Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

215 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946 ziókat keltsünk, amelyek csak csalódásokra vezetnének. Mi nem vagyunk hajlandók , a , szo­calizmust, a világ dolgozóinak nagy remény­ségét ilyen résziétreformokkal azonosítani; a szocializmus ennél sokkal több, ennél sokkal nagyobb átalakulást, sokkal nagyobb közdel­meket követel meg. A másik okunk a különbségtételre tárgyi. Nagyon jól tudjuk, hogy ha a bányákat a ma­gánkapitalisták kezéből az állam kezébe adjuk, akkor ettől még a bányák kapitalista jellege nem szűnik meg. A szénbányákban továbbra is bérmunkásokat fognak alkalmazni és ennél­fogva kizsákmányolni. Értéktöbbletet fognak velük termeltetni, a dolgozók az államosított bányákban is csak az áltáluk termelt és kizá­rólag általuk termelt érték egy részét kapják meg. A MÁV, a posta, a MÁVAG állami üze­mek, de ki merné róluk demagógia nélkül azt állítani, hogy szocialista üzemek? Ugyanez áll az államosított szénbányákra is. Sőt tovább megyünk:' még az sem szükségszerű és önma­gától bekövetkező eredmény, hogy az államosí­tott bányákban sokkal magasabbak legyenek a munkabérek vagy sokkal jobbak legyenek a munkaviszonyok a mostani állapotokhoz ké­pest, noha természetesen e tekintetben mi igen sokat várunk és követelünk a szénbányák új tulajdonosától, a demokratikus magyar köztár­saságtól. De az államosítás nem is jelent szo­cializmust és ilyen fontosnak tartjuk ezt a megkülönböztetést, akkor miért magátóílárte­todő megint, hogy a szocialisták az államosí­tás hivei? Miért tartjuk ezt olyan rendkívül fontosnak itt Magyarországon és mindenütt a világon, ahol a szocialistáknak befolyásuk van a politikában? Egészen röviden akarom csak felsorolni legfontosabb okainkat. Mindenekelőtt azért, mert — mint említettem — a politikai erőviszonyokat meggyőződésünk szerint végső fokon a gazdasági erőviszonyok határozzák meg. És azt hiszem, egyetért ve­lem minden őszinte demokrata s a magyar nemzetgyűlés, minden pártja abban, hogy leg­első és legfontosabb feladatunk: minden erővel megakadályozni, intézményesen lehetetlenné tenni, hogy az elmúlt magyar politikai rend­szer bármilyen formában visszatérjen. Mi ki akarjuk takarítani a magyar ellenforradalom minden személyi, szellemi és intézménybeli maradványát. (Ügy van! Ügy van! Élénk he­lyeslés és taps a szociáldemokrata- és a kom­munistapárt oldalán.) Mondom, hiszem, hogy ebben a nemzet­gyűlés minden pártja egyetért. Talán r nem lesz azonban ennyire teljes az egyetértés az­zal a másik megállapításommal, hogy Magyar­ország szörnyű tragédiája nem 1944 október 15-én, nem is 1944 március 19-én, még csak nem is e gonosz, ostoba és népellenes háborúba való belépésünkkel kezdődött, hanem ennél sokkal előbb, 1919 augusztusában. (Ügy van! ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) Ne­künk szocialistáknak jogunk van ezt megálla­pítani, mert hosszú éveken át egyedül álltunk szemben a magyar ellenforradalommal, egye­dül hirdettük, hová vezet ez az út, és egyedül láttuk, hogy mi lesz a vége. Jogunk és köteles­ségünk megállapítani, hogy a magyar ellen­forradalom útja töretlen volt: román szuro­nyok védelme alatt kezdte és német szuronyok alatt végezte. Nálunk volt internálótábor egész Európában először, és az út itt is egyenes Zalaegerszegtől Ausdhiwi'tziig és Dadhauig. 