Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-41

41* A nemzetgyűlés 4Î. ülése 19 Ai kegyelme megkímélt. (Prieszjol József (kp): Maguk meg szépen meggazdagodtak! — V,arga István(kp): Uj gyárat építettek!) Kérem kedîves képvisielötársaniat, ßgysztersmindenkorra tessék ezt a személyeskedést elhagyni, különösen akkor, amikor személycserében varrnakLegalább a magyar nemzetgyűlést tiszteljék meg azzal, hogy csak való dolgokat állítsanak, amikről meggyőződtek. {Közbeszólás a kisgazdapárton: Kern azonos!) [ Nagyon komoly horderejű dolgokról beszélek és igen csodálom, hogy nem ez köti le a figyelmüket, amikor 300.000 ember életéről van szó, mert a hivatalosan nyilvántartott hadigondozottak száma ma ennyi. A nyugatról es keletről hazatérő hadifoglyok egyrésze valószínűleg szintén rokkant lesz, úgyhogy ezek nem csökkenteni, hanem inkább csak emelni fogják ezt a számot. A hadirokkantakon kívül hadigondozott a hadiözvegy, a hadiárva, a rokkantak és elesettek egyéb hozzátartozói, azonkívül az úgynevezett polgári: hadíikárosulíak is, akik bombatámadás következtében vesztették el testi épségüket, lettek özvegyek, vagy árvák. Mindezek szama ma 300.000 és az elmúlt esztendőben ezeknek ellátásáról, iazt lehet mondani, egyáltalán nem gondoskodtak. Előttem szólott képviselőtársaim közül már ketten is megemlítették, hogy egyrészt szemérmetlenül csekélyek voltak a megállapított összegek, másrészt ezek is késve érkeztek, és valami egészen különös módon, még a nyugdíjasoknál is mostohább elbánásban részesítették a hadirokkantakat, mert a Gazdasági Főtanács ugyanakkor, amikor elrendelte, hogy mind a tisztviselők fizetését, mind a nyugdíjakat hetenként fizessék, a népjóléti miniszter javaslata ellenére nem engedélyezte ezt a hadigondozottak számára, hanem háromhetenként fizettette ki ezt az inflációban teljesen elértéktelenedő összeget. Ez nem annyira összegszerűségében jelentős, hiszen azzal kezdtük az egészet, hogy a juttatás olyan csekély volt, hogy úgy sem tudtak vele setmimit sem kezdeni, inkább csak jellemző arra az^ egész felfogásra, anielylyel ezt az egész kérdést kezelik. Pedig nézzük meg közelebbről, milyen emberekből, milyen emberroncsokból és milyen áldozatokból tevődik össze ez a 300.000 fő. Először a legjobban sérültekről, a hadirokkantakról szeretnék egypár szót beszélni. Itt vannak mindjárt a 100 százalékos vagy azt megközelítő hadirokkantak. Az egész országban jelenleg egyedül egy 30 személyes hadikórház áll rendelkezésükre a Horánszkyutcában. A múlt évben az ellátásuk még valamivel kedvezőbb volt, mert a még fennálló hadikórházakban gyógykezelték őket. Ezek azonban most már megszűntek, a polgári kór- . házakban pedig már nincs hely, hiszen azok gyógyszer és ellátás hiányában a saját feladataikat sem tudják megoldani. Ezek a katonák feltétlen gyógykezelésre szoruló emberek, hiszen azért nevezik őket rokkantaknak, mert valami olyan testi fogyatékosság érte őket, amelyet ha a gyógykezeltetés javítana, mégis be lehetne őket állítani valamilyen formában az életbe. Mondom, összesen 30 ágy áll rendelkezésükre. Ambulancia is csak ugyanitt, ezen az egyetlen helyen van, amely kizárólag a hadirokkantak rendelkezésére .áll. Gyógyszerellátás, bár biztosítva volna a soronkívüliség és a gyógyszerkérdés, egyáltalában nincs. Teljesen érthetetlen, hogy amikor az UNRRA anyévi július hó 24-én, szerdán. 