Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

217 A nemzetgyűlés 37. ülése 19á6 En hiszem, hogy — mondjuk — ötven esztendő múlva azt a tényt, hogy valamikor a szénbányák magánemberek tulajdonában voltajk, hogy a magánprofit játékától függhetett, vájjon egyáltalán termelnek-e szenet, mikor és mennyit, éppenúgy egy értelmetlen és barbár korszak csökevényének fogják tekinteni, mint ahogyan mi természetellenesnek tartanánk már ma, ha a levegő vagy víz valakinek a magántulajdona volna. Azt hiszem, nem kell különösebben bizonyítanom, hogy a szénbányászat, az egész magyar ipar alapja, amelytől oly nagy mértékben függ minden közszükségleti cikk előállítása, nem magánügy. De azokat, akiket az elmúlt igen nehéz tlél sem győzött meg arról, hogy a széntermelés nem a bányakapitalisták magánügye, hanem az ország elsőrendű közügye, úgyis hiába próbálnék más belátásra bírni, mert őket a bányakapitalizmus érdekei — úgy látszik — mindörökre meggyőzték. Hadd hívjam fel ehelyett a nemzetgyűlés figyelmét arra a körülményre, amelyre már az előttem szólók is utaltak, hogy a bányák államosítása és általában az államosítás nem különleges magyar ügy. Gondoljanak esak, igen t. képviselőtársaim, arra, hogy mi történt a tavalyi angol parlamenti választásokon. • A katonai győzelem másnapján a páratlanul népszerű Churchillel szemben mindent elsöprő többséghez jut ai munkáspárt,

83 bizonyítván ezzel egyrészt azt, hogy az angol nép túlnyomó többsége szívesen bízza ugyan konzervatív miniszterelnökre a háború vezetésiét, ihert ehhez kitűnően ért, de a béke megszervezését jobb helyen látja a szocialisták kezében, másfelől pedig bizonyítván azt, hogy a munkáspárt győzelmét elsősorban államosítási Programmjának köszönheti, annak, hogy határozott, félreérthetetlen módon követelte a bányák, a bankok, a biztosítók és a kulcsiparok államosítását. Angliában, Franciaországban, Skandináviában, Belgiumban, Hollandiában, Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Jugoszláviában, a felszabadult Európa minden országában a dolgozó tömegek és a valóban demokratikus kormányok legfontosabb és legsürgősebb feladataik egyikének tekintik a bányák államosítását. Nos, mi magyar demokraták, magyar szocialisták, nem akarunk elmaradni a világ többi szabad nemzete mögött. Mi is büszkék vagyunk a mi hagyományainkra, csak éppen nem a hivatalos magyar történelem reakciós hagyományaira, hanem a magyar szabadságküzdelem hagyományaira. Nem felejtjük el, hogy a történelem folyamán háromszor, 1514-ben, 1848— 49-ben és 1918—19-ben a magyar dolgozók a világ nagy szabadságharcainak élén jártak. Es ha tudjuk is azt,' hogy ma kis ország, legyőzött ország létünkre nyilván nem mi diktálhatjuk aza irányt /és ütemet Európának, — de nem is akarunk elmaradni a többi szabad ország mögött ebben az új szabadságküzdelemben, amelynek egyik központi problémája éppen az államosítás. Állítom — és ezt talán senki sem fogja kétségbevonni —, hogy helyünk és hírünk a világban attól függ, menynyire bizonyítjuk be, hogy Magyarország és népe valóban demokratikus, és állítom, hogy Magyarország demokratizálódását többek között azon is fogják merni a világban, menynyire tartunk lépést a többi nemzettel az államosítás terén, vagy mennyire maradunk el ebben a többi nemzettől évi május hó 23-án, csütörtökön. 218 Nem szeretem és a mi pártunk általában nem szereti a hangzatos szolaanokat, de meg kell mondanom, hogy a bányák államosítását ebben a vonatkozásban — és nemcsak ebben a vonatkozásban — elsőrangú nemzeti érdeknek tekintjük. Mi szeretjük a tiszta fogalmazást, és ezért akartam leszögezni már elöljáróiban, hogy az államosítás nem szocializmus, de ezzel persze nem akartam azt mondani, hogy mi, szocialisták a társadalom döntő, alapvető kérdéseit megöldhatóknak véljük a mai társadalmi rend keretein belül. Ellenkezőleg: azért vagyunk szocialisták, mert tudjuk és hisszük, hogy a világ megérett a történelem eddig legnagyobb átalakulására, és hogy a dolgozó tömegek helyzetén gyökeresen, tartósan javítani esak a szocializmus lesz képes. Talán nem kell ehhez hozzátennem, hogy ezt a nagy átalakulást mi demokratikus úton és módon kívánjuk és képzeljük, nem értvén demokrácián a társadalmi küzdelem letagadását vagy lefojtását, hanem ellenkezőleg: nyilt és őszinte végigharcolását. A szocializmust mi a demokrácián keresztül akarjuk elérni, a demokrácián a többség akaratának érvényesülését értve, mert a többség a dolgozó osztályokhoz tartozik, a dolgozó osztályok. számára pedig csak a szocializmus útja van. Ezért bízunk abban, hogy a demokrácia a szocializmus felé vezet bennünketMi már most az államosítás jelentősége ebből a szempontból? Mindenekelőtt az, Jiogy ti nagytőkések elenyésző kisebbségének kezében ne legyen és ne lehessen döntő politikai hatalom a nép nagy többségével szemben. Azután az, hogy az államosítás igenis egyik előfeltétele az átmenetnek a szocializmusba. A tervszerű és célszerű termelés és ezen keresztül a gyors és eredményes újjáépítés egyik elengedhetetlen előfeltétele a kulcsiparok és a bányák központi, állami irányítása. , Meg kell mondanom, igen t Nemzetgyűlés, hogy az. újjáépítés eddigi időszaka alatt igen komoly tanulságot szereztünk a magyar nagytőke tekintélyes, részének közreműködéséről, helyesebben ' közre nem működéséről az újjáépítésben. Annak ellenére, hogy a munkáspártok számtalanszor világosan és érthetően, félre nem érthető módon kimondották, hogy a magántőkét nem akarják kikapcsolni az újjáépítésből, (Szécsey Béla (kg): Ez a helyes!) ellenkezőleg, az a kívánságunk, hogy minél , szelesebben kapcsolódjék bele, a nagytőke szerepe — valljuk be — igen szerény maradt ezen a téren. Valami furcsa munkamegosztás alakult ki az újjáépítés folyamán: a munkásosztály adta a munkaerejét, olcsón, messze a munkaerő értéke, a reprodukálási költsége alatt; az állam adta a tőkét, mint nagyon sok esetben a bányavállalatoknál és a magánkapitalisták szerényen megelégedtek azzal, hogy elvitték a profitot. (Mozgás.) Nos, mi ezen nem háborodtunk fel, mert a társadalmi erőket többnyire nem érzelmi, hanem erkölcsi alapon szoktuk megítélni. Megértjük, hogy a magyar monopol-kapitalizmusnak és ezen belül a magyar bányakapitalizmusnak is, a tegnapi ellenforradalmi támasznak nem tetszik a magyar demokrácia és nem érdeke a demokratikus újjáépítés, de megmondjuk őszintén és világosan a véleményünket erről a magatartásról: az országot a magyar dolgozók mégis fel fog-