Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-42

471 A nemzetgyűlés 42. ülése 1945. évi juliitß kó 25-én, csütörtökön. 472 (Olvassa); »Azért vetítettem ide nagyon röviden az első világ-háború utáni külpolitikai lépéseket, mert szeretném, ha a mai reálpoli­tikai lehetőségek mellett azok a tanulság-ok is alapjául szolgálnánaík külpolitikánknak, amelyeket ezeknek az időknek a tanulmányo­zásából merthetünk-« Azután ezt -mondja a miniszterelnök úr (olvassa): »Az, elmúlt rezsim meglovagolta a Trianon okozta nemzeti fájdalmat, a saját bűneit Trianonra igyekezett kenni és így a magyar közvéleményt szembeállította azokkal a népekkel, amelyek a trianoni döntést hoz­ták vagy abból részesedtek. Az ilyen hangú 1 latban ringatott, főleg városi, méginkább kö­zéposztálybeli közvéleménnyel szemben azután nem merte vállalni azokat a kezdeményezése­ket, amelyek szükségesek lettek volna a volt ellenségek kiengesztelésére, szövetségessé téte­lére, az igazi idlélkeleteurópai béke megterem­tésére.« Végül a következőiket mondta (olvassa): »A kapcsolatok hiánya miatt a demokratikus nagy népek nem ismerhették meg népünknek, a magyar parasztságnak, a munkásságnak az értékeit, békeszeretetét, németellenes érzel­meit, a demokrácia iránti vágyódását és most a demokráciára hárul az a féltadat. hogy a magyar népet igazi arculatával mutassa meg a világnak.« T. Nemzetgyűlés! Ha valaha a multat kellően értékelték és a jövendő útjait kellően szabtak meg, a moszkvai beszámolónak ezek az általános megállapítások kellően érté­kelve, szabtak is tennivalókat a jövendő magyar külpolitika számára. Nem feledhetjük el ugyanis, hogy végre a külpolitikának Ma­gyarországon egyetemesnek és csak magyar­nak szabad lennie. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt oldalán. — Egy hang a sza­badságpárt oldalán: Hát milyet csináljunk, ha nem magyart!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Hogy ez így le­gyen, méltóztassék megengedni, hogy ma még csak kialakulóban lévő külpolitikánk néhány hiányosságára is rámutassak. Ezek közül az első, hogy javarészt még nem is létezik kül­politikánk. Nincsenek meg a külképviseletek, nincsenek a magyar érdekek kellően képvi­selve ha tárainkon túl. (Vásáry József (msz): Ez igaz!) Amennyiben igaz, igaz, az is, hogy mindez nem rajtunk múlik és igaz az is, hogy a külügyminiszter úr és a kormányzat mindent megtett és megtesz' ahhoz, hogy ez minél hamarabb valóra váljék. (Ugy van! üffy van! a kisgazdapárt oMaikín. — Vástáry József (misz): Máért ilyen későn? — Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán: Mert elvesz­tettük a háborút!) T. Nemzetgyűlés! A másik 1 hibánk kül­politikai vonalon éppen az, hogy az első tő­mondatban mondott szempontokat nem tud­juk és nem akarjuk úrrá lenni hagyni, nem akarjuk elhinni, hogy csak külpolitika van, amely egyetemes, egy vonalú, pártoktól íiig­. getlen Meglévő külpolitikánknál is ez a hiba és fájdalmasan jelentkeznek is már a jelen­ségei. (Halljak! Halljuk! a szabadságpárt oldalán.) Azért kél'l kormányzatuniknak ma­gát arra elhatároznia, hogy jó és okos lemé­rés után vag-y politikusokat állít külpoliti­kánk külföldi képviseletei élére, «kikben megvan a lemért, higgadt józanság, (Dénes István (msz): És tudás!) a demokratikus szellem szolgálatára való fenntartás- nélküli készség — a tudás.az természetesen benne van, erről