412 nyiiszor megígérte a gyógyszeriküMteiményt, akkor nem hívtuk fel külön a figyelmét arra, hogy mi ezeket nem vagyunk képesek gyógyszerrel ellátni és külön sürgősen erre a célra, ;az ő gyógykezeltetésükre nem igényeltünk segítséget. Azt hiszem, nem kell külön felhívnom a figyelmet arra, hogy milyen mértékben volna szükség művégtagokra, amelyekből pedig^ ma ; kevesebb áll rendelkezésre, mint a békeévekben. Az állami művégtaggyárban, amely 11937—38-ban — csak EL szakmunlkásokat ve: szem — 101 szakmunkással dolgozott, 1946-ban összesen 28 munkás van. Ennek az az oka, hoyy a kollektív szerződések következtében ezek a kiváló szakmunkások, akik rendkívül finom precíziós munkát végeznek, szabad üzemekben, szabad gyárakban sokkal előnyösebb feltételek, mellett tudnak elhelyezkedni, míg így állami tisztviselőszámba mennek; ez a számeltolódás oka. Ebben a tekintetben felvételt kellene tenni, vagy magánkézbe kellene adni a vállalatot, vagy egyéb szerződések alapján külön juttatásokkal kellene szerződtetni művégtaggyártó munkásokat. «Teljesen lehetetlen ugyanis, hogy békebeli alapon maradjon azoknak a munkáskezeknek a száma, amelyek a háború legszerencsétlenebb csonkolt áldozatainak kiegészítő művégtagjait gyártják. Rátérek a hadirokkant-otthonok kérdésére. A hadirokkantak egy része, ha nem is százszázalékosan rokkant, olyan ápolásra szorul, hogy nem tud meglenni önmagában. Az egész országban egyetlen hadirokkant-otthon van, Budapesten, szintén a Németvölgyi-úton. Férőhelye 120, ez a szám még a régi háború rokkantjaival betelt, ide ma többet beutalni es felvenni nem lehet. Felmerül tehát a kérdés, hogy ma, amikor vidéken kastélyok üresednek meg, nem lehetne-e több helyen kifejezetten erre a célra otthonokat létesíteni, ahol mindazok a szerencsétlen hadirokkantak, akik ftn^ magukat eltartani nem bírják, sőt gondozó családtagjuk sincs, a legtöbb önmagát sem . képes tisztán tartani, legyen egy hely, ahol emberhez méltó formában megpróbálják életüket tovább élni. A hadiözvegyek és hadiárvák semmi más segítségben nem részesülnek, mint abban a minimális juttatásban, amelyről már előttem többen szóltak és amely, mint tudjuk, körülbelül a semmivel egyenlő. A hadigondozottak kérdésében új rend készül. Az új költségvetés keretén belül bizonyos végleges összeget akarnak megállapítani számukra. Az új rendelet azonban egy furcsa jogfosztást tartalmaz. A hadirokkantság eddüg önmagában véve egy jog volt: aki elért bizonyos százalékú hadirok kantságot, az egyéni körülményeitől függetlenül, részesült a megállapított juttatásban. Most azonban, a jóváhagyásra váró rendelet tervezet szerint, aki önálló iparos, kereskedő, vagy hasznothajtó jogosítvánnyal bír, semmiféle hadigondozási járadékban nem részesülhet. Hasonlóképpen nem részesülhet hadigon-, dozási járadékban- az sem, akinek földje után a kataszteri tiszta jövedelme a hetven, illetőleg hadiözvegynél az ötven pengőt meghaladja. Előfordulhat, hogy valaki igen jól keres egy hasznothajtó iparigazolványból, mint önallo kereskedő vagy iparos. Ezek az emberek azonban, akik rokkantak, tehát nem teljesérteku emberek, vagy hadiözvegyek, gyermekekkel együtt maradtak kereső nélkül, megpróbálják