Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-31
25 A nemzetgyűlés 31. ülése IM hassa a Horljhy-féle ellenforradalmi rendszert. És akkor, 1926-ban Bethleniekkel szemben bátor voltam egy kis párt, a hattagú Kossuth-párt élén önmagiam és volt minisztertársaim ellen vád alá helyezési indítványt tenni. Kértem parlamenti bíróság felállítása^ azért, hogy Károlyi Mihálynak és munkatársainak tisztessége és becsülete felett ne az ő bíróságuk döntsön, íamelyröl tudtuk, hogy szolgai módon azt mondja ki, amit Bethlen és Horthy Miklós megrendel, hanem egy parlamenti bíróság vizsgálja ki a dolgokat; meg voltam győződve róla, hogy az a bíróság majd igazolja és felmenti Önt és munkatársait. Ekkor a reakciós többség vezére, Bethlen István kénytelen volt felállani és ezt mondani: ellenzem az indítvány megszavazását, tessék elvetni az indítványt. Emellett az indítvány mellett csak az én pártom és szociáldemokrata képviselőibarátaim szavaztak; a kisebbségi szavazatokkal szemben elvetették a mi rehabilitációnkkal végződhető indítványt» Elnök Űr! Én nemcsak a mostani pártonkívüli csoportom, hanem a parlamenten kívül álló októbrista barátaim nevében is mély tiszteléttel és szeretettel üdvözlőim önt azok nevében, akikhez polgárok, munkások és parasztok is tartoznak, afcák huszonhét éven__át hűek maradtak az Ön személyéihez és az Ön által képviselt elvekhez is. Kérem a jó Istent,, hogy az Önnel üldöztetésében és harcaiban hűségesein kitartó feleségét és minden családtagját áraszsza el minden áldásával. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Adja megérni Önnek azt, hogy ez a demokrácia, amelynek valamenynyien hívei vagyunk,^ meggyökeresedjék, megerősödjék és megtisztíthassa magát ellenfeleitől és a belső salaktól is. Adja Isten, hogy Ön megérhesse, hogy ez a nemzet egy tiszta demokráciában mint szabad, független ország élhessen, Ön pedig felhasználhassa nemcsak tudását, hanem nagy összeköttetéseit is és megérhesse azt,, hogy ez a nemzet megbecsült, méltó tagja legyen a demokratikus nemzetek szövetségének. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. — Károlyi Mihály az elhangzott beszédek mindegyike után kézfogással köszönte meg az üdvözlést az előadói emelvényről helyükre siető szónokoknak.) Elnök: Károlyi Mihály képviselő úr kíván szólni. Károlyi Mihálly: T. Házi (Hosszantartó, lelkes éljenzés- A képviselők felállva, percekig tapsolnak.) Bocsánatot kérek, hogy a régi megszólítást használom, hiszen ma nemzetgyűlés van; ez részemről csak egy rossz szokás. T. Nemzetgyűlés! Mélyen t. Elmek Űr! T. Miniszterelnök Űr! Bevallom; sokáig mármár azt hittem,, hogy én is szaporítani fogom azoknak számát, akiknek eszméi csak haláluk, után diadalmaskodnak. Én azonban, úgy látszik, szerencsés csillagzat alatt születtem, mert megértem, hogy eszméim még életemben teljesüljenek. Megéltem azt, hogy Magyarországból ismét demokratikus köztársaság lett, hogy Magyarország száimára nyitva áll az út a demokrácia kiépítésére, a progresszív köztársaság telítésére. Ez természetesen nagy öröm és a mai nap nagy nap számomra- (Taps.) Én ma azért jöttem ide, hogy megköszönjem a magyar népnek,, hogy a nemzetgyűlésen keresztül, engem Oly nagy megtiszteltetésben részesített 1946 február 14-én. Ez nem felmentő ítélet volt, mert a magyar nép nem hitte azt, hogy én elárultam őt; tudta, hogy én nem vagyok az ellen6. évi május hó 10-én, pénteken. 