Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-38

265 A nemzetgyűlés 38. ülése 1946, tus Pál (szd): Ezért kell államosítani 1) A különbség csak az volt, hogy ezt a tőkét mi fizettük meg. Nem a tőkések fizettek, ellenben a tőkések ma is spekulálnak azzal a pénzzel, amelyeit adófilléreinkből kaptak és húszmilliós szorzószámot alkalmaznak a békebeli árakkal kapcsolatban, hozzászámítva a védővámot és kartelszámot. (Egy hang a kis gazdapárt mi: Átalakult dollárrá!) ö5 T. Nemzetgyűlés! A tőke nem volna baj. A tőkénél a profit a baj, amint ezt a szocialista tanok pontosan leszögezik és megállapítják. Ezért csak arra vagyok bátor alludálni. hogy nincs igaza képviselőtársamnak abban, hogy a szénbányszaton, illetőleg a szén eladási árán kerestek a tőkések. Dehogy! Ha önök megnézik a statisztikát, akkor látják, hogy métermázsánként 15—18 fillért kerestek. Nem ebben állott a nagytőke keresete, hanem abban, hogy szénbányáink 80 százaiéba kéthárom nagybank érdekkörébe tartozott. Egyik részük a Kereskedelmi Bank, a másik a Hitelbank érdekcsoportjába tartozott. A tőkések lefoglalva tartották az ország szénibányaterületeit, mégpedig zárt kutatványi jogaik által. Az történt, hogy nem mindenütt, csak itt-ott bontották meg a bányákat, a bányáknak csak egy részét bontották meg és így keveset termeltek, de hatalmuknál fogva, amelyet a tőiké biztosított számukra és összeköttetéseiknél fogva hatalmas védővámokat emeltek a külföldi szénbehozatal elé. Ha méltóztatnak megnézni a vámtarifát, az 1924 :V. tc.-ünket, látják, hogy minden métermázsán van 6 aranykorona, plusz 2 aranykorona, plusz 3 aranykorona vám, úgyhogy a tőkések páholyban ülvén, könnyen tudtak játszani, nem kellett sokat termelniök és ami keveset termeltek, drágán adták el a magyar nemzetnek, a magyar népnek. Lefoglalva tartották szénkincseinket és azt csinálták, hogy a föld méhében levő szénkincseket részvényekké váltották fel. A nagytőke egyszerűen azt mondotta, hogy a föld méhében levő kincsek, amelyeket az Isten adott minden ember számára, tehát mindenki tulajdona

; az övéi s részvényekre váltotta át őket. a részvényeket bevezette a tőzsdére és a tőzsdén spekulált ezekkel a részvényekkel Ez a két nagybanik irányította egész magyar szénbányászatunk tőzsdei spekulációját és ezzel naponkint, sőt óránkint annyi kincset szereztek, mint amennyit a 36.000 bányamunkás egyesztendei 'kemény, komoly munkával nem tudott keresni. (Egy hang a Pártonkívüliek soraiban: — Így kell a kulisszák mögé tekinteni!) T. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok csak egypár példát felhozni. Itt van például a Kőszénrészvény. 1935-ben egy részvény ára 28^70 oengő volt, már egy évvel később, amikor egy kis konjunktúra jött, egy részvény ára 556 oengő, tehát az emelkedés egy esztendő alatt 555:2 százalék. A Salgótarjáni Kőszénbányának 910.000 részvénye volt. 1935-ben 28-70 pengő volt egy részvény ára, egy évvel később már 60*45 pengő volt. A Rima-részvény 52*25 pengő volt 1935-ben, 1936-ban már 113 penlgő. T. Nemzetgyűlés! Miért emelkedtek olyan borzalmasan évről-évre a szénbányarészvények értékei? Talán azért, mert a bányákba gépeket állítottak be, ott több tárnát nyitottak, vagy több más dolgot építettekí Nem, hanem azért, mert a magyar nép szaporodott, a magyar kultúra, technika, civilizáció ment $lőr$ m á évi május hó 2í-én, pénteken. 266 kereslet mind nagyobb és nagyobb volt a föld méhében lévő szénkincsek iránt. Ennek természetszerű folyományaként a szénkincsek értékét altokéként r zsebbentartó nagybankok és szénbányarészvényesek a tőzsdére vitték a szénrószvényeket, spekuláltak velük éshallatltan vagyonokat kerestek évenkint. T. Nemzetgyűlés! Ezért az én álláspontom, mielőtt ez a javaslat szőnyegre került volna, az volt, hogy ne államosítsunk en bloc mindent, hanem államosítsuk azt, ami az állam tulajdonát képezi, a földjáradékot, a szénjáradékot vegyük el és azt adóztassuk meg száz százalékban a földértékadó, a szén járadékadó bevezetése által. Azt a niagy hatalmat, amely megadja a tökének a lehetőséget arra, hogy kiraboljon egy nemzetet és annak dolgozó népét, vegyük el és az államkasszát tegyük vele gazdaggá és hatalmassá. Ha ez a javaslat ment volna keresztül

1

, bekövetkezett volna az, hogy az államnak egy fillérjébe sem kerülne áz egész, mert az államirányítás és vezetés kézben maradna, de nem kellene a magyar államnaiki horribilis áldozatot vállalnia azért, hogy kártalanítson, hogy befektessen. Amint rá fogok majd térni, nem elég ugyanis a, szénbányákat átvenni a magyar állam számára, mert ha csak átvesszük és ott folytatjuk, ahol elhagytuk a szénbányászást, akkor ennek az országnak ipara, mezőgazdasága, háztartásai, villamosítási ügye, de maga az ipari munkásság is egy rendkívül keserves és válságos valóságra ébred majd rá. Ha azonban mi a szénkincseket adóztattuk volna meg a földjáradékadó bevezetése, a földjáradék elkobzása által, a tőkét kényszerítettük volna arra, hogy vagy intenzíve termeljen, sok munkást, mérnököt, tisztviselőt alkalmazzon, vagy minden javát, szénbányáját a magyar államnak adja át minden berendezésével együtt, úgy, amint áll, potom árért. Az államkincstár jól járt volna, a szénbányászat ment volna pontosan, a munkásságot pedig nem tudta volna a tőke semmi körülmények között sem kizsarolni, mert a földjáradék elkobzása ezt lehetetlenné tette volna. Ezeh azonban már túl vagyunk, most már mindent államosítunk és így ezzel a kérdéssel kell foglalkoznunk. T. Nemzetgyűlés! A legfontosabb és a legnagyobb kérdés ennél a bányaállamosításnál az, hogy milyen természeti kincsekkel rendelkezünk, milyen energiaforrásaink, energiakészleteink vannak. Méltóztatnak jól tudni, hogy a trianoni békekötés bennünket, Magyarországot megfosztott vízierőműveinknek — mondhatnám — 90 százalékától. A legnagyobb energiaforrása csaknem minden országnak a vizierőmű. Mi hiába erőlködünk és hiába kaparjuk ki a földből a szenet és hiába csinálunk akármit, ha ennek az országnak nem lesznek energiakészletei, energiaforrásai, lemaradunk a modern technika mellett a népek versenyében, lemarad az iparunk. Ne adja Isten, hogy igazam legyen, de attól félek, hogy ha nem tudunk energiaforrásokat teremteni és szerezni, akkor a magyar ipari szakmunkások, a magyar mesterek zöme éppenúgy vándorbotot vesz majd a kezébe, mint ahogyan ezt a múltban tette. (Egy hang a szoeláldemokratapart oldalán: Lehet termelni, csak neun engedi a szénszindikátus!) T. Nemzetgyűlés! Nagy-Magyarország terültté volt két «i fálmilüó lódrőnyi víz'-