Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-38
239 A nemzetgyűlés 38. ülése 1946, a bányához, mert mindegyik bányának külön társládája volt és ha a bányász megváltoztatta a munkahelyét, a munkaviszonyát, elvesztette az éveit, míg végre ennek az állapotnak az 1924. évi országos négyhetes bányászsztrájk, 1925-ben pedig a tatabányai 10 hetes sztrájk véget ' vetett. 1927-ben néhai Vass József népjóléti miniszter beterjesztette a bányatárspénztárak központosításáról szóló törvényjavaslatot, amely a maii napig is érvényben van. (Egy hang <a szociáldemokratapárton; Mennyi harcba került!) T. Nemzetgyűlés! Most, amikor mint egyszerű bányász, a szénbányák államosítási törvényjavaslatához itt a nemzetgyűlésen hozzászólok, nyugodt lelkiismerettel leszögezhetjük, hogy a földmunkásakon kívül a magyar bányamunkás volt a legelnyomottabb páriája az emberiségnek. (Ügy van! a Ház minden oldalán. — Taps.) A háború alatt és utána» amikor külföldről szenet kapni nem lehetett, a magyar bányamunkás példásan teljesítette kötelességét. Ezt abban az időben a legmagasabb fórumokon is elismerték és elismerték azért, hogy amikor nem volt reánk oly nagy mértékben szükség, újból letaszítsanak a nyomorúság legmélyebb aknájába. (Egy hang a szociáldemokrata' párton: Hazátlanná tesvenek!) Mert a bánya.kapitalisták kihasználták a munkások gazdasági lés politikai járatlanságát, naery nyomorát, hogy megfélemlítsék őket, szétdúlják öszszetartásukat, hogy azután rájuk kényszeríthesisék a leglehetetlenebb munkafeltételeket. (Ügy van! a szociáldemokratapárton.) A bányászok nyomorúsága nem most, az általános gazdasági helyzet kiélesedésével kezdődött. A bányászok nyomorúsága már évek óta tart és senki ezzel a nyomorúsággal, ezzel a. szenvedő tömeggel nem törődött. (Ügy van! Ügy van!) Senki sem kérdezte, hogy az fi, 25—30.000 ember, aki a bányákban robotol, húzza az isrát, miből él, miből tengeti nyomorúságos életét. (Ügy van! Ügy van!) Senki sem volt kíváncsi annakidején arra, hogyan lehetett egy-bét napi munkaidőből családokat eltartani. Az évek óta tartó nyomorúságos állapot szenvedő részesei mindig azok voltak, akiknek nehéz munkája által a szén előkerült a föld mélyéből. A társulatok jövedelme nem csappant. A részvényesek a rossz gazdasági viszonyok ellenére is felvették a magas fizetéseket, de változatlan maradt azoknak a fizetése is, akik a bányarészvényesek érdekeit képviselték és kizárólag csak azok szenvedtek, akik a csákányt és a lapátot forgatták» akik tüdejüket darabokban köpték ki a föld mélyén (Ügy van!), akik életüket minden percben kockára tették azért, hogy az emberiségnek jólé f et és kellemes, meleg szobát biztosítsanak. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és tans.) A jutalom ezért a korai halál, a korai vénség, amivel együttjárt a koldusbot is. (Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán: A megaláztatás!) És míg mi» magyar bányamunkások a Biblia szavai szerint arcunk verejtékevei kerestük meg mindennapi kenyerünket, addig voltak mások, akik arcuk verejtékévei fogyasztották el embertársaik munkájának gyümölcsét. (Ügy van! Ügy van! — Taps « Ház minden oldalán.) Mert a bányakapitalistáik kicsiny csoportja^ amely a termelés nagy évi május hó 24-én, pénteken. 240 eszközeinek birtokában magához ragadott minden hatalmat, kíméletlenül keresztülgázolt mindazokon, akik az útjában álltak. A fejlődő kapitalizmus szükségszerűen létrehozta a nagytőke egységét, megteremtette a monopóliumokat, a nemzetközi kartelleket és a bankok uralmát. Ök irányították saját tetszésük szerint a termelést, a hitelszervezetet és a fogyasztást. A végén kivétel nélkül mindenki tőlük függött, a munkás éppúgy, mint a tisztviselő, kisiparos, kiskereskedő, kisgazda és földnélküli földmunkás; a szabadpályán foglalkozó orvos, ügyvéd, mérnök és tanár, mind úgy élhetett, ahogyan azt a kapitalisták megszabták. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Milliók életérdekei követelték tehát, hogy ez a termelési rendszer megváltoznék, mert a kapitalista termelés esztelensége, rendszertelensiége közveszedelemmé vált, amely ellen izzó elszántságai fel kell sorakozniok mindazoknak, akik a legminimálisabb életfenntartási lehetőségeket meg akarják szerezni. Mi szocialisták tudtuk és hirdettük, hogy a termelésnek az # a rendszere tarthatatlan és el kell pusztulnia, hogy olyan társadalom keletkezzék, amelyben a széles néprétegek megtalálják boldogulásukat. Az egész emberiség boldogulásáért folyt a harc, egyre fokozódó élességgel, hol leplezetten, hol nyiltan, de mindig az új és a régi világ erői mérkőztek, mert a tfégi világ, amely a javaknak olyan mennyiségét tudta termelni, hogy mindenki nagyszerűen, bőségben élhetett volna, mégis a százmilliókat a legelviselhetetlenebb nyomorra, szenvedésre, éhezésre kényszerítetie. Ezzel szemben az új világ nagy gondolata, a szocializmus eszméje a természet minden kincsét a munkának pedig minden firyümölcset az egész emberiségnek» az emberi közösségnek kívánja juttatni. (Taps a szociáldemokraíapárt oldalán.) Amióta a magyar bányakapitalizmus bekapcsolódott a modern kizsákmányolók országos szövets'pfirébe, napról napra érezhetőbbe vált a felvilágosító, israzsáerot hirdető^ agitátorok üldözése. Az előző világháború előtt meg a magyar bányászok nem voltak nagy számban, mert a bevándorolt stájer, lengyel^ és német bányászokon kívül csak azok szivárogtak a bányákba, akik a mezőgazdaságban a cselédek. bérese,k és kocsisok sanyarú sorsát meguntak, kivándorolni nem tudtak, nem volt lehetőségük, nem volt hozzávalójuk. Iffy az i degennyelvű szakképzett bányászok • melle odakerültek az írni-olvasni nem <udó magyar munkások, akiknek fogalmuk sem volt arról, hoarv milyen lehet egy művelt, boldog,_megelégedett magyar bányamunkás élete. Ezt a tarka rféíykeverékbŐl álló munkásréteget elsőízben a külföldről bevándorolt, onnan hazatért munkások kezdték élesztgetni, tanítani, nevelni, felvilágosítani és szervezni. így keletkezett a magyar bányamunkásság. Amikor kitört az első világháború, abban a vérzivataros időben súlyos megpróbáltatások alatt nyomorgott a magyar bányamunkás. Tudatlanságában, magárahagyottíságábar embertelen üldözésben és megtorlásban részesítette a nagyranőtt bányakapiíalizmus. Olyan volt ez a munkásréteg» mint egy parlagon heverő, megműveletlen ugar, amely szorgalma», sok energiát emésztő munkát kíván. A bányász ugyanis nem volt ember abban as idő-
