Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

-07 A nemzetgyűlés 37. ülése 19ii kesék kezébe «jutottképpen a földrefo

ran folytán és az erdők állami, illetőlejo; közületi tulajdonba vételén keresztül, továbbá, ha hozzáveszem, hogy a házvagyonban w a nemzeti vagyonnak bizonyos jelentős hányada testééül meg, — mindezeket és a háborús pusztulásoknak következtében szükségképpen beállott értékcsökkenésekéit és pusztulásokat figyelembevéve, azt hiszem nem tévedek, ha azt állapítom meg, hogy ezen az egy javaslaton keresz• tül tulajdonképpen a nagytőkének a nemzeti vagyonból való részéből 15—20 százalékot vett vissza tulajdonáiba a^ magyar nép, illetve a most már csakis a népet reprezentáló magyar állani, a magyar köztársaság. ^Igen t. Nemzetgyűlés! Végezetül — bár általánosságban szólók a javaslatihoz — rá kell mutatnom a javaslatnak egypár olyan pontjára., amelyet én bizonyos aggállyal szemlélek ás miután valóban híve vagyok — és őszinte híve — a koalíciós politikának és így a részlete« vita során nem fogok módosító javaslatokat benyújtani, arra kérem a javaslatot benyújtó miniszter urat, hogy ezeket a szempontokat, amennyire lehet, a javaslat végleges tárgyalása során vegye figyelembe. Az első a 10. §-nq.k második része, amelyik szerint (olvassa): »Az állami szénbányásziatikereltébe át nem vett munkavállalók szolgálati viszonya az eddigi munkáltatóval változatlanul fennmarad. Ha az államosítás folytán a munkáltató a munkavállaló szolgálati viszonyát megszünteti, az állani a munkavállalót megilleltő felmondási járandóságokat a munkáltató helyett a kártalanítás terhére kifizetheti.« Hangsúlyozom, hogy nem a vezérigazgatók érdekében szólalok fel, engem ide nem a nagytőke, hanem a dolgozó magyar nép

> bizalma küldött, de úgy látom, hogy szociális szempontból jobb lenne, ha a jogbizonytalanságot szülő ilyen fogalmazás helyett expressis verbis kimondatnék, hogy legalább is a kistisztviselő és munkás alkalniazojtt részére, amennyiben nem veszi át az államosítás során az állam, illetve az állami részvénytársaság, a később megállapítandó kártalanítás terhére ezt a végkielégítéisít ki. is fizeti, illetve köteles kifizetni. A másik a törvényjavaslatnak 14. §-a, amely megállapítja azt, hogy az állami szénbányászat évi nyers bevitelének egy százalékát munkás jóléti célokra kell fordítatni. Igen t. miniszter úr, -nem hiszem, hogy az egyensűlyhelyzetet felborítaná, ha. egy százalék helyett három százalékot fordítatnának munkásjóléti célokra» ami a békebeli viszonyokat figyelembevéve, hárommilliónak megfelelő őszei zeg volna. Ez már komoly összeg. Az egyensúlyt nem hiszem, hogy felborítaná, viszont a munkásjólét megoldása sokkal gyorsabban történhetnék meg. Itt vtan azután a kártalanítás kérdése, amelyet a javaslat második fejezete tárgyal. Ez a része a javaslatnak engem komoly aggállyal tölt el, nem a kártalanítandók miatt, hanem amiatt, mert ismerem azokat a huzavonákat, amelyek ennek a javaslatnak a benyúlta sát megelőzték. Igaz. kimondja a javaslat, hosrv négy hónapon belül köteles a miniszter úr ide, a nemzetgyűlés elé javaslatot hozni a kártalanításról, de én nem tudom, hogy abban az időpontban ez a kérdés — gondolok a békekötésre, .amely esetleg éppen akkor lesz aktuális — ?. évi május hó 23-án, csütörtökön. , 208 nem fog-e megint feszültséget előidézni a magyar demokráciában, ami akkor a legkevésbbé lesz kívánatos. En — hangsúlyozom — nem a kártalanítandók érdekében beszélek, de előfordulhat, hogy a kártalanítandók mögött olyan erők sorakoznak majd fel* amelyek a kulisszák mögött ezt a kérdést megint kellemetlenné teszik. " Igen t. Nemzetgyűlés! A kártalanítással kapcsolatban én értem a javaslat álláspontját; valószínűleg arra gondolt a miniszter úr, hogy miután ma úgysem áll megfelelő összeg rendelkezésre, van idő annak megállapítására, elég, ha az elvet leszögezzük. En azonban azt hiszem, sokkal jobb lett volna, hogy ha ennek a kártalanításnak a tágabb elvi alapjait fektettük volna le, legalább is addig a mértékig, ahogy azt a 600/1945. M. E. számú rendeletet törvényerőre emelő 1945. évi — azt hiszem — Vf. törvénycikkben tettük. De már most megmondom, hogy én a magam részéről — és azt hiszem, ezzel pártomnak minden tagja egyetért — a kártalanítási javaslatot csak akkor fogom tudni elfogadni, ha: 1. az anyagi ellenszolgáltatás mértéke értékszerinti meghatáror zásban nem haladja meg a volt földbirtok kártalanítására szánt összeget, (Taps a kisgazdapárt oldalán.) 2. ha annál korábban nem kerül kifizetésre» tehát a földbirtok megváltási ára és a szocializált szénbányákért fizetett kártalanítási összeg kifizetése junktimba hozatik egymással, és 3. a kártalanítottak, amenynyibon magyar állampolgárok, köteleztetnek arra. hogy ezzel a tőkével ne meneküljenek külföldre, hanem azt itt az ország érdekében az újjáépítésnél használják fel. Igen t. Nemzetgyűlés! En nyiltan megmondom, ifjúkorom álmát, férfikorom célkitűzését láttam megvalósítva akkor, amikor a magyar nép statáriális ítélet

m eredményeképpen — és nem* a magyar nép és nem a mi politikánk tehet arról, hogv statáriális ítélet eredményeképpen — egy 500 esztendős nagy per eredményeképpen jogos örökségét, a magyar földet birtokába vette. Én nem szeretem sem a feudális nagybirtokot, sem a dzsentri reakciót, de éppen úgy nem szeretem és nem szeretjük az iparbárókat és az iparmágnásokat sem. Egyszer már nyiltan meg kell mondani, hogy jóllehet, az előbbi osztály reakciós volt és nem tudta ezt az országot máskép hazának elképzelni, csak úgy, ha saját osztály ha talmi helyzetének volt privilegizált biztosító intézete, mégsem szolgálta ki akkora mértékben és úgy a fasizmust, ahogy azt ez az utóbbi társaság profitéhségtől és csak attól vezettetve tette. Igen t. Nemzetgyűlés! A keretlegényre, aki kegyetlenkedett kint, joggal és .okkal hala^ vár. Mi vár az iparkapitányokra, akik a magyar iparnak az egész keretét kiszolgáltatták a német hadigépezetnek? Megmondom. Svájci frankban kifejezett ellenérték az átjátszott szabad almákért akkor, amikor bitsor»osaiknak százezrei gördültek az aíufíiCÍhwitzi

T, halálkamrák felé. Megmondom, igen t. Nemzetgyűlés. Várt rájuk Lisszabon, tengerpart, alkony és nagy hotelszoba akkor, amikor ennek az országnak minden becsületes németellenes politikusa, függetlenül attól, hogy melyik politikai párthoz tartozik. Sulyok Dezsőtől kezdve Rajk Lászlóig, vagy az internálótábor rácsa mögött tűrte a sváb SS-legények rúgáI sát, vagy ha jobb csillagzat alatt született, ak-