Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-43
495 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. évi július hó 26-án, pénteken. 496 niszter úr felravatalozása és gyászszertartása holnap» szombaton délután %3 órakor a nemzetgyűlés kupolacsarnokának előterében lesz. Felkérem t. képviselőtársaimat, hogy a gyászszertartásoini miinél nagyobb számban jelenjenek meg, hogy ezzel is lerójuk (kegyeletünket elhunyt képviselőtársuník iránt. A nemzetgyűlés a 'bejelentést tudomásul veszi Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bán Antal iparügyi miniszter: T. Nemzetgyűlési Van szerencsiem tisztelettel benyújtani az egyes villamosnirűvek energiatelepeinek és távvezetékeinek állami tulajdoinhavételéről és a vilHamosenergia gazdáikodással kapcsolatos rendelkezésekről szóló törvény jaMaslatot. Kérem azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és íközlefkedésügyji, valamint a pénzügyi bizottságnak kiadni. Elnök: Az iparügyi miniszter úr által benyújtott törvényjavaslatot a nemzetgyűlés kinyomatja, tagjai (között szétosztatja, előzetes tárgyalás és jelentés tétel céljából kiadja a miniszter úr által javasolt bizottságoknak. T. Nemzetgyűlés! Csősz László képviselő úr niapirendelőtti felszólalásra (bért tőlem engedélyt a visszatérő hadifoglyok felsegélyezése tárgyában. / A képviselő úrnak a felszóllaMisria az engedélyt megadtam. > , A képviselő urat illeti a szó. Csősz László (kg)\ T. Nemizetgyűlés! Síró édesanyák, szomorú hitveseik, menyasszonyok és csodaváró gyermekek könnyein keresztül a remény és bizakodás sugarai derüfllnelkj fel azokra a hírekre, hogy a Szovjetunióból 25.000 hadifogoly van útban hazafelé. Ügy érzem, ez a hír nemcsak azoknak a szívét dobogtatja meg, akik közvetlen érdekeltek, hanem mindnyájunknak bensőjét jóleső melegség járja át: hazajönnek a fiaink. ~, Igen t. Nemzetgyűlés! Hazai földre lépő fiainkat az otthon szerető gondoskodásával kell fogadnunlk, Érezniök kell, hogy a hazaï földre lépnek. Tudom és meg vagyolk róla győződve, hogy a hatóságok mindent megtettek annak érdekében, hogyí a hadifoglyok hazajuttatása zavartalanul bonyolódjék le. A kérdés megoldását az illetékesek a honvédség hatáskörébe utalták. Tudjuk azonban igen jól, hogy honvédségünk nincs olyan bőséggel élelemmel ellátva, hogv a hadifoglyokat megfelelően élelmezni tudja. Az eddigi megállapodások szerint a megejtett tárgyalások folyamán 800 kalóriát tudtak csupán biztosítani a ^ hazatérő hadifoglyoknak a szükséges 2000 kalóriával szemben. Az elmúlt ősszel is jötteik már haza hadifoglyok és akkor a hadifoglyok élelmezését társadalmi úton oldottáJk meg. Ma is csak kizárólag ezen az úton oldható ez meg. Ai társadalom szívesen hoz áldozatot a hadifoglyokért és ha kell, kész az utolsó falatját is feláldozni érettük, ezidőszerint azonban Magyarország egész területén «gyűjtési tilalom vau. A fogságból hazatérők közt sokan lesznek, akik betegen érkeznek haza a hazai földre, akiknek különleges ellátást kell nyújtani, de általában, akiík sok-sok ezer kilométeres út után testben, lélekben, fáradtan,, összetörten érkeznek, csak jó ellátás mellett nyerik vissza erejüket. Arra kérem ezért a belügyminiszter urat: függessze ft'l a gyűjtési tilalmat az egész ország- területén» de^ különösen azoiklban a városókban és vármegyékben» anol a vármegyei központokban hadifogoly-átvevő és hadifogoly-elosztó állomások fognak: majd működni. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Elnök: Napirend előtti felszólalás felől vitának és határozathozatalnak helye nincs. Napirend szerint következőik a miniszterelnök úr beszámolója feletti vita folytatása. Szólásra következük a Mjelölt szónokok közül Kovács Imre képviselő úr. Kovács Imre (pp): T. Nemzetgyűlés! A tegnapi nap folyamán előttem szólott nagyrabecsült Kállai Gyula képviselőtársam nagyon helyesen jegyezte meg, hogy Londonba és Washingtonba Moszkván (keresztül vezetett az út Valóban Moszkván keresztül vezetett nemcsak közlekedésileg, de időrendben és politikailag is. Aki tájékozott Magyarország külpolitikai helyzetéről, az jól tudja, hogy a magyarság sorsa döntően a Szovjetunió kezébe van letéve. Először a Szovjetunió kormányával kellett tisztázni azokat a külpolitikai kérdéseket, amelyeknek: megoldása nélkül a magyar demokrácia nem fejlődhetik kedvezően, egészségesen. Moszkva után nagyon helyesen el kellett menni Washingtonba és Londonba. Moszkva felé nagyon nehéz volt a helyzetünk, mert Magyarország tevékenyen résztvett a Szovjet elleni háborúban. Az angolszászok felé annyiban könnyebb a helyzetünk,, hogy az angolszászok ellen "magyarok nem harcoltak. Hadiállapotba kerültünk ugyan az angolszász hatalmakkal a háború kérlelhetetlen, kemény, szigorú törvényei érvényesültek, amikor az alngolszászok gazdasági és (katonai pontjainkat bombázták,, de harci érintkezés angolszászok és magyarok között tulajdonképpen nem volt. Erre a háborúra a legjellemzőbb az volt, hogy a győzelem érdekében megteremtették azt a grandiózus egységet, amely előfeltétele volt a győzelemnek és hogy megteremtették, győztek is a szövetségesek. Ha a háború megnyeréséhez egységre volt szükség a szövetségesek között, nyilvánvaló, hogy a béke megteremtéséhez is ugyanolyan egységre van szükség és a magyar államférfiak washingtoni, majd londoni látogatása ennek az egységnek keretébe illesztette be a magyar külpolitikát és a magyar békekívánságokat. Külpolitikánk horizontja, a magyar külpolitikai látóhatár Londonnal és Washingtonnal együtt teljes. Mindenképpen helyes és indokolt ,volt tehát a magyar kormánydelegáció amerikai és angliai látogatása. T. Nemzetgyűlés! Emlékezzünk vissza rá, hogy kormányférfiaink moszkvai útja aagy optimizmussal, nagy lelkesedéssel töltötte el a magyar társadalmat. Moszkvában kormányférfiaink ismertették a magyar álláspontot, a magyar békekívánságokat. Sztálin miniszterelnök és Molotov külügyminiszter a magyar álláspont után azt válaszolták, hogy békekívánságainkat a békekonferencián előterjeszthetjük. Bizonyára külpolitikai, elletve diplomáciai gyakorlatlanságunkkal magyarázható, hogy a 'konkretizálás az előterjesztést illetően területben és kisebbségben oly formában jelentkezett, hogy abból folyóan a magyar társadalom túlzott reményeket táplált és ezzel magyarázható, hogy a külügyminiszterek párisi tanácsának döntése az emlékezetes május