82 Gyil­kossággal kezdődött és gyilkossággal végző­dni május hó 23-án, csütörtökön. 21,6 dött. Siófoktól és Orgoványtól a Dunapartig, vagy — hogy a mi pártunkból vegyem a pél­dát — Somogyi Bélától Mónus Illésig töretlen és következetes a magyar ellenforradalom vonala. Aki tisztességes ember van ebben az or­szágban, annak le kell vonnia,a tanulságot és minden erejét meg kell feszítenie, hogy soha többé gyilkosság és panama, szenny, gyalázat es rémuralom ide semmilyen formában vissza ne térhessen! (Taps a nemzetgyűlés minden oldalán:) Erre törekszünk mi, szocialisták. A marxista módszert használjuk fel, ami­kor megállapítjuk, hogy az ellenforradalom és ennek Szálasi-féle farsangja nem vagy nem csupán banditák rémuralma,, gengszterek ösz­szeesküvése volt. Meg kell keresnünk azokat a gazdasági és társadalmi feltételeket, amelyek az ellenforradalom győzelmét és uralmon­maradását lehetővé tették. (Ügy wm! a szociál­demokratapárt oldalán.) Meg kell semmisíte­nünk nem csupán a politikai és uralmi for­mákat, amelyeket egyébként a Vörös Hadsereg zúzott szét, hanem azokat a gazdasági erőket is, .amelyekre az ellenforradalom politikai rendszere felépült­„ Mi i szeretjük az őszinteséget éis így kere­ken kimondom: a magyar ellenforradalom . minden szörnyűségéért, a magyar nép minden embertelen szenvedéséért a magyar nagybirtok és a magyar nagytőke szövetsége felelős! (Úgy van! Úgy van a szociáldemokratapárt oldalán.) Ez a szövetség volt az alapja annak a rendszernek, amely szükségképpen vitt ben­nünket a fasizmusba és a háborúba. Aki tehát komolyan meg akarja törni a fasizmus hatal­mát, annak szét kell zúznia a magyar ellen­forradalom gazdasági alapjait. Az egyik, pillért, a magyar nagybirtokot kidöntötte a földreform, amelynek történelmi jelentősége többek között éppen abban van, hogy vele visszavonhatatlanul megszűnt a ma­gyar. Íeudális nagybirtokos osztály politikai hatalmának gazdasági alapja. Mi, szocialisták azt állítjuk, hogy a bányák államosításával meginduló folyamat jelentőségében vetekszik a földreformmal. Állítjuk, hogy aki demokrá­ciát akar és kom olyan akarja a demokráciát Magyarországon, annak akarnia kell a bányák és a nagyvállalatok, a bankok és biztosító­intézetek államosítását is. T. Nemzetgyűlés!. Valamikor a. középkor végén, a vallásháborúk idején, a hűbériség korában egy latin mondat jellemezte a feu­dális nagybirtokosok hatalmát jobbágyaik teste és lelke felett: Cuius regio, eius religio! Te­hát akié a föld, azé a vallás! Ez azt jelen­tette, hogy a katolikus földesúr minden job-, bágya katolikus, a protestáns földesúr minden jobbágya protestáns volt. Ma ezt a nagyon tömör, nagyon jellemző mondatot így lehetne átfogalmazni: Akié a nagyüzem, azé az or­szág! Es mert mi, magyar demokraták nem akarhatjuk, hogy az ország azok kezén marad­jon, akik elpusztították és tönkretették, többek közt ezért kell kivenni a bányáikat a magán­tőke kezéből. (Helyeslés a szociáldemokrata­párton.) De persize nemcsak azért, mert e rendkívül fontos politikai szempont mellett, a magyar demokrácia önvédelmiének^ parancsa mellett van rá gazdasági és célszerűségi okunk is éppen elegendő. Egy kiósit nehezemre esik ezeket a gazda­sági szempontokat ma kifejteni, olyan maguk­tól értetődők számunkra, szocialisták számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom