Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

209 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946, kor pincék mélyén bujdosott. Semmi okát és indokát eaekután nem látjuk annak, hogy ez a nagytőkés reakció akár a kártalanítás " ér­tékszerinti meghatározásával, akár annak ko­rábbi kifizetésével, akár pedig avval, hogy az őt annyira jellemző ubi ben« ibi patria elv alapján kifelé menekítse a tőkéjét, és előnyö­sített helyzetbe kerüljön. (Dénes István (pk): Már kisíbolták a részvények nagy részét!) En nem tehetek arról, hogy a névre szóló részvé­nyekre vonatkozó törvényt még nem csinál­tuk meg. Ha idefigyelt volna képviselőtársam, hallotta volna, hogy beszéltem róla. T. Nemzetgyűlés! Azt mondottam az imént, hogy életem álmát láttam megvalósulni, ami­kor a magyar föld népe, a magyar parasztság a földet birtokába vette, és most, amikor öröm­mel üdvözlöm a javaslatot, mint tisztességes kezdetet, mint a munkáspártok évtizedes har­cának első eredménystációját, akkor azt is megállapítom, hogy ez a javaslat engem leg­alább akkora örömmel tölt el. mint őket Nem koalíciós udvarlás szándékából mondom ezt, — általában nem vagyok túludvarias ember — hanem tiszta meggyőződésből, ha úgy tetszik, politikai okosságból. Nevezetesen úgy látom, hogy a földbirtokreformtörvény mellett ezek a szocializálási javaslatok azok, amelyek ben^ nünket az itt-ott veszekedő barátságon túl most már végérvényesen összekötnék és fegy­vf rtársakká, a szó jó értelmében vett cinko­sokká tesznek a nemzetközi reakció elleni harc­ban, és ez a lényeg. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Altalános helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) (Aa elnöki széket 12 óra 17 perckor Varga Béla foglalja 1 el.) Elnök: Szólásra következik Apró Antal képviselő úr. Apró Antal (kp): T. Nemzetgyűlés! A Nem­zeti Függetlenségi Front pártjainak megálla­podása szerint most a magyar törvényhozás elé került a szénbányák államosítására vonat­kozó törvényjavaslat Mi, kommunisták, a neon'zetgyűléis össizejhívásakoir 70 sürgettük ezt a törvényt, sürgettük azért, mert az államosítási fontosnak tartottuk, hogy így hazánkban a széntermelés lényegesen fokozódjék. Az álla­mosítás egyenes következménye a hazánkban lefolyó politikai átalakulásnak: a demokrácia megerősödését jelenti az, hogy mi most itt ezt a javaslatot elfogadjuk. Ma már mindenki előtt bebizonyosodott, hogy a bányák állami felügyelete alá helyezése nélkül nem emelkedett volna a széntermelés olyan jelentős mértékben, mint azt L a statisz­tikai számok kimutatják. A nemzetgyűlés múlt év december 6-án hozott határozatában rendelte el a szénbányák állami kezelésbe vételét. Ezzel az intézkedé­sével a magyar nemzetgyűlés megszüntette a szénj ogot, a bányaúrj ogot, azt a feudális j ogot amely a múltban is akadálya volt szénbányá­szatunk fejlődésének. A szénjog akadályozta a múltban is bányaiparunk fejlődését és ha ez akkor akadály volt, még nagyobb akadály volt a demokrácia számára. A bányát most a demokrácia szolgálatába kell állítani. Horthyék alatt a bányabárók, a nagy kapita­listák óriási haszonnal dolgoztak, az államnak mégis mindig hatalmas szubvenciót kellett ad­NEMZETGYÜLÉSI ÍTAPLÓ II. évi május hó 23-án, csütörtökön. 210 nia a bányáknak azért, hogy a termelést bizo­nyos átlagon tartsák vagy azon felül fokozzák. A bányatulajdonosok nem kis miértekben bűnösök azért, hogy hazánk ebbe a végzetes háborúba belekeveredett. A németek kiszolgá­lása tekintetében a bányakapitalisták az élen jártak. Tudtak terveket kidolgozni a fokozot­tabb szénkitermelésre, valóságos rablógazdál­kodást végeztek az utóbbi esztendőkben a ma­gyar bányákban, de ugyanezek az urak a de­mokrácia számára a felszabadulás után nem voltak hajlandók terveket kidolgozni, hanem megállapítható, hogy a felszabadulás után a bányakapitalisták részéről határozott és szer­ves szabotálás indult meg a széntermelés aka­dályozására. Ezt a szabotálást um tűrheti a magyar demokrácia. Ez ellen a legélesebben kell és kellett tiltakoznunk. Az államosítás nemcsak egyszerű eredmé­nye a magyar demokráciának, hanem az álla­mosítás egyúttal politikai sikert is jelent. Tel­jesen egyetértek Kertész Miklós elvtársammal, aki mint előadó ezt a hangot hallatta. Tel­jesen egyetértek a kisgazdapárt felszólalójá­val, aki szintén azt bizonyította, hogy a gaz­dasági sikeren túl ez a magyar demokrácia politikai sikere is. Ennek a sikernek elérése érdekében mi kommunisták mindent elkövet­tünk. A bányakapitalisták 1945 telén azt mon­dották, hogy a magyar ipar nem lesz képes talpraállni, mert nem lesz elegendő szén. A kommunista bányászok a legnehezebb viszo­nyok között, sokszor bakancs nélkül, félmez­telenül, hiányos táplálkozás mellett, a komanu­nistapárt felszólítására mentek le a tárnákba és adtak több szenet a gyárnak, a vasútnak, a magyar köztársaságnak és ma már min­denki előtt világos, hogy nekünk kommunis­táknak igazunk volt akkor, amikor elindítot­tuk a széncsatát Meg kell mondanunk, hogy 'a széncsata elindulásakor egyesek még a de­mokratikus pártok tagjai közül is cinikusan és mosolyogva fogadták ezt a jelszót Azt mon­dották, hogy nem fog fokozódni a szénter­melés. A széncsata eredménye ma már fényesen bizonyítja, hogy ebben a kérdésben megbukott a reakció állítása; nem a katasztrófa követke­zett be, hanem elindult az élet, benépesedtek a gyárak, most már dolgozik a vasút, ez pedig elsősorban a magyar bányászok érdeme. Nem volt könnyű dolog — megmondjuk őszintén — meggyőzni a magyar bányászokat arról, hogy nehéz viszonyok között menjenek le a tár­nákba, fokozzák a munkatempót, adjanak több szenet. Nem volt ez könnyű akkor, amikor de­cemberiben, januárban é-s februárban a magyar reakció ellentámadásba ment át és az amúgy­is feszült politikai helyzetet miéig jobban el­mérgesítette; ennek ellenére a mi bányászaink megértették, miről van szó, vállalták az áldo­zatot és a'dtak több szenet. Ennek a törvényjavaslatnak vitájánál fel­tétlenül meg kell emlékezni ezekről a momen­tumokról, mert lényegében ezek segítettek bennünket odáig hogy hazánk gazdasági hely­zete lényegesen javult. A reakció azt állította, hogy nem érdemes, nem kell államosítani, mert erre ráfizet az állam. De azt elhallgattak ezek az urak, hogy a múltban jól lehetett ke­resni a szénbányászaton, elhallgatták azt, hogy a túl jövedelmező profiton túl még az allam­14 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom