Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-37
191 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946. Ebben az esetben az eredmény a következő: a pécsi szénmedence által kitermelt, illetőleg felszínre hozott hőenergia 1938-ban 6.4 billió kalória volt, a tata—esztergomi és pestvidéki ezénmedencéé 18.7 billió kalória, a salgótarjánié 5.9, a sajóvölgyi bányáké 6.5 billió kalória, egyéb szénbányiáké 3.2 tillió kalória. A lignit-bányákra 1.3 billió kalória jutott. Mindez együttesen 42 billió kalóriát jelent, tehát az előbb említett 47 billiónyi belföldi eredetű hőéntéknek, fűtőértéknek jelentős része, amint erre már bátor voltam rámutatni. Természetesen az egyes szénmedencék kiértékelése más képet imutat mennyiségi szempontból és más képet mutat az illető szénmedence produktumainak ^szempontjából. Mivel ez a referátum a lehetőség mértéke szerint tökéletességre törekszik, hadd állítsam szembe tehát az egyes szénmedeneék által felszínre hozott szén mennyiségi százalékszámait a fűtőértékbeli százalékokíkal, amely esetben is kitűnik, hogy a pécsi szénmedence mennyiség tekintetében ll%*ot, fűtőérték tekintetében 15.2%-ot jelent, a tata—esztergám—budapestkörnyéki 39, illetőleg 44.5 %-ot, a salgótarjáni 14.9, illetőleg 14.1 %-ot. Az eltolódások most azután már egyre nyilvánvalóbbak a gyengébb minőségű szenek folytán. Aj sa jó völgyi banyák mennyiségben 20.5%-ot, kalóriamegoszlásban 15.5 %-ot, az egyéb szénbányák mennyiségben 8.5°/o-ot, kalóriamegoszlásban 7.6°/o-ot és végül a lignitbányák mennyiségben 6.1°/o-ot és kaióriaérijékben 3.1 fl /o-ot reprezenítálnak. i ^Természetesen, amennyire lehet, a szakértők, akik nekem dolgoztak és én magam is, igyekeztünk feleletet keresni arra a kérdésre, hogy vájjon milyen mértékben befolyásolja a szénár az általános termelési költséget. Erre vonatkozólag a nem szocialista forrásból rendelkezésemre bocsátott adat igen értékes és figyelemreméltó. Szembeállítva ugyanis az 1938. évi gyáripari termelés akkori teljes értékét, amely 3,044,000.000 akkori pengő, az elhasznált fűtő- és világítószerek, anyagok és eszközök 169 millió pengőnyi értékével, arra az eredményre jutunk, hogy a 12 termelési ág átlagában ez a költséghányad mindössze 5.5Ezt a jövőre nézve a későbbiek összefüggésében és a demokratikus magyar állam jövőbeni ilyen irányú terveinek és szándékainak lemérése és kitermelése szempontjából nem volt felesleges hangsúlyozni. Meg kell jegyezni természetesen azt is, hogy ez egy középátlag, ami azt jelenti, hogy vannak bizonyos termelési területek, — így például az áramfejlesztő telepek — ahol a szénköltség lényegesen nagyobb, 34.1°/o, és vannak egyéb területek, ahol ez a költség egészen elenyésző, például a ruházati iparban, ahol mindössze 1°/». Igen t. Nemzetgyűlés! Ami az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, e tekintetben a helyzetem rendkívüli egyszerű és könnyű. A törvényjavaslat ugyanis felépítésében, szerkezetében egészen világos, kevés szakaszból, kevés fejezetből áll. Ez a kevéa szakasz és kevés fejezet egyúttal azt is jelenti, hogy számos kérdést és számos részletet igyekezett nyitvahagyni a későbbi törvényes szabályozás számára. A kodifikátorpkait mindenesetre érintette néhány körülmény és néhány szempont. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy jogászaink egy más világnak, egy kapitalisztikus termelési és társadalmi rendnek jogrendéi május hó 23-án, csütörtökön. 192 szerében nőttek fel és annak gondolatvilágában élnek. Ez az első komoly és nagyszabású államosítási törvény, amelyet ki kellett dolgozniuk, úgyhogy itt ismételten alkalmam volt tapasztalni, hogy az új kornak új szociálisa tikus szemlélete és a regi idők meggyökeresedett formáihoz és előítéleteihez ragaszkodó régi jogi és társadalmi szemlélet nagyon nehezen tudott összebékülni egymással, nagyon Sokszor a politikának az asztalra kellett ütnie, ezt pedig így csináljuk — egyszerűen azért, mert igen kitűnő és igen érdemes szakértők egyébként nem tudták felfogni, hogy lehet ói szabad más utakra is lépni, mint amilyen utakon ők eddig jártak és amilyen gondolkodásmódban őket eddig nevelték. A törvényjavaslat azonkívül kénytelen a dolog természete szerint egy csomó kérdést nyitvatartani a későbbi szabályozás és a későbbi részletekben való békés megegyezések számára. Nyitvahagyja a későbbi szabályozás részére elsősorban és mindenekfelett azt a kérdést, amely azt hiszem, nem csekély fejtörést okozott eddig a bizottsági vitánál és azonkívül is a kártalanítás kérdését. A magyar demokrácia, nem áll a vagyonelkobzás álláspontján. (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) Kártalanítani akar megfelelő időben, megfelelő mértékben, figyelembevéve a pro és kontra szempontokat és azt hiszem, hogy kellő mértékben és kellő nyomatékkal figyelembevéve azt, hogy ez az ország sokkal, de sokbal többet szenvedett lakosságában, emberéletben, anyagi javak hatalmas tömegének pusztulásában és minden egyéb vonatkozásokban, mint azok a nagyon tiszteletreméltó érdekeltek, akik vagy a vagyonukat teljesen megőrzött semleges államokban élték át szerencsésen ezeket a mások számára olyan tragikus időket, vagy ha nein, mindenesetre olyan országoknak a polgárai, amely országok ma is a napos oldalhoz tartoznak. De ez későbbi idő problémája és későbbi feladat, e pillanatban és ebben az összefüggésben csupán a megemlítésére kívánok szorítkozni. Ami a szétválasztás kérdését illeti, a szervesen nőtt és fejlődött magyar szénbányászat elválasztása a különböző kisegítő és kiegészítő mellék- és segédüzemektől igen sok vitára adott alkalmat a bizottságban és én nem kívánom kétségbevónni azt, hogy ha a normál jogot és a magánszektorban megmaradó' érdekeltségek szempontjait nézi valaki kizárólagosan, akkor ebben lehet is egy és más. En azonban, mint ennek a törvényjavaslatnak előadója, mint a javaslat mögött álló pártok egyetértésének szószólója, azt az álláspontot képviselem és támasztom alá a magam sziklaszilárd meggyőződésével is, hogy ez a javaslat abban a formájában helyes, ahogy a nemzetgyűlés előtt fekszik, tehát mindazon kiegészítő, a szénbányászat eredményei» folytatása és a kitermelt szén * értékesítésének eredményessége szempontjából rendkívül fontos melléküzemekre is kiterjedő állami tulaj donbavétellel, amely a törvényjavaslatnak a 4. #-ából kitűnik. Vonatkozik ez elsősorban az áramfejlesztő telepekre, vonatkozik a karbidgyárakra és vonatkozik egy csomó fontos segédés melléküzemre. A törvény javaslat messzemenő optimizmusról tesz tanúbizonyságot. Arról a messzemenő optimizmusról, hogy hazánkban a demo-