nem kell külön beszélni. (Dénes István (misa): Pedig nagyon fontos!) — ós melléjük állít karrier­beli diplomatákat, akik tudnak segíteni és a szellemi készségek jelenléte mellett a mester­ségbeli készség hiányait pótolni tudják. Vagy ka-rrierbeli diplomatákat állít a kormány ve­zető helyre és melléjük állít politikusokat, akik ugyanazon, az -előbb már felsorolt kellé­kekkel rendelkeznek. Méltóztassék elhinni, ha — ismétlem, rajtunk kívül fekvő okokból — ez eddig meg nem valósulhatott, de külképvi­seleteink már meglennének, ha a külföld a magyar viszonyokról, demokráciánk fejlődé­séről kellően lett volna tájékoztatva, vagy nem hamisan volna tájékoztatva!, egészen bi­zonyos, hogy a május 7-i párisii döntés nem következett volna be. (Stühmerné Oberschall Ilma (msz) és Slachta Margit (pk): Ügy van!) T. Nemzetgyűlés! Ám szeretném lesze­gezni azt is, (wj.) hogy ezen pozitív hiba mellett van egy sokkal súlyosabb negativ hibánk is, hogy az elmúlt rezsimből kint­maradt felelőtlen, hivatott vagy hivatlan sze­mélyek és diplomaták nagy része formális hadjáratot folytat a fejlődő magyar demo­krácia ellen, (Ugy van! Ugy van! — Taps a kisgazdapárt, valamint a szociáldemokrata­párt és a kommunistapárt oldalán. — Egy hang a szociáldemokratapárban: A magyar állam pénzén!) sok esetben jogtalanul meg­tartott pénzeken is, amint erre is Teszek bátor utalni. Szeretném kérni a kormányzatot, első­sorban a külügyminiszter urat arra, tartson már egy európai razziát, (Élénk helyeslés a kisgazdapárt es a szociáldemokratapárt so­raiban.) válogassa ki a kártékony elemeket, vetesse zár alá a valódi, vagy hamis néven dugdosott magyar pénzeket, tisztítsa meg a külföldet az ilyen kártékony elemektől leg­alább annyira, hogy a hivatalosság látszatá­val és a magyar nemzet képviseletének ál­ürügye alatt ne garázdálkodhassanak a hatá­rokon túl. (Elénk helyeslés és taps a kisgaz­dapárt, valamint a szociáldemokrata és kom­in uni s t apart oldalán.) A miniszterelnök úr nyugati útja céljait három pontban foglalta össze, mondván, hogy ., sürgetővé tette az elvben egyébként már el­határozott elutazás megvalósítását is a má­jus 7-iki párisi döntés, a külföldre hurcolt magyar javak visszaszerzése és azonkívül a kormányzat és a külügymimszter úr ama el nem vitatható kitűnő eredményei, (Egy hang a kisgazdapárt soraiból: Úgy van!) amelyek­le el lehetővé tették, hogy Európa újrarende­ződése során a délkeleteurópai kisállamok közül elsőnek a magyar nemzet, a magyar állam találjon kapcsolatot a világ nagyhatal­maival. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Hallottuk, t. Nemzetgyűlés, hogy a má­sodik és harmadik helyen félsorolt és célzott eredmények teljes sikerrel jártak. Az első pont, a május 7-iki párisi döntés, Erdély sorsának a kérdése, kevés és hiányos konikré; tumot tartalmaz, de mind az Êszakamerikai Egyesült Államokban, miint az Angol Biroda­lomban tett hivatalos nyilatkozatok is re­mény tkeltő Ígéreteket tartalmaznak. A továbbiaknak már a békedelegáció és a béketárgyalásokqn résztvevő^ nemzetek fel­adatának kell lenniük és én hinni szeretném, hogy ezen a téren a magyar békedelegáció fogja tudni a maga kötelességét teljesítemi és küldetését hűen szolgálni. Hiszen mégis ab­ban a reménységben és meggyőződésben 1 élünk, hogy a viTághábórában győztes nagy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom