Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-41

363 A nemzetgyűlés 41. ülése 1946 tarn a lapokban, hogy Oroszországból hadifoglyaink szeptember iíüig hazatérnek. Ez a kérdésnek egyik része. A kérdés másik része pedig az: mi történik ezekkel a hazatérőkkel és mi történik azokkal, akiknek hozzátartozói soha nem jönnek be az országba, mert idegen földön elhaltak? Ezekről gondoskodni a magyar államnak mindenféleképpen kötelessége. (Kovát

s László (msiz): Volna!) Pártom álláspontja az, hogy az iparengedélyek mostani revíziójánál, ugyancsak a trafikengedélyek kiajdlásánál mindenütt, ahol csak üresedés van és üresedés lesz, a hazatérőket, a rokkantakat, a hadiözvegyeket és ahová csak lehet, a hadiárvákat kell behelyezni. Folyamatban van az országban a B-listázás. Az elbocsátott, B-listára tett altiszteik helyébe, ahová csak lehet, mindenhová hazatérőket, hadirokkantakat, de ha mód adatik rá, ahol megfelel a hadiözvegy, oda még a hadiözvegyeket is be kell helyezni, be kell állítani. (Levay Zoltán (msz): A mozikba, a mozikba! A pártok tegyék be!) Ugyancsak az államosított vállalatoknál, üzemeknél, de a magánvállalatoknál is tegyék kötelezővé, hogy a hazatérő hadifoglyokat, a rokkantakat, özvegyeket és árvákat részesítsék előnyben azokkal szemben, (Kováts László (msz): A párttagokkal szemben!), akik soha nem voltak katonák, soha nem voltak háborúban és így nem tudják, mit jelent az, szén" vedni a lövészárokban féléven keresztül és szenvedni hadifogságban éveken keresztül, vagy mit jelent itthon szenvedni egy özvegynek vagy itthon szenvedni egy családanyának kenyérkereső, támasz nélkül. (Lévay Zoltán (msz): Van erre rendelet, csak nem tartják be!) Kérdezem, tett-e már valamit vagy gondolt-e a népjóléti miniszter úr arra, hogy készíteni kellene egy átfogó tervet ezeknek az embereknek, ezeknek az agyonsanyargatott szerencsétleneknek érdekében, olyant, amelylyel segíteni lehet rajtuk? Mert ami edidig történt, az a falvakban és a városokban csak olyan segítség volt, amelyet maga a társadalom indított el, mégpedig — több helyen tapasztaltuk — felszántották a rokkant földjét, megkapálták a kukoricáját, learatták a hadiözvegynek vagy a harcbavonultak hozzátartozóinaki búzáját, ez azonban csak a falvak kezdeményezéséből történt. Ezzel kapcsolatban fel kell vetnem azt a gondolatot is, hogy hadigondózó közösséget kellene felállítani minden faluban és városban, hogy ezt a terhet mégis ne maga az állam viselje. A két háború között kiadott rendeleteket és alkotott törvényeiket, amelyek erre vonatkoznak és ma is érvényben vanaak, át kell vizsgálni, azoknak a törvényeknek Ós rendfeleteknek pedig, amelyek demoikratikusak, érvényt kell szerezni; mindezt azért bogy lássák végre ezek a szerencsétlenek, lássák ezek a nagyon sok szenvedésen átesett rokkantak, hadifogságból hazatérőik! és hozzátartozóik, hogy mind a kormány, mind maga a magyar társadalom, maga az ország szegénységében is mindent megtesz az érdekükben, amit csak meg tud tenni, hogy bebizonyítsa: igenis, a magyar köztársaságnak ezek nem kitagadott gyermekei, hanem édesfiai, akikről mindnyájunknak kötelességünk gondoskodni. (Helyeslés a kisgazdapart és a szabadságpárt soraiban.) Elnök: A képviselő úr interpellációját a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ II. évi július hó 24-én, szerdán, 354 nemzetgyűlés kiadja a honvédelmi és a népjóléti miniszter úrnak. Következnék Hompola Mihály képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A képviselő ^úr interpellációja törlését.kérte. Méltóztatnak tudomásul venni? (Igen!) A nemzetgyűlés az interpelláció törlését tudomásul veszi. Következik Nyirjessy Sándor képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék iaz interpelláció szövegét felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a tanulóifjúság védelme tárgyában: Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, hogy a tanulóifjúság ellen irányuló támadásoktól az iskolákat hatályosan megvédje?« Elnök: Az interpelláló képviselő úr köretkezik. . ~ Nyirjesèy Sándor (kg): T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy ennek a nemzetgyűlésnek minden törekvése, amit a demokratikus államrend kialakítása és megszilárdítása érdekében kifejt, hiábavaló fáradozás lenne akkor, ha nem sikerülne a széles néprétegek körébe átültetni, azok körében tudatosítani és a jövendő nemzedék számára — mint egyedül helyes életformát — maradéktalanul állandóvá tenni és megszerettetni a demokráciát és a demokráciának minden egyes velejáróját. Hiába alkotja meg a nemzetgyűlés az állami élét nyugodt kormányzásához szükséges törvényeket, hiába törekszik az államhatalom az e törvények végrehajtásához szükségesi rendeletek demokratikus foganatosítására, ha nem tudja sem a nemzetgyűlés, sem az államhatalom életrekelteni és biztosítani azt a végrehajtó hatalmat, amelynek működése és munkája a széles néprétegek előtt a legélénkebben figyelt és a legnagyobb mértékben bírált. Ha a végrehajtó hatalom bármelyik szerve rosszul működik, ez éppen elégséges lehet ahhoz, hogy az igazságosságba és az emberi szabadságjogokba vetett bizalmat a legteljesebb mértékben bizalmatlanság váltsa fel, különösen olyan helyzetben, mint amilyen nehéz gazdasági, társadalmi és politikai helyzetben él a magyar nemzet ma. Elismerem, hogíy lamikor állami életünket egészen új alapokra kellett fektetni, nem sikerülhetett ilyen rövid idő alatt közigazgatási gépezetünk zökkenőmen'tes járását biztosítani, de amilyen hiba lenne ezt el nem ismerni, éppen olyan dőreség lenne minden jóravaló törekvést eleve megellenezni, talán csak azért, mert a kifogásolt intézmények egyike ^ vagy másika nem is annyira a magyar állami életnek, mint inka

1 < ^yik vagy másik politikai pártnak a tulaj uo .. önmagunkat ámítanánk, ha ezekkel az intézményekkel kapcsolatban méltatlankodásainkat örökösen azzal igyekeznénk elhallgattatni, hoigy ez az intézmény még gyermekcipőben jár. Különösen dőreség lenne ez akkor, — aminthogy dőreség lenne a rosszgyermekekkel szemben is a szükséges fegyelmi eszközök alkalmazásának elmulasztása —- amikor az már egészen és minden körülmények között indokolttá válik. En ennek az időnek az elérkezését látom s éppen ezért teszem szóvá a végrehajtó hatalom egyes szerveinek éppen a tanulóifjúsággal, tehát a jövő magyar nemzedékkel szemben elkövetett és a nemzet nagy többsége által 23