Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-41

41* A nemzetgyűlés 4Î. ülése 19 Ai kegyelme megkímélt. (Prieszjol József (kp): Maguk meg szépen meggazdagodtak! — V,arga István(kp): Uj gyárat építettek!) Kérem ked­îves képvisielötársaniat, ßgysztersmindenkorra tessék ezt a személyeskedést elhagyni, külö­nösen akkor, amikor személycserében varrnak­Legalább a magyar nemzetgyűlést tiszteljék meg azzal, hogy csak való dolgokat állítsa­nak, amikről meggyőződtek. {Közbeszólás a kisgazdapárton: Kern azonos!) [ Nagyon komoly horderejű dolgokról be­szélek és igen csodálom, hogy nem ez köti le a figyelmüket, amikor 300.000 ember életéről van szó, mert a hivatalosan nyilvántartott hadigondozottak száma ma ennyi. A nyugat­ról es keletről hazatérő hadifoglyok egyrésze valószínűleg szintén rokkant lesz, úgyhogy ezek nem csökkenteni, hanem inkább csak emelni fogják ezt a számot. A hadirokkanta­kon kívül hadigondozott a hadiözvegy, a hadiárva, a rokkantak és elesettek egyéb hozzátartozói, azonkívül az úgynevezett pol­gári: hadíikárosulíak is, akik bombatámadás következtében vesztették el testi épségüket, lettek özvegyek, vagy árvák. Mindezek sza­ma ma 300.000 és az elmúlt esztendőben ezek­nek ellátásáról, iazt lehet mondani, egyáltalán nem gondoskodtak. Előttem szólott képviselő­társaim közül már ketten is megemlítették, hogy egyrészt szemérmetlenül csekélyek vol­tak a megállapított összegek, másrészt ezek is késve érkeztek, és valami egészen különös módon, még a nyugdíjasoknál is mostohább elbánásban részesítették a hadirokkantakat, mert a Gazdasági Főtanács ugyanakkor, amikor elrendelte, hogy mind a tisztviselők fizetését, mind a nyugdíjakat hetenként fi­zessék, a népjóléti miniszter javaslata elle­nére nem engedélyezte ezt a hadigondozottak számára, hanem háromhetenként fizettette ki ezt az inflációban teljesen elértéktelenedő összeget. Ez nem annyira összegszerűségében jelentős, hiszen azzal kezdtük az egészet, hogy a juttatás olyan csekély volt, hogy úgy sem tudtak vele setmimit sem kezdeni, inkább csak jellemző arra az^ egész felfogásra, aniely­lyel ezt az egész kérdést kezelik. Pedig nézzük meg közelebbről, milyen emberekből, milyen emberroncsokból és milyen áldozatokból te­vődik össze ez a 300.000 fő. Először a legjobban sérültekről, a hadi­rokkantakról szeretnék egypár szót beszélni. Itt vannak mindjárt a 100 százalékos vagy azt megközelítő hadirokkantak. Az egész or­szágban jelenleg egyedül egy 30 személyes hadikórház áll rendelkezésükre a Horánszky­utcában. A múlt évben az ellátásuk még va­lamivel kedvezőbb volt, mert a még fennálló hadikórházakban gyógykezelték őket. Ezek azonban most már megszűntek, a polgári kór- . házakban pedig már nincs hely, hiszen azok gyógyszer és ellátás hiányában a saját fel­adataikat sem tudják megoldani. Ezek a kato­nák feltétlen gyógykezelésre szoruló emberek, hiszen azért nevezik őket rokkantaknak, mert valami olyan testi fogyatékosság érte őket, amelyet ha a gyógykezeltetés javítana, mégis be lehetne őket állítani valamilyen formában az életbe. Mondom, összesen 30 ágy áll rendel­kezésükre. Ambulancia is csak ugyanitt, ezen az egyetlen helyen van, amely kizárólag a hadi­rokkantak rendelkezésére .áll. Gyógyszerellá­tás, bár biztosítva volna a soronkívüliség és a gyógyszerkérdés, egyáltalában nincs. Telje­sen érthetetlen, hogy amikor az UNRRA any­évi július hó 24-én, szerdán. 