Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-38
263 A nemzetgyűlés 38. ülése 1946. zony szónkészleteink és szénbányáink tekintélyes része nem fog államosíttatni, mert nem lehet államosítani. így a pécsi szénbánya — egyetlen hatalmas, igazi értékünket jelentik ezek a feketekőszénbányák — nem államosítható, mert mint osztrák vagyon, szovjet érdekeltségbe tartozik és nem tartozik hozzánk. Ugyanígy állunk a borsodi bányák tekintélyes részével, amely, — amint az indokolás, illetve a hozzáfűzött melléklet mondja —, amerikai érdekeltségbe tartozik, és ugyanígy állunk az edelényi stb. bányákkal. Nem is lehet tehát ezt a kérdést most tisztázni teljes mértékben. Ha pedig ez a helyzet, hogy tökéletesen nem tudunk államosítani, mert nem tehetjük meg, akkor azt, hogy egyeduralmat nyertünk a szénbányászat államosításával, ne vegyük be az indokolásba, mert ez komolytalan, T. Nemzetgyűlés! Az indokolás negyedik érve a foglalkoztatott tömegek egyenlő elbánása. Nagyon helyes az egyenlő elbánás, de szerény álláspontom szerint ennek a törvénynek a célja nemcsak az kell, hogy legyen, hogy egyenlően bánjunk a foglalkoztatott tömegekkel, hanem az is, hogy a foglalkoztatott tömegeknek, vagyis a munkásságnak kizsákmányolását egyszersmindenkorra kizárjuk. Ha azt mondom, hogy egyenlő elbánást biztosítok, ettől még igen könnyen kizsákmányolhatom a munkásságot. Azt kell leszögeznünk egy ilyen államiszocialista, vagy államkapitalista javaslatnál, hogy igenis gátoltassék meg a jövőben a szénbányászatban dolgozó munkásságnak, akár az államkapitalizmus, akár más által való kizsákmányolása. T. Nemzetgyűlés! Felhívom t. képviselőtársaim figyelmét a javaslat mellékletére, amely most is bizonyos gyanút fog kelteni a bányamunkásság körében, amely nagy áldozatot hozott és hoz most, amikor e javaslat mellé áll. A melléklet ugyanis megállapítja, hogy 1936-ban egy vájár napibére 6 aranypengő volt, most pedig egy vájár kénytelen napi 200.000 adópengőért dolgozni, ami megfelel napi 4 milliárd pengőnek; 1936-ban tehát egy dollárt és 10 centet keresett egy vájár, ma pedig keres egynegyed dollárt vagy még egyharmad dollárt sem. Egy rendes bányamunkás az indokolás iszerint 1936-ban 4 P 80 fillért keresett, m>ost pedig keres 150.000 adópengőt, tehát egynegyed részét keresi ma a bányamunkás annak, amit keresett 1936-ban. A bányamunkásság tehát igenis nagy áldozatot hoz ma, amikor ilyen körülmények között folytatja a szénosatát azért, hogy az országot el tudja látni szénnel. Nekünk akkor, amikor itt szónokolunk arról, hogy a bányamunkásságon segíteni akarunk, vigyáznunk kell arra, hogy ne 200.000 adópengő javadalmazást kapjon — miként az indokolás mondja —-, hanem, ha nem i s kapja meg békebeli járandóságát, legalább annak 50—60 százalékát megkaphassa. (Ivanics István (szd): Azóta sajnos, történt egy és más a világban!) T. képviselőtársamnak igaza van, a tőke azonban ma is úgy keres, mint a békében, a gyáripar éppen úgy keres» mint a bekében. Az önök által ellenőrzött gyáripari üzemekiben a védővámmal és a kartelszámmal szorozzák meg a milliókat, és zsebrevágiák a nagy profitot ma is éppen úgy, mint a békében. (Ügy van! a pártonkív Hiteknél. — Zaj.) évi május hó 24-én, pénteken. 2ti* T. Nemzetgyűlés! Már kifejtettem és még ki fogom fejteni, hogy feltétlenül szükség van erre a törvényre a haiza érdiekében, azért, hogy az ipari munkásság, amely eddig mellőzve volt, el volt nyomva, mérnökeivel karöltve átvegye ezt a fontos energiagazdálkodási ágat és a maguk aktivitásával, tudásával naggyátegye, amennyire lehet, e hazában a szénbányászatot. Meg kell azonban mondanom őszintén, hogy mi magyarok a múltban tett tapasztalatok alapján az állammal szemben abszolút averzió" val viseltetünk. Mi magyarok, munkások és parasztok ebben a hazában a magyar államkormányzattól & múltban osak rúgást, ütést, kizsákmányolást és mellőzést kaptunk. Most, midőn egy államkapitalista javaslatot szavazunk meg, le kell szegeznem, hogy ennek c&ák akkor lesz értelme és sikere a szénbányászat, a munkásság és a fogyasztás körében, ha. az államkapitalizmust leegyszerűsítjük, ha leegyszerűsítsük ezt a behemót állami apparátust és berendezkedést, amely nagyjából ma is ugyanaz, mint a grófok, bárók, hercegek és bankárok uralkodásának korszakában volt és olyan egyszerűvé tesszük, mint amilyen egyszerű a bányamunkások, parasztok, tisztviselők élete ebben az országban. Ha fenntartjuk ezt a behemót apparátust és berendezkedést, akkor felemelhetjük még a szem védővámját és hozhatunk még 10 százalékos széngazdálkodási járulékot meg dupla adópengőt ebben az •országban, s az utak és csatornák vajjal és mézzel folyhatnának, ez sem volna elég, mert mindez szétfolyik a rengeteg csatornán, amely megeszi ezeket a bevételeket. (Babody János (kg): Nem elég a cégtáblaváltozás, rendszerváltozás is kell!) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezekután rátérjek Halter képviselőtársaimnak arra a megjegyzésére, hogy a tőkére szükség van. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, nincs közöttünk közgazdaságilag gondolkodó ember, aki azt mondaná, hogy a tőkére nincs szükség. (Egy hang a szociáldemokratapárton'. A tőkésre nincs szükség!) A tőkére szükségük van a kommunistáknak éppúgy, mint a nem kommunistáknak, mert a modern komplikált társaidalmi és gazdasági renidiben a tőke előlegez a munkának. Egy primitiv gazdasági rendben, a Fokföldön vagy valahol egy szigeten, lehet tőkét kitermelnie a munkásnak munkájával, az mind az övé, de egy ilyen komplikált gazdiasági rendben tőke nélkül gazdálkodni nem lehet Látjuk a mi esetünket összeomlottunk, kifoszitottak bennünket, úgyszólván semmi tőke nem maradt az országban, de be kellett indítanunk a gyári üzemeket, a bányaüzemeket Mi történt 1 ? (Justus Pál (szid): Hol voltak a kapitalisták akkor!) Sehol, t képviselőtársam! (Justus Pál (szd): Na latjai) IgJváltunk valamennyien, — tehát a dolgozó magyar nép — a kapitalisták adófizetőjévé, .akik most megint kezdienek dominálni, t. képviselőtársaim. A pusztulás után ugyanis, mivel tőle nem volt az országban, mi történt? Pénzügyi és gazdasági kormányzatunk egyszerűen nyomta a bankjegyeket és odaadta a, gyáraknak, a bányáknak és minden' üzemnek. Velünk, adófizetőkkel, a munkássággal, a parasztsággal, a fogyasztótársaidialommal fizettette ezt meg. Az államnak 1 tehát szüksége volt tökére, hogy odaadija a gyáraknak, az üzemeknek, hogy munkájukat meg tudják indítani. (Jus-
