati út felett, érdemes-e békekilátásainkat mégegyszer áttekinteni? En a magam részéről azt vallom, érdemes, mert egyrészt tisztázni kell azokat az alapvető tévedéseket, amelyeket a. békeelőkészítéssel kapcsolatban elkövettünk, másrészt a beszámolóból is kiderült, — amit már különböző megnyilatkozásokból tudunk — hogy a győztesek, a nagyhatalmak rugalmas békét akarnak kötni, ami alatt nyilván azt értik, hogy a kirivó hibákat készek korrigálni. A magunk részéről meg kell tehát vizsgálnunk, hogy mi magunk hol követtünk el hibákat, hogy adiandó alkalommal a hibák kiküszöbölésével tökéletesebb munkát végezhessünk. Felvetődik azonban az a kérdés, t. Nemzetgyűlés, hogy egy legyőzött országnak lehet-e NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ II. külpolitikája, nem kihívás-e a fegyverszünettel enyhített hadiállapotban az önálló kezdeményezés, nem vállal-e kockázatot az ország, amikor túlzottan külpolitikai kérdéseket helyez általános politikájának előterébe. En azt válaszolom, hogy egy legyőzött országnak is lehet külpolitikája. (Ügy van! Ügy vanj — Közbekiáltás a szabadságpárton: Kell is!) Lehet külpolitikája, mert szuverenitásunkat elismerik, tiszteletben tartják, biztosítani akarják. Ez azt jelenti, hogy a magyar nép sorsa a magyar nép kezébe van letéve, A. magyar nep érettségétől, demokratikus

1 magatartásától függ, hogyan illeszkedhetik bele a szomszédos népek, valamint az európai népek közösségébe, hiszen rendezni kell viszonyunkat a győztesekkel, rendezni kell viszonyunkat a szomszédos országok népeihez s ez már külpolitika. Azután az adottságainknak, geográfiai, etnikai és gazdasági helyzetünknek megfelelő tájékozódás és elhelyezkedés: szintén külpolitika. De legyen szabad megemlítenem, hogy bizonyos technikai műveletek elvégzése, az, hogy követeket küldünk különböző országokba, onnan hozzánk követek érkeznek,' tehát tisztára technikai kapcsolatokkal is már külpolitikai lehetőségek adódnak. Ha mindezek mellé odateszem még a magyar társadalom helyes külpolitikai tájékoztatásának fontosságát, hogy végre az illúziók után a reális helyzetet értékeljük ki, vizsgáljuk meg, hogy hol van a helyünk, hogyan kell értelmeznünk helyzetünket, jövőnket, akkor természetesen külpolitikáról legyőzött országban is lehet szó. Természetesen legnehezebb a külpolitika koalíciós »kormányban. Felmerülhet az a kérdés; hogy lehet-e, szabad-e egy koalíciós kormány külügyminiszterét bírálni, különösen lehet-e a koalíció egyik párttja részéről. A nemzetgyűlés előtt feltétlenül lehetséges, sőt szükséges a tárgyilagos kritika. A hibák felismerésével küszöbölhetjük ki legjobban a hibákat. A hibák eltagadásával, elhallgatásával csak halmozzuk a hibákat és a hibák halmozódása nem visz közelebb bennünket a megoldáshoz, hanem inkább az ellentéteket szítja, vagy rossz irányba tereli a megoldást. A pártok érzékenysége is erősen befolyásolja a koalíciós kormány külpolitikáját, külpolitikai magatartását. Esetleges gyanúkkal szemben csak egységes állásfoglalással lehet védekezni és a külpolitika rugalmassága, amely a politikánál is rugalmasabb, sok esetben a pártközi nehézségek miatt nem tud úgy fejlődni, ahogyan az szükséges volna, különösen akkor, ha a koialíció külügyminisztetre tartózkodik attól, hogy megnyilatkozásaival akusztikai disszonanciákat idézzen elő. t>e mindenkép egy meigoldás van: ha a külügyminiszter ismeri a maga feladatát és sokszor a párltközi vitákból, vagy a pártközi izoláltságból kiemel egy kérdést, hogy annak egyetemes nemzeti jelentősége legyen. T. Nemzetgyűlés! Nem tisztáztuk idejében az egységes magyar békekívánságokát. En< nem írom alá azt az állítást, hogy az egységes békecélok megfogalmazása úgy sem segíthetett volna rajihink, mert hiszen a magyarságnak tudomásul kell vennie azt, hogy legyőzték ebben a háborúban háborúvesztésének olyan konzekvenciái vannak, amelyek a békeszerződésben is jelentkeznék. Nem tisztázódott idejében, hölgy vájjon a magyarságnak lehetnek-e békekívánságai. A vita nagyon hosszú ideig 32