26 sége, sőt legjobb barátja vagyok. Én ellensége voltam az úri osztálynak és azt az úri osztályt a magyar nép elmarasztalta. (Élénk taps.) Amikor ezt . megköszönöm, egyúttal meg kell mondanom, Ihogy ezt a megtiszteltetést nem fogadhatom el egyedül * a magam számára. Ügy érzem és úgy hiszem, hogy azokra is kiterjed ez a nagy megtiszteltetés,, akik velem együtt formálták azt a koalíciós kori mányt, amely 1918 október 31-én megalakultEnnek a koalíciónak nemcsak az volt az érdeme, hogy olyan progranumot dolgozott ki és olyan programúinak volt ^képviselője, amely még ma is élő programúi és amelyet átvett az új demokratikus magyar köztársaság, hanem érdeme volt az is, hogy olyan erkölcsi színvonalat mutatott, olyan erkölcsi tisztasággal lépett fel, amely azt hiszem, mindenkor példás marad. Ezért 'természetesen nemcsak engem illet az elismerés, mert hiszen magam nem tudtam volna ezt a tisztaságot, ezt a puritánságot megvalósítani, hanem kellettek hozzá munkatársaim is. Ezért én nemcsak hálával, de büszkeséggel is nézek vissza* Októberre. És most talán olyat fogok mondani, ami meg fogja lepni önöket. Karl Marx egyszer azt mondta, hogy ő nem marxista. Hát én azt mondjam Károlyiról, hogy Károlyi többé nem károlyista? (Elénk taps a kommunistapárt- és a szociáldemőkratapárt oldalán.) Nekem van egy retrospektiv, visszamenő szolidaritási érzésem Októberrel. Októbrista kollégáimmal szolidárisnak érzem magam visszamenőleg. Hiszen mindenki tudja, hogy - mi azután emigrációba kerültünk és ott f ejN lődött ki tulajdonképpen valójában az a differenciálódás, amely rendszerint megtörténik az emigrációban. Az emigrációnak ugyanis nagyon-nagyon sok rossz oldala van. de van egy jó oldala, hogy ott az emberek teljesen szabadén beszélnek, sőt mondhatnám, tűlszabadon beszélnek. Mindenki felveszi azt a vonalat,- amelyet helyesnek tart és nincs megkötve; nincsenek senkinek politikai konsziderációi, hanem mindenki megy a saját útján. Ebben a hosszú emigrációban lassan kifejlődött a különbözőség attól az Októbertől, amelynek én voltam a megteremtője. Bennem magamban is megtörtént ez a különböztetés. Az idő halad és én nem álltaim meg. (Nagy taps.) Az idővel! haladtam, akartam és akarok is haladni; (Hosszantartó viharos taps a Ház minden oldalán.) öreg létemre fiatal akarok maradni. Fiatal akarok maradni szellemben, fiatal akarok maradni a politikában. Ez a folyamatos differenciálódás, amely bekövetkezett, néha elválasztott minket s ez a válás olykor egészen a keserűségig ment. Néha ismét találkoztunk. Mindenesetre azonban a különbség, a főok, ami ezt a differenciálódást kiváltotta, mindig Szovjetország megítélése körül forgott. En az Oroszország felé való orientációnak voltam i és vagyok híve. (Nagy taps, különösen a kommunistapárton.) Bölöni György kedves barátom, 7 aki jelenleg képviselőtársam is, megmondhatója annak, hogy ezek a súrlódások, ezek a vajúdások milyen sokáig tartottak. Az ellentét inkább az optimizmus és a pesszimizmus tekintetében nyilvánult meg. Amíg én optimista voltam és maradtam — és ma is az vagyok, — addig társaim egy része pessziimizimussal, kétkedve nézte Szovjetoroszország fejlődését és nem I hitt abban, hogy ez a nép képes lesz azt a telI iesítményt produkálni, amit produkált. Én
