Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

219 A nemzetgyűlés 37. ülése 19á6, ják építeni, talán még több áldozattal és még nehezebb körülmények közt, de a kapitalizmus, amely ilyen módon viselkedett az újjáépítésben, magát jelentette ki nélkülözhet őnek és feleslegesnek, maga igazolja akaratlanul vagy talán akarata ellenére azt a meggyőződésünket, hogy a magántőkés már nem feltétlenül tényezője a termelési rendnek. (Taps a kommunista- és a ssociáldemokrabticupárt soraiban.) Amikor pártom elvi álláspontját fejtem itt ki, hadd térjek ki azokra az érvekre is, amelyeiket az államosítással szemben szoktak felhozni. Nem hiszem ugyan, hogy olyanokat, akiket anyagi érdekeik állítanak a magántőkések oldalára, meg lehetne győzni, mégis szükségesnek tartom, hogy a huszonöt esztendőn keresztül felrevezetett, a Szocializmus ellen szándékosan és tervszerűen uszított kisembereket felvilágosítsam, akik még ma is sokszor csak annyit tudnak a szocializmusról,. hogy valami Marx nevű öreg májbajos zsidó ördögi találmánya, vallás-, haza- és családellenes, egymás ellen uszítja a tőkét és a munkát, amely persze marxismus nélkül békésen élne egymás mellett, mint az aranykorban a farkas és a bárány. Ezeknek a jóakaratú, félrevezetett embereknek szokták most a fülébe sugdosni, hogy az államosított bányák roszszabbul — kevesebbet és drágábban — fognak termelni, mint a magánkézben lévő bányák. Mindenekelőtt hadd mondjam megf hogy mi bízunk a magyar proletárokban, azokban, akik emberfölötti erőfeszítéssel kaparták ki a romok alól a termelőeszközöket és mentek le ' a tárnákba éhesen és rongyosan, munkabér nélkül, hogy megindítsák a termelést. Bízunk bennük és abban, hogy be fogják bizonyítani: az államosított bányák jobban és többet termelnek majd, mint a magánkézben lévők. Ha igen t. képviselőtársaim nem tudnák, - hadd mondjam el azt is, hogy Angliában is a termelés racionalizálásának a szükségessége tűzte napirendre a bányák államosítását. De van ennek a problémának elvi része is. Akik az államosítás ellen beszélnek, többnyire azzal szoktak érvelni, hogy a magánkézen lévő vállalatokat a verseny kényszeríti a lehető legjobb vezetésre, a technikai és gazdasági korszerűsítésre, és ha a verseny mozzanata» a szabadverseny mozzanata megszűnik, akkor a bürokratikus vezetés alá kerülő bányák vagy más vállalatok megállnak a fejlődésben, vagy esetleg visszafejlődinek. Hadd említsük meg ezzel az érvvel szemben mindenekelőtt azt,

f hogy nem a szocializmus, hanem a kapitaliz- ' mus újabbköri fejlődése küszöbölte ki bizonyos fokig a vállalatok szabad versenyét. A kapitalista fejlődés következménye volt az, hogy az egyes tőkések helyére hatalmas kapitalista szövetségek léptek, amelyek a versenyben bizony gyakran nem a technikai vagy gazdasági fejlődés révén, hanem más, erőszakos, gyakran fegyveres és törvénytelen beavatkozásokkal próbálták a maguk fölényét megvédeni. De ettől eltekintve, az a meggy őződíásünk, hogy a tervszerűtlen és ésszerűtlen termelés világából át kell lépnünk egy olyan • rendszerbe, amelyben nem az ember szolgálja a fölötte elhatalmasodott termelőerőket, hanem a termelőerők szolgálják a szabad emberek szabad társadalmát. A mai társadalmi rend, amely az egyes üzemeken belül a legracionálisabb, a legtervszerűbb együttműködést valósította meg az ott évi május hó 23-án, csütörtökön. 22W dolgozók között és ezt valósította meg az üzemek éis termelési ágak között is, — és éppen ennek köszönhetjük a hallatlan technikai és gazdasági fejlődést — a gazdasági élet egészében minden tervszerűség nélkül az egyes kapitalistákra bízza olyan cikkek előállítását, amelyek nélkülözhetetlenek az emberiség életében, és kizárja az észszerű irányítást a gazdasági életből. Ezen nom változtat az, hogy korunkban már nem sokezer egyéni kisvállalkozó, hanem néhány tucat, egész országokra, sőt egész világrészekre kiterjedő tőkés szövetség verseng és harcol egymással a profitért. Ellenkezőleg, a tőkés termelésnek ez az anarchiája, a kapitalista versenynek ez az átalakulása csak annál nagyobbá teszi a belőle elkerülhetetlenül következő katasztrófát Meri, t. Nemzetgyűlés, ez a mai termelési rend talán Olyan vasúti hálózathoz volna hasonlítható» amelyben az egyes vonatok a technika és az észszerűség legmagasabb követelményeinek is megfelelnek, de minden egyes mozdonyvezetőnek tetszésére van bízva, hogy mikor és merre indítja el a vonatát, és milyen sebességgel vezeti. Nyilvánvaló, hogy az ilyen vasúti közlekedésből csak katasztrófák sorozata követkézhetik, mint ahogyan a tőkés termelési rendbői is katasztrófák sorozata következik, nevezzék e katasztrófákat válságnak, munkanélküliségnek, imperialista politikának, túltermelésinek, tömegnyomornak vagy háborúnak.^ A bányák államosítása egy lépés — tudjuk, hogy szerény lépés — és mint első lépés mégis óriási jelentőségű a káoszból a tervszerűség felé. A másik érv, amelyet az államosítással kapcsolatban más országokban és Magyarországon is emlegetnek, az, hogy az államosítás és általában a beavatkozás ellentétes az egyéni szabadsággal, amely pedig a demokráciának érinthetetlen alapelve. Hadd hivatkozzunk itt Anatole Franee-nak arra a híres és végzetesen aktuális mondására a polgári szabadságról, hogy az annyit jelent, hogy gazdagnak és koldusnak egyformán tilos kenyeret lopni és egyformán szabad a hidak alatt aludni. Egyszer már hivatkoztam, t. Nemzetgyűlés, az államosítással kapcsolatban az angol példára, és szeretném, ha azok, akik ebben az országban olyan sűrűn emlegetik az angol orientációt, és olyan reménykedve és repesve hallgatják az angol rádió bizonyos közléseit, — bár mi tudjuk, hogy közülük sokan két esztendővei ezelőtt a Donau-Sendert

84 hallgatták ilyen lelkesedéssel — az államosítással is Anglia felé orientálódnának, (Élénk taps a szociáldemokratapárt oldalán) és pedig nem a bankárok és nagytőkések Angliája, hanem az angol munkásosztály most születő és a régi világ hatalmaival élethalálharcban álló Angliája felé, Mi tudjuk, hogy az egyéni szabadságra Angliában és Amerikában még sokkal féltékenyebben szoktak ügyelni, mint itt Magyarországon és ez érthető. Mindkét nagytőkés birodalom évszázados hagyományaival bír a szabad vállalkozásnak, ezzel és általa lett naggyá. Éppen ezért az aggodalmaskodók, a jóakaratú aggodalmaskodók felé hadd idézzük egy igen mérsékelt angol szocialistának, a brit birodalom jelenlegi miniszterelnökének, az angol munkáspárt vezetőjének, Attlee elvtársunknak a szavait, amelyeket az Egyesült Államokban mondott egy előadása alkalmával, válaszolva éppen arra az aggodalomra, hogy az angol