Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-5
169 A nemzetgyűlés 5. ülése 1945 de Gaulle tábornokot, a szívós, csodálatos és végül is diadalmas nemzeti ellenállás vezérét. Ma a francia kommunisták és de Gaulle tábornok birtokosai a legtöbb francia szavazatnak, a legtöbb mandátumnak és a kormányban a legfontosabb tárcáknak, a nemzetvédelminek is- Hazaszeretetben, a fasizmus elleni küzdelemben, egy új Franciaország megteremtésében, a negyedik köztársaság megalapításában összeforrna^ a pártök és kétségbe senrmerik vonni a vérüket bőven ontott kommunisták haztafiságát. Pedig bizony a francia újjáépítés könnyebb, mint a mienk, mert a francia fasizmus nem volt olyan gálád hazaáruló uralom, mint a magyar nyilasoké, nem járta úgy keresztül-kasul a francia társadalmait és nem rombolta annyira szét. De a magyar történelemből is tudok ragyogó példát hozni arra, hogy az, ha valaki szociális újító, nem zárja ki a legmélyebb hazafiságot. Táncsics Mihályra gondolok. Táncsicsra, akiit március 15-én Petőfi forradalmi népe szabadított ki a börtönből, ahová Metternich gestapója dobta, amiért könyveiben az emberi szabadságot és egyenlőséget hirdette a magyaroknak és a jobbágyfelszabadítást követelte. Táncsicsra, akinél bátrabban senki sem védte a 48-as nemzetgyűlésen a szegényparasztság jogait és panaszolta százados sirámos sérelmeit. Táncsicsra, è aki Világos után nyolc évig rejtőzött! Bach rendőrkopói elől a föld alatt Pesten és gyártotta ott is a nemzetet elnyomó Habsburg-uralom ellen a könyveket és röpiratokat. 97 Táncsicsra, aki míg egyfelől újra és újra. kibontotta a nemzetet elnyomó osztrák uralom ellen* a felkelések,^ a forradalmak lobogóját, másfelől ő, a nép fia, felfogója lett a nyugatról jövő társadalmi haramiáitoknak és elsőnek irta meg Magyarországon a szocializmus és a kommunizmus kátéját. Táncsics uéldája tehát annak, hogy lehel valaki egyben jó hazafi ;és szociális újító, nemzeti és társadalmi forradalmár. A reakciónak nem új fogása az, hogy ferdén állítsa/ be a történelmi tényeket és meghamisítva tárja fel az eseményekét. Az elmúlt 25 esztendő a legékesebb példája annak, . hogyan lehet egy egész nemzedék gondolkozását megmérgezni, történelmi kritikáját félrevezetni s a nemzeti célokat és feladatokat el torzítani. Nem kell magyaráznom, mennyire nem volt szabad 25 év alatt Magyarországon sem az írás, sem a gondolat, sem a szó. Nemrég a magyar függetlenségi mozgalmakról egy bátor könyv,került a kezembe. De legnagyobb meglepetésemre ebben a könyvben Magyarország legújabb korszakának sorsdöntő éveiről, amikor századok után végre elszakadt Ausztriától és megszabadult a Habsburg-uralkodócsaládtól, amikor végre szabad és független lett, egy árva sort sem találtam, mert ezeknek az eseményeknek, 1918 októberének és 1919 márciusának történelmi szemmel való megírását már nem bírta el az ellenforradalmi rend, a Horthy-rendszer cenzúrája. Hogy megértsük a tényeket ós tisztán lássuk a demokratikus fejlődés fonalát, amelyben, hogy Révai képviselőtársamnak tegnapi Kölcsey-idézetét isme tel jielrn, í,s együtt van a hazafiság és a haladás, revideálnunk kell a legfrissebb kor magyar történetét. Nem elég, ha a tankönyvekből írtjuk ki a reakció mérges áfiumát. Fel kell nyitnunk a szemét a ma már . évi december hó 5-én, szerdán. 170 munkában és cselekvésben lévő nemzedéknek is, azoknak is, akik az ifjúságot irányítják és azoknak is, akik a törvényeket hozzák. Nemcsak 1918 és 19 forradalmi mozgalmai élnek eltorzítva és hamisan a magyar közönség és a magyar nép szemében. Bár a magyar munkásság öntudata és a magyar parasztság ösztöne sokbán elhessegette magától a téves tanításokat, tiszta képet magának alkotni még sem tudhatott. így áll ez az utóbbi száz esztendő magyar történetével is. Magyarország új korszaka 1848-cal kezdődik. A magyar demokrácia, amelynek fejlődése megtört a szabadságharc leverésével, folyamatossága megszakadt 1867-tel és meghalt 1920-szal, ekkor indult teremtő útjára. Három év múlva, 1948-ban százéves évfordulója lesz a magyar demokrácia megszületésének, a dicsőségesen vérbefúlt szabadságharcnak és az éppen csak induló átalakító társadalmi forradalomnak., Ha vannak is erről a sorsdöntő korról a sok elromantizált, csalfa és tudatosan félrevezető könyvek között kitűnő' munkák is, a magyar nép számára hozzáférhető és a demokratikus fejlődés szempontjából megírt munka alig akad. A nemzetnevelésre pedig végtelenül fontos az, hogy a történelem az igazságot tanítsa, felfedje az események igazi rugóit és megmutassa a fejlődés vonalát. Az olasz I Ferrero a római birodaloni történetével, Kropotkin a francia forradalommal, Marx III. Napoleon államcsíny jenek megírásával, vagy legújabban a nagy szovjet történettudós,' Tarlé, akit most nemrég választott tiszteletbeli tagjai közé a francia Akadémia, Napoleon oroszországi hadjáratának mesteri megalkotásával felmérhetetlen szolgálatokat tettek az emberi szellem megtisztulásának, a történelmi ítélet kialakulásának, a társadalmi fejlődés megítélésének. 9 * 1848 százéves évfordulóját a magyar demokrácia nem ünnepelheti meg méltóbban, mint ha beágyazza magát ebbe a gyönyörű magyar újjáéledésbe és megíratja arravaló írókkal a magyar nép számára 48 és 49 és nagy fiainak történetét. Nem egy úgynevezett »népies« történelemre gondolok, mért azt hiszem, hogy az ilyeneknek lejárt az ideje, éppen ma, amikor nálunk is kibontakozik a népi kultúra fejlődése és a dolgozóknak magukhoz kell ölelniök mindazt a szépséget, amit az emberiségnek az irodalom, a-tudomány, a művészetek adhatnak. E helyett több kötetes modern történeti munkára gondolok és arra, hogy ennek kiadását és irányítását nem szabadna magánvállalatokra bízni, hanem legyen kiadója vagy irányítója az állam, maga az új demokratikus Magyarország. A miniszterelnök úr expozéja harcot hirdet a reakció ellen és ígérete szerint a kormány minden reakciós próbálkozást lehetetlenné fog tenni a közéletben, az állami - gépe-^ zetben és a közületek életében. E tekintetben szeretném" felhívni a kormány figyelmét azokra az állapotokra, amelyeket külföldön, főleg Franciaországban a magyar diplomáciai képviseletben tapasztalhatunk. A magyar diplomaták egy része Franciaországban kiszolgálta a németeket támogató magyar rendszert és a német megszállás alatt is a németek hü csatlósa volt. Más részük disszidált. Voltak olyanok is, akik csatlakoztak a függetlenségi mozgalomhoz és ezáltal afüggetlenségi front programmját tették ma-
