Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

205 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946, Tehát függetlenül attól, hogy ez a javaslat hogyan rendelkezik, mert hiszen — amint mondottam — úgyis állami részvénytársaságok formájában fogják az államosítást lebonyolítani, teljesen téves ez a felfogás, amely az állami üzemeket az elbürokratizálódástól félti. Nem szabad tudniillik elfelejteni, hogy itt most nem arról van szó, mint a múltban* hogy egy gombhoz varrjunk egy kabátot, egy tárcáját vesztett miniszter számára állami pénzből alakítsunk egy rendesen ráfizetéses állami vállalkozást, itt arról van szó, hogy megvan a kabát és a magyar demokrácia, egészen biztos vagyok benne, megfelelő szakembereikben, fiatal értelmiségi, haladó szellemű emberekben meg fogja találni azokat a gombokat, amelyek erre a kabátra valók. (ügy van! Ugy van! a kommunista-, a szodáídemakrata- és a kisgazdapárt oldaMn.) Tudom, hogy aki kákán csomót keres, az persze azt mondja ezekre az állami vállalkozásokra, hogy ezek most megint a korrupciónak lesznek melegágyai. Tudóan, hogy van korrupció és legalább olyan erősnek és veszedelmesnek találom, mint a reakciót, egy anyaméhben születtek szerte az országban mindenütt. De igen % képviselőtársaim, mi tudjuk jól, hogy a forrásban lévő mustból először felszínre kerül a csokány, a törköly, a szemét, azután leülepszik a hordó fenekén, hogy onnan sose jöjjön fel. En bízom benne, hogy az erjedésben lévő magyar demokráciában le fognak ezek a^ csibészek mielőbb ülepedni a Markó és egyéb börtönök fenekére. (Tetszés és élénk taps minden oldalon) Meg kell azonban néznünk, hogy mi a haszna a magyar demokráciának általában a bányák, a nagyüzemek államosításából, közelebbről ennek a jelen javaslatnak elfogadása mennyiben visz bennünket előre a szociális kiegyenlítődés* és megbékülés útján. Haszna lesz a demokráciának először is az, hogy az ipari termelés számára olcsóbb lesz a szén, tehát ennek az egész magyar fogyasztóréteg hasznát fogja látni. (Közbeszólás a pártonkívüli képviselők csoportjából: Biztos!) Olcsóbb lesz azért, mert nem lesz profitráta, hasznos lesz másodszor az, hogy a bányászok életnívója emelkedni fog. Felhívom az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy itt. nem szabad utópisztikus túlzásokba esnünk s én végzetes hibának és tévedésnek tartanám azt, ha a magyar bányászságnak, ennek a munkásrétegnek, amelynek heroizmusa egyedül csak a szántó-vető, ha kell a két kezével ásó magyar parasztság emberfeletti munkájával hasonlítható össze, a várakozását valaki az államosítással kapcsolatban indokolatlanul felcsigázná, mert ennek pár hónap múlva csakis a mindig mindenkinek fülbe súgni tudó reakció venné hasznát. Eggyel legyünk tisztában: rövid időre szólóan itt is, mint mindenütt, csak lemondással, csak fegyelemmel tuj dunk operálni, de a törvényhozó, az államférfi a törvényt nem hathónapi látra hozza, hanem az Örökkévaló nemzet számára, legalább is pár évtizedre előre gondolva. Tudnunk kell azt is, hogy szénbányáink hozama normálviszonyok mellett ha minőségileg nem is, de mennyiségileg fedezte az ország szénszükségletét. Ez annyit jelent, hogy szükségünk volt ugyan körülbelül a hazai termelés 30 vagy 40 százalékát kitevő szénbehozatalra külföldről, mert bizonyos energiaforrást május hó 23-án, csütörtökön. 206 sokat a rosszabb minőségű hazai szén nem tudott táplálni,, de ugyanakkor ez a 30—40 százalék hazai szén exportcélokra felszabadult. (Dénes István (pk): Hatvanöt százalék volt!) Haszna lesz ,a magyar társadalomnak; a magyar parasztságnak az, hogy amikor most mindenki lerongyolódott és amik

or — remélem, minél előbb —„sor kerül arra, hogy a magyar gazda az ekétől a borouáig újra instruálja a maga gazdaságát és a lerongyolódott társadalom felöltözzék, akkor az ipari termelést ellátó szénbánya nem fog profitra termelni és így ezen keresztül az ipari termékek természetszerűleg olcsóbbakká fognak válni; olcsóbbakká fognak válni azért, mert hiszen a prof itt az ipari termékek árkalkulációjában a dolgok természeitébői kifolyólag benne lenne. Csak egyetlenegy példával igyekezem megmutatni azt — hiába mosolyog Dénes István igen t. képviselőtársam — hogy milyen nagy volt ez a profitráta. 1937^ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nél az önköltségi ár ,1.12 pengő, az eladási ár 1.70 pengő volt, ha tehát ehhez hozzászámítom, igen t. képviselőtársaim a tőkekamatot és az igen tisztes vállalkozói hasznot ifc

; akkor is azt kell megállapítanom, hogy mázsánként 40 fillér volt a profit, amelyIvei a vállalkozás a munkásokat megzsarolta, illetőleg a fogyasztást megterhelte (Dénes István (pk): Es a részvényspekuláció révén szerzett profit! Az a nagy!) De meg kell vizsgálnunk és beszélnünk kell pár szóval ennek a javaslatnak politikai jelentőségéről is, és amikor én erre szeretnék röviden rámutatni és rátérni, iákkor hadd idézzem pártom vezérének, a mostani miniszterelnök úmak pártunk képviselői értekezletén a köztársasági államformáról szóló törvényjavaslat benyújtásával kapcsolatban elmondott beszédének azt a részét, amelyben azt mondotta, hogy ennek a javaslatnak csak az lehet ellené, aki a magyar nép nyakán ülő szentháromságnak: a főuraknak, a főpapoknak és a nagytőkének az érdekeit szolgálja. Igen t. Nemzeitgyűlés! Én most ehhez hozzáteszem azt, hogy —• akarva, akaratlanul — csakugyan a nagytőke szekerét toljia az, aki ezt a javaslatot nem fogadja el» aki nem hajlandó elfogadni: de még azt is hozzáteszem, hogy ha a földreformmal meggyengítettük az első kettőnek erejét, mert kihúztuk az anyagi bázist alóla, akkor gyöngítsük meg a harmadiknak erejét is. Mert ha a földreform után nem jönnének ezek a szocializálási javaslatok, akkor ők tulajdonképpen kedvezőbb helyzeitbe jutottak volna, mert monopol-befol lyásolási helyzetbe kerültek volna. Eggyel ugyanis tisztában kell lennünk, hogy^ a politikában két erőtényező van, amely működik: a. tömeg és a mindenkit behálózni kész anyagi erő. Tehát, amikor a nemzetközi nagytőke befolyását itt ebben az országban gyengítem, akkor erősítem a tisztességes demokráciát. A statisztikai évkönyvek becslése szerint — az 1932-es adatok állanak rendelkezésemre, de mert azóta az értékekben nagy eltolódás állott be, ez a számítás csak hozzávetőleges lehet ma — megállapítható, hogy az akkor 84 milliárdra becsült nemzeti vagyonból körülbelül másfél milliárd értéket reprezentáltak azok a szénbányák, amelyeket most államosítani akarunk. Mármost, ha figyelembeyesszuk azt, hogy a nemzeti vagyonnak jelentős

; része földben és erdőben volt és ez már az arra illete-