Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-38

269 A nemzetgyűlés 38. ülése tarjánban 79,420.000 tonna, Borsod területén pedig 181,820.000 tonna. Lignitkészletünkből Várpalotán van 15,000.000 tonna, Mátra, Gyöngyös és Hatvan vidékén pedig 8,500.000 tonna. Ez a három csoport összesen 666,720.000 tonnát tesz ki, ami — mint az indokolás nagyon helyesen mondija — maximálisan 100—120 észtendőre elegendő. Akkor azután szénkészletünk, Magyarországnak ez a nagyon fontos energiakészlete is teljesen kifogy. Éppen ebből a szempontból tartom rendkívül fontosnak ezt a törvényjavaslatot és azért fogadom el, mert kevés a szénenergiánk, tehát az államnak rendkívül tervszerűen és okszerűen kell a jövőben gazdálkodnia és be kell szüntetnie a kapitalisták által eddig végzett rablógazdálkodást. Két ellentétes feladatot kell a magyar államnak megoldania a szénbányászattal kapcsolatosan. Először is hangsúlyozom, összhangban többi energiakészleteinkkel és forrásainkkal, — mert éneikül mindebből káosz fog származni és sem szén, sem egyéb energia nem lesz komoly mennyiségben egyik termelési águnk részére sem — tervszerűen annyi szenet kell kitermelnie, amennyit nem tud pótolni a külföldi behozatal által, de^ viszont takarékoskodnia kell a szénnel a másik oldalon, mert nincs elegendő szenünk. Ezt a feladatot szerintem a magyar állam csak központi irányítással, szakemberekkel, szakmunkásokkal tudja megoldani. A másik rendkívül fontos szempont a következő. Az állam kezébe kerül 400—500 millió tonna barnaszén és lignit. Jól tudják a bányászok és más szakemberek, hogy a barnaszén és a lignit rossz szén, nein alkalmas komoly ipari célokra vagy háztartási célra. Mint az előbb voltam bátor említeni, a pécsi kőszénbánya nem a miénk. A legtöbb szintén nem, a Salgó nagy része szintén hem a miénk. Mi tehát a teendőnk, mi a teendője a magyar államnak. Errenézve szerettem volna az indokolásban komoly szakemberek által kidolgozott terveket látni. Akármilyen áldozatába kerül ez a magyar nemzetnek és az államnak, vállalnia kell, mert vállalnia szükséges, éppen iparunk és munkásságunk szempontjából, hogy fel kell állítani mindenfelé, ahogyan mar megvolt Várpalotán, de lebombázták, széndehidráló, szénnemesítő üzemeket. Tudom, nagyon sok pénzbe kerül, ezt koncedálom, nagy áldozatba kerül, de ha ezt a racionalizálást a magyar állam nem fogja végrehajtani, akkor bekövetkezik az, hogy a szénbányákra rettenetesen rá fogunk fizetni, tehát az állam nem éri el cél* ját, az ipari üzemek és a fogyasztás is szén nélkül maradnak. Ez a kérdés: a szénbányák és az egész energiagazdálkodás kérdése, nem új dolog. Ezeket én nem magamtól találtam ki, mindez fél van dolgozva ragyogó szakmunkákban, mégpedig Magyarország minden energiaforrása, energiakészlete tekintetében. Kacionalizálási tervek vannak arranézve, hogyan és mint kell csinálni a dolgokat. Kérem azokat, akik az államhatalom részéről szakszerűen es hivatalosan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, ne restéijék ezeket a munkákat kézbevenni, a szakértő mérnököket rendeljék be és vegyék ténvlear kézbe az energiagazdálkodás köznonti vezetését és irányítását. (Gúnyos közbeszólás a pártonkívüliek soraiban: Azok reakciósok! — Zaj.) évi május hó 24-én, pénteken. 270 Amikor ezzel a törvényjavaslattal foglalkozunk, meg kellene^ gondolnunk azt is, — nem tudom, az előadó úr gondolt-e erre a szénbányák államosítására vonatkozó javaslattal kapcsolatban — hogy a javaslat 4. $-ában benne van az is, hogy mi átvesszük a bányavillamoscentrálékat és fel van sorolva taxatíve, melyeket vesszük át és államosítjuk. Közben jött a jegyzék, amely szerint a külföldi állampolgárok tulajdonát képező javakat nem lehet államosítani. Ha bennhagyjuk magában a törvényjavaslatban, hogy ezeket államosítjuk, bár a 27. § azt mondja: kivéve a külföldi államok javait, akkor ebből káosz, zavar keletkezik. Szerettem volna tehát, ha még ennek a javaslatnak részletes tárgyalása során ezeket a kérdéseket leszögeznénk és tisztáznánk, hogy mi a megállapodás ezekre a külföldi hatalmak állampolgárainak tulajdonát képező értékekre nézve. Tiszta képet kell tehát kapnunk, t. Nemzetgyűlés, hiszen megtörténhetik az, hogy mondjuk, a nagybátonyi centrálét államosítjuk, a magán- és közhálózattal egyetemben, ami szükséges és helyes, de 50 százalék tartozik az angol érdekeltséghez, 50 százalék pedig idetartozik. Ezekben kellett volna valami rendet teremteni, mielőtt idejövünk a nemzetgyűlés elé ezzel a kérdéssel, hogy mi a megállapodás, előzetesen le kellett volna tárgyalni ezeket a dolgokat. En nem adok igazat azoknak, akik azt mondják, hogy nem kapunk tőkét, ha államosítunk. Ez mesebeszéd. Az állam van olyan jó bonitású, mint a magánvállalatok. Ha itt rendes gesztióval mennek a dolgok, szent meggyőződésem, hogy a tőke mindig fog elhelyezkedést keresni. Ha kölcsönt vesz fel a magyar állam, megfizeti annak a kamatját, de nem kell profitot fizetni, de ha magántőkéről van szó, ez a kamaton kívül a profitot is lenyeli. A villamoscentrálék kérdésével is foglalkoznunk kell, mert ezek a törvényjavaslat 4. §*a szerint államosított bányacentrálék majdnem 50 százalékát teszik ki Magyarország öszszes centráléinak és villamoshálózatának. Ne maradjon tehát itt az a látszat, hogy a 4. § szerint államosítjuk, amikor végeredményben nem tudjuk államosítani, hanem csak egy részét tudjuk államosítani. Csak egy példát hozok fel. A pécsi szénbányában lévő centrale is teljesen szovjet tulajdont fog képezni, illetőleg képez máris. Mégis, a 4. § szerint államosítjuk. Bocsánatot kérek, én nem államosíthatom azt, amiről a limine tudom azt, hogy nem az enyém. T. Nemzetgyűlés! Nagyon szerettem volna, ha most, amikor az első lépést tesszük meg az energiaforrások és készletek államosítása felé, a miniszter úr, illetőleg referensed csatoltak volna nekünk a javaslathoz egy energiagazdálkodási statisztikát és energiagazdálkodási tervet, összhangban a többi energiaforrásunkkal és készleteinkkel, hogy mindenki tisztán lássa azt, hogy mi felé megyünk, hogyan állunk és mindenki fel tudjon készülni erre a kampányra, erre a harcra. Sajnos, ez nem történt meg, így azután meglehetősen hiányos az egész indokolás. Azért mondoni ezt, mert jelen van az előadó úr, jelen vannak a referens urak és nagyon szeretném, ha ezt pótolnák, hogy tiszta képet tudjon kapni a külföld és a belföld is ennek a javaslatnak célja tekintetében. T. Nemzetgyűlés! A kártalanítás kérdéséről volt szó. Többen felvetettféík ezt, köztük