Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-41

4Ö9 A nemzetgyűlés tí. ülése Î9M. kell trágyázni!) másodsorban) ezek a földek rossz kezelésben vannak, harmadsorban sokszor szántatlamul-vetetlenül maradnak azért, meirt nem tudják, mikor kerülnek kiosztásra. (Mozgás a kisgazdapárt soraiban,) Parancsol képviselő úr? (Felkiáltások a kisgazdapárton: Házhelyeiket nem kell trágyázni!) Nagyon tévednek önök, annak ellenére, hogy a kisgazdapárthoz tartoznak, mert azoknak az embereknek, akik házhelyhez jutnak, legelsősorban arról kell gandoskodniok, hogy azon a területen kertet alakítsanak, és a kertgazdasághoz éppen olyan szükséges az, hogy a föld meg legyen művelve és trágyázva legyen, hogy a veteményeket jól táplálja. (Egy hang a kommunistapárt soraiból a. kisgazdapárt felé: Kellett ez a kis iskola maguknak?) Mondhatnák erre egyesek azt, hogy hiába osztanók szét a házhelyeket, mert hiszen még nem tudják felépíteni a házat. Éppen ebből a szempontból kell vizsgálni a dolgot, mert ha kiosztották a házhelyeket, akkor nyugvópontra tér ez a kérdés és mindenki tudja, hogy van már neki egy családi házhelye és előkészítheti* ezt gyümölcse szempontjából arra az iidlőre» amikor módja ^és lehetősége lesz arra, hogy/ azt a házat tényleg felépíthesse. Kérem tehát a földmívelésügyi miniszteir urat, hogy erre vonatkozólag tegyen meg mindent ebben az ügyben és kérem erre vomiatkozó válaszát <M. T. Nemzetgyűlés! A másik dolog az,, hogyt a telekkönyvezésnél ugyanilyen huzavona van és nem halad előre. Meg kell egészen őszintén és v

ilágosan mondanom, hogy ebből kifolyólag bizalmatlanság merül fel az új földibirtokos ok között, annál is inkább, mert a jobboldal. talán éppen azok,, vagy a barátaik, alkik most igen komoly ellenzéki húrokat peneetnek ebben a parlamentben, kint azt mondják, hogy: íme. lássátok, a földreformot megcsinálták,, de a föld nem lesz a tietefk, láissátok, megy a huzavona, esak fizessétek a jóvátételt,, majd öt» hat év mnlva vagy hamarább visszajön a föld hozzánk. Ez igen komoly dolog. Az új földbirtokosoknak még ma sincs komoly talaj a talpuk alatt ebben a vonatkozásban. Hiába mondják egyesek, hogy a földreform kérdése biztosítva van, és a föld az övék, ezt a szó szoros értelmében nem hiszik el: ODrózdy Győző (msz): Önök vezetik a mechanizmust! — Szalay András (kg): Ötször elveszik, meg viszszaadják! Minden héten másnak adják!) Tudnunk kell, ,ami a legfontosabb, hogy ez a kérdési a beszolgáltatás szempontjából igen súlyos, mégpedig azért, mert azok a kisemberek, akik a földreform során földhöz jutottak, igen nehéz feladatok előtt és igen nehéz körülmények között vannak. Nem volt gazdasági szerszámjuk, nem volt vetőmagjuk, tehát mindent el kellett adniok, minden gazdasági lehetőségüket ki kellett meríteniök. Szolnok vármegyében például kétszer-háromszor kellett vetnie a kisembernek az idő viszontagságai miatt, és most, amikor jön a beszolgáltatás és eleget akar tenni kötelességének, bizony meginog egy kicsit,, mert nem érzi, hogy à földje biztosítva van. Azzal tisztában van, hogy a termésből neki nem marad semmi, mert hiszen mindent elveszünk tőle a törvények szerint, mert szükség van rá. De ha tudja és biztosítékot kap arrai, hogy ha a termény be is megy, be is kell szolgáltatnia, a földje megmarad és évi július hó 2i-én, szerctáfl. 4ÍÖ V öt-hat vagy nyolc év után ítényleg neki terem, akkor nyugodtan teljesíti kötelességét. Ezen a kérdésen tehát komolyan kell gondolkoznunk, és a földmívelésügyi miniszter úrnak kötelessége, hogy minél gyorsabban tisz

J tázza ezt a kérdést. Különböző bajok vannak itt. Megjelent ugyan a 46-os rendelet, de viszont a végrehajtási utasítás csak a napokban jelent meg. A szó szoros értelmében nem is tudták volna tehát végrehajtani. A két rendeletet együtt kellett volna idejében kiadni és akkor nem húzódott volna ez a dolog ilyen sokáig. (Kováts László (msz): Rosszabb, mint az 5600-as rendelet!)

174 Tudomásom szerint most folyik a földhözjuttatások jóváhagyása, most vannak kiküldve a bizottságok, hogy átvizsgálják a dolgokat. Arra kérjük a földmívelésügyi miniszter urat, hogy legalább akkor, ha ezek a vizsgálatok megtörténtek, kezdjék meg a telekkönyvezési, mert hiszen a demokráciát gyengítjük, ha nem biztosítjuk a földreform eredményét, ha nem szilárdítjuk meg ezeknek a kisembereknek a talpa alatt a talajt. Lehetetlen állapotnak tartjuk, hogy míg abban az időben rohamlépésekkel mentünk neki a földosztásnak és képesek vol'tunk rá, hogy a szó szoros értelmében hetek alatt elosszuk a földet (Zaj.) addig most évek kellenek ahhoz, hogy a telekkönyvezést végrehajtsuk. Ügy látjuk, hogy itt valami kis gyengeség van, és ezért arra kérjük a földmívelésügyi miniszter urat, hogy igenis tegyen meg mindent, amit csak megtehet ebben a vonatkozásban. Kérjük a földek gyors telekkönyvezését. Erre kérem a földmívelésügyi miniszter úr válaszát. (Taps a'kommunistapárton.) Elnök: A nemzetgyűlés kiadja az interpellációt a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Stühmerné Oberschall Ilma képviselőtársunk interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »Interpelláció az lösszkorm|ányhoz |a hadigondozottak ellátása tárgyában. Van-e tudomásai a kormánynak a hadigondozottak juttatásának alacsonyságáról, ami már névlegesnek is alig nevezhető? Hajlandó-e a kormány gondoskodni hadirokkant-otthonokról a vak, csonkolt és munkaképtelen hadirokkantak számára, valamint hadirokkant-kórházak felállításáról és ha kell, külföldi segítség igénybevételével gyógyszerellátásukról is gondoskodni?« Elnök: Képviselőtársunkat illeti a szó. Stühmerné Oberschall Ilma (msz): T. Ház! Hogy a hadigondozottak kérdése mennyire fontos, mennyire nagy horderejű és mennyire foglalkoztat valamennyiünket, és mégis menynyi bajjal és hibával van megoldva, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a mai vita alkalmával én vagyok a negyedik, aki ezt a kérdést szóvá tes zeni. Pap, Hegymegi Kiss Piál és Lévay képviselőtársául szóvátette azt a tűrhetetlen helyzetet, amelyben ezek a szerencsétlen ellátatlan emberek vannak az elmúlt világégés után. A saját érdekeik és akaratuk ellen indított háborúban ők voltak a legnagyobb áldozatok, ők viselték a legkeservesebb büntetést azért, amiben valamennyien egyformán benne voltunk, őket érte a legszomorúbb sors, amitől bennünket az Úristen