412 nyiiszor megígérte a gyógyszeriküMteiményt, ak­kor nem hívtuk fel külön a figyelmét arra, hogy mi ezeket nem vagyunk képesek gyógy­szerrel ellátni és külön sürgősen erre a célra, ;az ő gyógykezeltetésükre nem igényeltünk se­gítséget. Azt hiszem, nem kell külön felhívnom a figyelmet arra, hogy milyen mértékben volna szükség művégtagokra, amelyekből pedig^ ma ; kevesebb áll rendelkezésre, mint a békeévek­ben. Az állami művégtaggyárban, amely 11937—38-ban — csak EL szakmunlkásokat ve­: szem — 101 szakmunkással dolgozott, 1946-ban összesen 28 munkás van. Ennek az az oka, hoyy a kollektív szerződések következtében ezek a kiváló szakmunkások, akik rendkívül finom precíziós munkát végeznek, szabad üze­mekben, szabad gyárakban sokkal előnyösebb feltételek, mellett tudnak elhelyezkedni, míg így állami tisztviselőszámba mennek; ez a számeltolódás oka. Ebben a tekintetben felvé­telt kellene tenni, vagy magánkézbe kellene adni a vállalatot, vagy egyéb szerződések alapján külön juttatásokkal kellene szerződ­tetni művégtaggyártó munkásokat. «Teljesen lehetetlen ugyanis, hogy békebeli alapon ma­radjon azoknak a munkáskezeknek a száma, amelyek a háború legszerencsétlenebb csonkolt áldozatainak kiegészítő művégtagjait gyárt­ják. Rátérek a hadirokkant-otthonok kérdé­sére. A hadirokkantak egy része, ha nem is százszázalékosan rokkant, olyan ápolásra szo­rul, hogy nem tud meglenni önmagában. Az egész országban egyetlen hadirokkant-otthon van, Budapesten, szintén a Németvölgyi-úton. Férőhelye 120, ez a szám még a régi háború rokkantjaival betelt, ide ma többet beutalni es felvenni nem lehet. Felmerül tehát a kérdés, hogy ma, amikor vidéken kastélyok üresednek meg, nem lehetne-e több helyen kifejezetten erre a célra otthonokat létesíteni, ahol mind­azok a szerencsétlen hadirokkantak, akik ftn^ magukat eltartani nem bírják, sőt gondozó családtagjuk sincs, a legtöbb önmagát sem . képes tisztán tartani, legyen egy hely, ahol emberhez méltó formában megpróbálják életü­ket tovább élni. A hadiözvegyek és hadiárvák semmi más segítségben nem részesülnek, mint abban a minimális juttatásban, amelyről már előttem többen szóltak és amely, mint tudjuk, körül­belül a semmivel egyenlő. A hadigondozottak kérdésében új rend készül. Az új költségvetés keretén belül bizonyos végleges összeget akar­nak megállapítani számukra. Az új rendelet azonban egy furcsa jogfosztást tartalmaz. A hadirokkantság eddüg önmagában véve egy jog volt: aki elért bizonyos százalékú hadirok kantságot, az egyéni körülményeitől függetle­nül, részesült a megállapított juttatásban. Most azonban, a jóváhagyásra váró rendelet ­tervezet szerint, aki önálló iparos, kereskedő, vagy hasznothajtó jogosítvánnyal bír, semmi­féle hadigondozási járadékban nem részesül­het. Hasonlóképpen nem részesülhet hadigon-, dozási járadékban- az sem, akinek földje után a kataszteri tiszta jövedelme a hetven, illetőleg hadiözvegynél az ötven pengőt meghaladja. Előfordulhat, hogy valaki igen jól keres egy hasznothajtó iparigazolványból, mint önallo kereskedő vagy iparos. Ezek az emberek azon­ban, akik rokkantak, tehát nem teljesérteku emberek, vagy hadiözvegyek, gyermekekkel együtt maradtak kereső nélkül, megpróbálják

Next

/
Oldalképek
Tartalom