Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-31
23 A nemzetgyűlés 31. ülése 1946. évi május hó 10-én, pénteken. 24 szociáldemokratapárt él 1 azzal a politikai Önzéssel, hogy Elnök Űr előtt lelkét külön is kitárja. Nemcsak 1918 októberében, de már évekkel előbb Elnök Ur volt az a politikai fenomén, aki megmutatta nekünk, milyen a szárnyalása és ragyogása a demokráciáért és a szociális felemelkedésért való küzdelemnek, ha olyan hősei támadnak, mint amilyen Elnök Ür. Elnök Űr! A magyar szociáldemokrácia koalícióképessége ma már elismert; de amikor Elnök Űr egy emberöltővel ezelőtt lépett velünk, szociáldemokratákkal' politikai szövetségre, akkor ez a lépés az első nagy elvi győzelme volt a demokratikus politikának Magyarországon. (Elénk taps.) A dolgozó osztályok és a haladó értelmiség politikai összefogása ma már a magyar kormányzati politika gyakorlata, de Ön volt, Elnök Űr, aki több mint 30 évvel ezelőtt nagynevű elvtársával, néhai Jmsth Gyulával együtt ezt az elméletet a politikai gyakorlat útjára elindította. Elő koronatanuja akarok lenni itt ma annak, hogy Elnök Űr a hírhedt Vyx-jegyzékben 5 alakot 'öltött külpoplitikai katasztrófánk bekövetkezése előtt legalább egy évtizeddel, tehát igazán idejekorán, nemcsak a parlamentben, de munkásgyűléseken is a Habsburg és németbirodalmi s vészes imperializmussal szemben az úgynevezett entente^barát politikát hirdette. Ön volt, Elnök Ur, aki 1919-ben tüneményes politikai megérzéssel a Szovjet történekni jelentőségére irányította rá a, magyar munkásság figyelmét is. Koronatanujia kívánok lenni, hogy ön már 1917 7 ben nem restéit feljárni az akkor még lenézett és üldözött Népszava szerkesztőségébe (Lelkes taps a szociáldemokrata, és a kommunistapárton s « kisgazdapárt soraiban is), hogy bátorítást adjon Garamig Ernőnek, Kunfi Zsigmondnak és a > többieknek, a magyar szocialista; publicisztika kiváló férfiainak. Koronatanuja vagyok,, hogy Ön, Elnök Űr, 1919 februárjában, ezekben a szörnyű, vészes napokban, akikor már mint államfő, belépést kért és kapott egyik történelmi nevezetességű pártváksztmányi ülésünkre, mert egyik tragikusan nehéz elhatározásunkat az ön akkori példátlan presztizsével kívánta számunkra és az ország érdekében elősegíteni és sikeresebbé tenni. A szociáldemokrata munkásság már nem egy hatalmasságoit kényszerített különböző előjogokról való lemondásra. De amikor Elnök; Űr hatalmas privilégiumokat letett a haza, a magyar nép oltárára, akkor ez még olyan egyedülálló ragyogó gesztus volt, amelynek példamutatás okából igenis a magyar politikai tankönyvekben helyeit fogunk biztosítani. (Élénk taps.) Amikor Elnök Űr száműzetésbe kényszerült, az itthonmanadt magyar szocialista munkásság nagy forradalmi élmlényével, forradalmi dactól elteltem, önt is nagy szívébe zárta és egyetlen - pillanatig nem tántorodott meg abban a hitében, hogy a magyar jövő neki és Elnök Urnák is fényes igazságot és elégtételt fog szolgáltatni. A magyar munkásosztálynak a szociáldemokrata pártban szervezett része ezentúl is minden nagyobb győzelmét . Elnök Ür nevével fogja összekapcsolni, s valahányszor a magyar szociáldemokrácia seregei a nagy végső célokért menetelni fognak, a legszebb/ zászlóinkon nagy előlharcosaink nevei mellett Károlyi Mihály neve is fog világítani. (Hosszantartó lelkes taps.) Elnök: Veres Péter képviselő urat illeti a szó. Veres Péter (pp) : Elnök Ür! A Nemzeti Parasztpárt, az Országos Földbirtokrendező Tanács, a niépi írók és annak a parasztságnak nevében, amelynek Ön csak a saját földjét, de mi az egész magyar nagybirtok földjét felosztottuk, üdvözlöm Önt, a magyar nemzetgyűlés színe előtt (Élénk taps.) Találkozásunk nem mostani keletű, bár személyesen most látjuk először egymást. Az 1910-es évekfben, amikor mint .ifjú 48-as gyerek a neveket kezdtem figyelni, akik a magyar életben már tényezők voltak, Károlyi Mihály nevéhez tapad az első politikai emiékem: a Tisza Istvánnal való harcok. A másik nagy emlékem 1918 őszéről való, amikor az olasz frontról vergődtünk hazafelé, éhesen, rongyostan és amikör Cormonsnál az első újság a kezünkbe került, ae alít benne, hogy Magyarország miniszterelnöke Károlyi MiJhály. (Lelkes taps.) A harmadik mostani személyes találkozás. Szavakkal elmondani a meghatodottságot és azt az örömöt, hogy ezt megierhettük, nem lehet. Ezért csak annyit mondóik, a jó Isten tartsa meg Károlyi Mihályt es kedves Feleségét (Hosszantartó lelkes tiwps.), hogy velünk együtt láthassa, mire megyén ez az árva nép a most megkapott földdel es szabadsággal. (Hosszantartó nagy taps a Haz minden oléMán.) Elnök: Szólásra következik Nagy Vince kéüvisGlő ui% " Nagy Vince (pk): Elnök Ür! A pártonkívüli képviselők csoportja nevében szólalok fel és üdvözlöm Önt szívem melegével. Harminc évvel ezelőtt, 1916-ban ezeknek a baloldali soroknak az élén ült Ön. mint a Károlyi-párt elnöke. Olyan alvezérei voltak!, mint Justh Gyula, Batthyányi Tivadar. Holló Lajos, Lovászy Márton. Valamennyien a történelemnek ma már fémjelzett (alakjai. Mint legfiatalabb képviselő kerültem oda az Ön pártjába. Mint pártonkívüli függetlenségi képviselő jöttem be 1916-ban és egypárhavi parlamenti figyelés után szívem ^teljes melegével és meggyőződésem őszinteségével csatlakoztam Önhöz. Földet, jogot és kenyeret! — ez volt a Karolyi-párt jelszava. Ellenzéki párt voltunk, de 1918 október 31-én lehuHtiak^ a láncok a magyar nemzetnek, a magyar népnek a kezéről és a vágóhídra hurcolt,, német zsoldban szolgáló magyar nemzet végre sziabad lett és november 16-án ennek a palotának kupolatermében kikiáltotta a köztársaságot és Önt vallotta vezérének. Ugyanebben a teremben zajlott le' az a jelenet is, amikor a Horthy-korszaknak, Bethlennek kormánya jneg akarta önt gyalázni a hazaárulási per megindításával; 6 meg is tette azért, mert ki akarta küszöbölni az Ön nemes alakját, az Ön nevét a miagyar nép megbecsüléséből, de azonkívül hatalmas, vagyonának elkobzásával lehetetlenné iakarta tenni, hogy Ön az anyagi javaknak nem a slaját javária, hanem a magyar nép javára való felhasználásával egyrészről befejezze a földosztást, másrészről pedig ingó javaival széleskörű propagandát indíthasson akár külföldről is árra* hogy a magyar nép leráz-