Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-41

441 A nemzetgyűlés 41. ülése 1946. nénbír óságnál és akit a népbíróság is felmentett, képtelen üzeme birtokába jutni, olyan üzem birtokába, amely szinte egyedülálló a maga nemében Magyarországon. Már szívesen egyezkednék is a város, de a polgármester s a városi tisztviselők nem. mernek egyezkedni, mint hallom, azért nem, mert attól félnek, hogy B-listára fogják őket helyezni. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Előfordulhat! Be kell lépni az egyedül üdvözítő pártba!) T. Nemzetgyűlés! Ilyen módon tehát nem marad más hátra, mint ezt a szégyenletes ügyet idehozni a Ház elé azzal, hogy elvárom ,a belügyminiszter úrtól, — (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Várhatsz babám!) akinek itt kellene ülnie és erre az interpellációra nyomban válaszolnia, mert az, interpellációs jog semmibevevése és lefitymálása, ha tudja azt, hogy ez az interpelláció jönni fog és nem ül itten — hogy most már haladéktalanul igaziságot szolgáltat és ezt az ügyet végre elő fogja venni. (Zaj és taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán. — Döbrentei Károlyné (kp): Miért nem a saját miniszterüket reklamálják!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. r Következik Jármay Gyula képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz Karner Vilmos pestszentlőrinci péküzeme körül történtek miatt. (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Az is ilyen érdekes?) Kérem a jegyző urat» szíveskedjék az interpellációt feolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Van-etudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Karner Vilmos pestszentlőrinci r pékmestertől péküzemét jogellenesen elvonták és a pestszentlőrinci polgármester e jogellenesség tudatában sem volt hajlandó a benyújtott jogorvoslatok kellő időben való felterjesztésére és ,a sérelmet szenvedett fél meghallgatására. Hajlandó-e a belügyminiszter úr intézkedni aziránt, hogy Karner Vilmos péküzemét, amelyet az összes illetékes hatóságok nevezettnek visszaadni rendeltek, immár késedelem nélkül birtokba vehesse?« Elnök: Jármay Gyula képviselő urat illeti a szó. Jármay Gyula (kg): T. Nemzetgyűlés! TTjból egy üzemről lesz szó. Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy itt Ikis magánérdekekről, azok sérelméről kívánok szólni. (Zaj a kisgazda- és a szabadságpárt oldalán.) Nekem azonban meggyőződésem az, hogy amint kis igazságokból, a> közigazgatási és az ' állami élet gyakorlása során osztott kis igazságokból lesznek egy rendszer vagy egy ország nagy igazságai, ugyanúgy apró igazságtalanságokból vagy nagyobb igazságtalanságok halmazatából lesznek olyan (kiáltó- igazságtalanságok, amelyeket egyetlenegy rendszer sem tud elviselni. (Úgy van! a M s gazdapárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Aki nincs tisztában azzal, hogy a jogrend a demokráciának elemi feltétele, annak fogalma sincs arról, hogy mi az igazi demokrácia. Az a derék iparos, akiről itt szó lesz, Karner Vilmos pékmester, Pestszentlőrincen bírt pékséggel és ott is gyakorolta iparát mindaddig, míg az ostrom azt lehetetlenné nem tette. Ekkor átment Budára, azonbian otthagyott valakit, mégpedig fivérét, a pékség folytatása végett. > évi július hó 24-én, szerdán. . 442 Az első adandó alkalommal, 1945 márciusában visszament Pestszentlőrincre és ott csodálkozva vette tudomásul, hogy a polgármester úr, akit, csodálatos módon Józsai Sándornak hívnak, — vigyázni kell a névre! — közben kiutalta ezt a pékséget azon a jogcímen, hogy ő elmenekült vagy eltűnt, vagy a jó ég tudja, mi történt vele, szóval a pékség elha^ gyottá vált, kiutalta egy városi konzorciumnak. Egy Borbély József nevű egyén > kezdte ott gyakorolni a pékipart néhány társával együtt, mert ő volt a polgármester különös kegyence. (Szemes József (kg): KÖzségesítették!) Karner Vilmost epedig jól (bevádolták az igazoló bizottság előtt és iparjogának elvesztésére ítélték. A határozat nem volt jogerős, ennek ellenére azonban Karner képtelen volt elérni, hogy a pékségbe visszahelyezzék. Eljárt a polgármesternél, de a polgármester fogadni sem volt hajlandó. Jogorvoslattal élt és végre háromnegyed év után az iparügyi minisztérium is, a bíróság is és az összes illetékes fórumok visszaítélték neki a helyiséget. Azt hinné az ember ezekutíán, Jiogry Karner Vilmos — bizonyára boldogan — pékségének, '! iparának birtokába helyezkedett (Kováts László (msz): Hiszi a piszi!) Szó sincs róla! A következő történt. Egy szép napon egy rendőr útján értesítést kapott arról, hogy újból meg kell jelennie az igazoló bizottság előtt. Megjelent és csodálkozással tapasztalta, hogy az igazoló bizottságban mindössze ketten ülnek. Nem is tudtak több embert összeszedni. Erre átizentek a helybeli kommunistapárthoz, hogy jöjjenek át néhányan, mert hiány van az igazoló bizottságban. (Élénk derültség a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán. — Sári Ignác (kg): Alsóspartii!) Ez meg^ is történt. Megjelent Borbély József és szelíd szeméremmel — mint érdekelt —újból eláztatta; Karner Vilmost. Mondanom sem kell, hogy újból iparának -elvesztésére ítélték. Odáig azonban nem mentek el a tisztelt urak, hogy a határozatot neki is kézbesítsék. De a polgármester úrnak ennyi is elég volt. Miután másodszor is határozatot hoztak ellene, úgy intézkedett, hogy amíg <az új igazolási ügy lezárva nincs, mindaddig Borbély József csak szépen maradjon birtokban, Karner Vilmos pékmester pedig maradjon ugyancsak szépen, békében Budán és várja az idők jobbrafordulását és azt, amíg a polgármester úr intézkedni méltóztatik, hogy őt birtokba helyezzék. T. Nemzetgyűlés! Tudom, hogy ez talán kevésbbé izgalmas ügy, mint az előbbi volt, de annak, akit érdekel, éppen eléggé fáj. Kérem a belügyminiszter urat, ebben az ügyben is haladéktalanul vizsgálja ki, mi az oka annak, hogy a polgármester úr, aki a főispán úr megkeresésére még csak nem is válaszolt, az üzemet Sogos tulajdonosának és birtokosának vissza nem bocsátja. A belügyminiszter úrtól nyombani intézkedést kérek. (Kováts László (msz): Majd Házi-lag elintézik. — Szemes József (kg): A Tattersallban az iparoisgyűléseu erről nem volt szó.)

190 Elnök: A nemzetgyűlés ,az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Halter Béla képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez az Emericana katolikus diákszövetség, valamint más kato-