Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

165 A nemzetgyűlés 5. ülése 19 at még- valamit mondani éspedig azt, hogy nehéz telünk lesz, éhezni fog a lakosság, fázni fog a lakosság, de gondoskodjunk legalább arról* hogy a villany- és a gázszolgáltatásban ne legyen fennakadás. Ha a főváros dolgozóinak a didergő szobában éhesen még sötétben is kell ülniök, az még. jobban elkeseríti őket* Villany és gáz legyen minden lakásban Budapesten, ezt minden körülmények között biztosítani kell. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Falun meg petróleum!) Az iparral kapcsolatban csak annnyit: azt termelni, ami kell, hogy az árucserét fokozhassuk. És valamit az államosításról. Ha egyszer elhatározzuk, hogy államosítunk, akkor azonnal államosítsunk. (Taps a kommunistapárt, a szociáldemokratapárt és a parasztpárt soraiban.) Ne vessünk csak fel problémákat, hiszen látjuk, a bányatulajdonosok^ már ezzel vonják ki magukat az ,alól, hogy invesztáljanak, törődjenek a bányákkal. Mi már ismerjük ezt a föld példájából. A nagybirtokos már négyöt éve, amióta földreformig hangulat volt az országban,, semmit sem volt hajlandó invesztálni a gazdaságába azzal, hogy úgyis elveszik tőle a földet. Azután a munkásság türelmetlen. A munkásság úgy gondolja, elég volt már a beszédből, a tettek ideje érkezett el (Úgy van! Ügy van!) s ha azt látja, hogy itt nem tesznek, akkor tesz majd ő és sokszor megelőzte már a kormányzatot is azzal, hogy tett

% Én úgy gondolnám, hogy a termelés biztosítása érdekében mégis az volna fontos, hogy ha nem is tudja megelőzni a kormány a munkásságot, legalább együtt hajtsa vele végre mindazt, amit végre kell hajtani és ha egyszer az államosítást nemcsak a bányák, hanem az energiaforrások tekintetében is elhatároztuk, ne holnap hajtsuk végre, ne ma hajtsuk végre, hanem most, azonnal hajtsuk végre. (Taps a kommunistapárt, a szociáldemokratapárt és a parasztpárt soraiban.) Nagyon előrehaladt az idő. A reakcióval kapcsolatban annyit mondok: vigyázzunk, nagyon éber a reakció és még akkor 'terítsük le, amikor nincs ereje teljében. De ne feledkezzünk meg a reakció iker testvéréről, a korrupcióról se. (Ügy van!) Küzdjünk a korrupció ellen is, mert hovatovább úgy elhatalmasodik, hogy súlyos következményei lehetnek. T. Nemzetgyűlés! A parasztság teljes erejével résztvesz az újjáépítés munkájában. A Nemzeti Parasztpárt reméli, hogy ez az újjáépítés, az új ország építése úgy történik meg, hogy abban a dolgozóknak lesz elsősorban helyük, Í. Befejezésül, nemcsak azért, mert mi is benne vagyunk a kormányban, hanem azért is, mert érezzük a felelősséget és tudjuk, hogy ezeket a nehéz időket csak komoly együttműködéssel vészelhetjük át, kijelentem a Nemzeti Parasztpárt nevében, hogy bízunk a kormányban. (Taps a Ház minden oldalán. — A szóno kot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Szántó Vezekényi István Jegyző: Bölöni György. Bölöni György (pk): T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg, hogy röviden én is hozzászólhassak a miniszterelnök úr expozéjához, amelyben világosan és tisztán kifejtette a kormány évi december hó 5-én., szerdán. 166 programmját. Az én hátam mögött nincsen párt, egy vagyok azok közül, akiket közéleti szereplésük folytán maga a nemzetgyűlés tisztelt meg azzal, hogy tagjai közé választott. Hosszú, negyedszázados, külföldön töltött múlt után vagyok itt és míg azok a képviselőtársaim, akik előttem felszólaltak, pontosan ismerhetik és mérlegelik is a magyar élet közvetlen problémáit, belőlem inkább a külföldön élő magyarság visszhangja szól. Azoké a magyaroké, akik szívdobogva néznek hazafelé és lelkesen köszöntik a magyar demokrácia felvirradását. (Mozgás.) Elsősorban a Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Észak-Afrikában élő magyar dolgozók, szellemi és kétkezi munkások és ä franciaországi Magyar Függetlenségi Mozga^ lom összességének tántoríthatatlan hűségét kell tolmácsolnom a magyar haza iránt, (Taps.) a határtalan lelkesedést, amellyel a magyar demokráciát köszöntik. És azt a reménységüket is, hogy a huszonötesztendős ellenforradalmi rendszer letörése és a magyar fasizmus legyőzése után, végre a magyar nép eljutott oda, hogy szabadon és függetlenül alapozza meg életét a demokrácia formáiban. A külföldön élő magyarok hosszú éveken át kétségbeesetten látták azt a rettenetes pusztulást, amelybe a reakció vitte az országot, amint fokról-fokra, lépésről-lépésre a Hitler járma alá tette az ország nyakát. Ma, amikor az ország újjáépítéséről beszélünk, arról, hogy miként tudunk új vért ömleszteni ebbe a csaknem haldokló nemzetszervezetbe, nem kell elfelejteni azt, hogy Magyarország romlása nem 1944 március 19-ével vagy október 15-ével kezdőd i,k,

95 hanem már akkor, amikor a múlt hábo rú elvesztése, az ország szomorú földarabolása után ellenszegült a demokrata haladásnak. Azoknak a külföldi magyaroknak, akik ez ellen a magyar kormányzati elv ellen állást foglaltak, meggyőződése és politikai felfogása kezdettől fogva az volt, hogy ez a magyar rendszer a pusztulásba rohan. Tisztán láttuk, hogy az éhes, kapzsi hitleri pók hogyan hálózza be hazánkat, hogyan fordítja a maga hasznára a rendszer gyöngeségeit, hogyan fordítja át táborába az ingatag politikai vezetőket, hogyan téríti el a tisztesség útjáról a magas funkcionáriusokat, hogyan gyújtogat, hogyan izgat, à fasizmus csóvájával hogyan gyújtja fel az ország négy sarkát, hogyan ver éket a társadalmi rétegek közé, éleszti a faji gőgöt, de ugyanakkor ráuszítja a magyarságra a felsőbbrendűnek nevezett árja svábság magyarellenes hadát, megvásárolja az írók tollát, a gazdasági elégületlenség levezetésére antisze* mita izgatást szít. Zsidóellenes törvényeket hozat és végül égető kemencékbe taszítja embertársaink százezreit. Ez az a múlt, amelytől teljesen el kell sza- • kadnunk. Ez az a múlt, amelyből ki kell tépnünk a magyar társadalom gyökereit, még akkor is, ha ez az operáció bizonyos fájdalommal és kockázattal jár. El kell szakítanunk magunkat ettől a múlttól nemcsak politikai bázison, de erkölcsi alapon és nevelésben is. Meg kell húznunk egyszer azt a határvonalat, hogy kik a barátaink, kik az ellenségeink, kik ,a fasizmus hívei és cinkosai. Egy! kicsi nemzetnél, mint a magyar, fontos az, hogy miként ítélkezik fölötte a világ közvéleménye. Nem azért kell rokonszenvet keresnünk, hogy 11*