Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

167 , A nemzetgyűlés 5, ülése 1945 ezzel felfokozzuk a nemzeti öntudatot, hogy egyes nagy nemzetek barátságával kérkedhessünk, hanem azért, hogy könnyebben és tisztábban megvalósíthassuk ezek támogatásával céljainkat. Tévedés azt hinni, hogy a külföld szemében azzal, hogy nemzetgyűlési választásunkkal kiállottuk a demokrácia első próbáját, már meg is tettük kötelességünket. Én csak a fasizmus elleni küzdelemről beszélek és ezen a vonalon ránk még rengeteg kötelesség és igen sok feladat vár. A háború befejeztével Nemetország leverésével és vazallusai letörésével még csak első állomását érte el a fasizmus elleni harcnak a négy nagyhatalom, a szövetséges Szovjetoroszország, Egyesült Államok, Brit birodalom és Kína. Most a fasizmus politikai rendszerének felszámolása és erkölcsi kiirtása, folyik és ebben a tekintetben mi jóvátétellel tartozunk- Mert nemcsak anyagi jóvátétel van, hanem van morális jóvátétel is, amellyel komolyan tartozunk elsősorban a felszabadító Szovjetoroszországnak, másodsorban a nyugati szövetségeseknekNe azt nézzük, hogy más: népek, esetleg szomszédaink mit tettek, talán ők is tévedtek es bűnöztek, hanem azt, hogy mi magunk mennyiben vétettünk Németországot segítve hadseregünkkel, a hitlerizmust segítve alázatos behódolásunkkal és végsőkig tartó kitartásunkkal. Ebben az irányban komoly reviremeiitra, komoly állásfoglalás változtatásra van szükség a magyar közvéleményben. Nem hiszem, hogy a Ház tagjaiban lenne itt a hiba, hanem a magyarság bizonyos rétegeiben, amelyek nem akarnak lemondani a régi befolyásról, a régi hatalomról. A fasizmus elleni harcot látom Magyarországon a legfontosabbnak és legszükségesebbnek. A magyar uralkodó osztály, ha tudomásul is vette, hogy kezéből kihullott az évszázadokon át erőszakosan megtartott hatalom, túlsók hajlandóságot nem mutat árrá, hogy a rendszerváltozást, a demokráciát a valóságban is leszámítolja és azt segítse. Hiszen az utóbbi 25 év politikai rendszere túlontúl erősítette a tőke és a föld urainak, a nagybirtok elszegényedett arisztokratáinak és a feltörekvő ipari banktőke családainak szövetkezését, a politikai élet vezetőinek, az állami éleit magas alkalmazottainak cimbora«, ságát. Ennek az uralmi érdekszövetkezetnek fenntartásiára volt beállítva az egész államrendszer és a nyilasuralom is azért tudott hódítani, mert a hatalom birtokosai úgy érezték, hogy ezáltal meg tudják érdekeiket védeni. Ahogyan Németországban a nagyipar és a junkerek behódoltak Hitlernek, Magyarországon úgy hajolt meg a hatalmat kezében tartó ötven család a magyar reakciónak és fasizmusnak. A demokráciától való félelem még ma is oly erős, hogy a társadalom egy része még ma sem érzi az országrontásban, a háború elvesztésében, a voronyezsi halálmalomban, a zsidóság halálba kergetésében való rettentő nagy felelősségét. A németek által letiport más országokban, melyeknek azelőtt élő demokráciája volt azért volt erős a nemzeti ellenállás, mert ez védelmére sietett a náci elnyomók ellen ennek a demokráciának és onnan szívhatta tápláló ereévi deeember hó 5-én, szerdán. 168, 1 jét. Magyarországon ez az ellenállás azért volt gyönge, mert a nemzeti gondolat, á szabadsággondolat, a felszabadító demokrácia eszméje a fasizmussal és a már előbb a reakcióban, az ellenforradalommal átlyukgatott társadalomban nem találhatott segítőtársraIgaza volt a nagy orosz írónak, Hja Ehrenburgnak, aki azt mondotta nálunk tartott előadásában,

96 hogy a fasizmust nem a modern hadigépek, nem az orosz túlerő, nem Szovjet Oroszország felmérhetetlen területi nagysága győzték le, hanem az ember, az öntudatos és kockázatot viselő, halálmegvető kiállás az emberi méltóság és szabadság védelmére. Ê& igaza volt, amikor azt mondotta, hogy az igazi szabadságot nem az hozza meg, ha felszabadítanak egy népet, hanem az, na ez a nép önmagát szabadítja fel. Ezt a szabadságharcot, ezt a nemzeti és szociális szabadságharcot, a magyar népnek ezt az eszmékben) gondolkozásban való felszabadítását igazában csak most kell majd megvívnunk. Ezért fontos, hogy ebben a küzdelemben a magyar nép szellemi vezetői minden erejükkel résztvegye- nek és: a politikai élet munkásai is teljes lé» lekkel szolgálják ezt a feladatot. Mint jó ismerője a régi parlamenti életnek, örömmel vettem .észre azt a nagy változást, amely itt bent, az ülésteremben a felszólalásokban végbement. A magyar parlament hangja és modora igazán demokratizálódott: őszintébb, tisztább, egyenesebb lett. Nem látni nyomát sem az egykori politikai furfangoknak, szónoki virtuózkodásoknak. Ebben a miniszterelnök úr kormányprogrammja vitte a vezérszólamot, jelezve, hogy más már itt a hang, más lesz a szokás, más a munka és a cél is. A koalíciós munkára és a nemzeti egység megtartására a pártokban egyforma jóindulat mutatkozik. Az egyetlen feltűnő jelenség számomra talán csak az, hogy míg a fegyelem és a türelem határozott ési biztos balról, csökken az, minél inkább elérünk a szélső jobbkaréjig. Amint egy szemközti, baloldali szónok szólni kezd, ezek a sorok susogni kezdenek, mint amikor a szelkeléskor megmozdul a nád. Vájjon honnan van ez az eredendő idegenkedés, amikor a szónok kérlelhetetlen igazságaira végül is ösztönösen tapsra verődnek ezek a tenyerek? Ügy látom, a régi babona dolgozik itt, az ellenforradalmi rend propagandájának kútmérgezése, amely bizalmatlanságot és el.lenszenvet nevelt a munkáspártok iránt. Ezért van az, hogy lehetnek, akik máig sem ismerték fel, hogy a marxisták magyarságban, nemzeti érzésben nem maradnak el mögöttük, hazaszeretetük, nemzeti kultúra-bíecsülésük, az összes dolgozókat felölelő nemzetszeretetük magas és tudatos. Ez az osztályidegenkedés, azt hiszem, ma már érthetetlen és el kell tűnnie úgy, amint erre a külföldi országok megadják a példát. Csak egy példára akarok rámutatni: Franciaországéra. A francia ellenállás harcai nagyon is eltolták azt az értelmezést, hogy ki az igazi patrióta s ki az igazi hazafi. Akkor, amikor a németek a francia hazaárulók segítségével százával és százával vitték vesztőhelyre a hajthatatlan franciákat, az öntudatos francia kommunistákat, a rendőri jelentések egyformán áruló dezertőröknek bélyegezték meg Thorezt, a kommunista vezért és